Vannak olyan étrendek, melyek csak egy élelmiszer vagy élelmiszercsoport fogyasztására épülnek, ezeket szaknyelven monotróf étrendeknek nevezzük (mono = “egy” és trophosz = “táplálkozás”), ezekből szemezgetünk egy keveset a következőkben.
Az egy élelmiszerre átállás az esetek többségében csak időszakos, valamilyen méregtelenítő, fogyókúrás célzattal történik, tekinthető egyfajta részleges böjtnek is, aminek a célja a szervezet „tehermentesítése”. Ezeknek az átmeneti jellegű korlátozásoknak nincs egészségügyi kockázata, bár az egészségre gyakorolt pozitív hatás megkérdőjelezhető, igen ritka, hogy bármi baja legyen ettől az embernek – azért anyagcsere-betegségek esetén érdemes szakemberrel konzultálni minden ilyen akció előtt. Létezik azonban az a jelenség, amikor valaki tartósan és jelentősen beszűkíti a fogyasztott élelmiszerek körét. Ez meglehetősen kockázatos dolog, s bár ritka, nem példa nélküli.
A montróf étrendeknek két fő típusa ismert, az egyik a kizárólag húsevő változat, a másik pedig a növényi étrendek közé sorolható.
FRUITIZMUS
A fruitizmus a vegánizmus egy szélsőséges oldalága, a növényi monotróf étrend ebben a formában jelenik meg a legtöbbször. Több változata is létezik:
Etikai alapú fruitizmus az, amikor csak azt eszik, ami természetes módon esik (vagy esne) egy növényből: olyan növényi ételeket, amelyeket betakaríthatunk anélkül, hogy megölnék vagy károsítanák a növényt. Ezek az ételek elsősorban kulináris gyümölcsökből, diófélékből és magvakból állnak. Mások még a magvak fogyasztását is elutasítják, mert az egy leendő növény, ami az elfogyasztás miatt nem jöhet létre – és ez így számukra elfogadhatatlan.
Néhány gyümölcsfogyasztó számára a motiváció egy utópikus múlt ideáljából fakad, amikor az emberek egyszerűen gyűjtögetők voltak, csak azokat a növényi részeket fogyasztják, amik megfeleltethetők egy az akkori életmódnak. Ez a gyakorlatban valamivel bővebb élelmiszer-kört jelent, de ez is elég sovány még így.
A 80/10/10 fedőnévre hallgató étrend Douglas N. Graham koncepciója, a gyakorlatban magas szénhidrát arányú, nyers vegán étkezést jelent (HCRV – High Carb Raw Vegan). Graham csontkovácsként tanult rendszerében a „természetes higiénia” és más divatos amerikai irányzatok nyomai is fellelhetők. Szerinte az emberiség hanyatlása a paleolitikumban elkezdődött, amikor a gyümölcsökről nyitottak ősink más táplálékok felé, ideális esetben az ember csak nyers gyümölcsöket ehetne, minden más csak árt az egészségünknek. Művében meglehetősen ellenséges az állati eredetű élelmiszerekkel és alátámasztásként változatos butaságokkal szórakoztatja olvasóit, pl. hogy a növények egyébként sem termelnek vitamint, hanem a földből szívják fel azokat. Meglehetősen kétes értékű az az állítása is, hogy nincs olyan nélkülözhetetlen tápanyag a húsban, a gabonában, a hüvelyesekben vagy a tejtermékekben, amik ne lennének meg a gyümölcsökben, zöldségekben, diófélékben és olajos magvakban – nyilván Douglasnak erősen hiányosak az ismeretei az esszenciális aminosavakról, zsírsavakról és még egy sereg más tápanyagról.
A fruitizmus elég gyakran kapcsolódik más, egészséges életmódnak álcázott áltudományos módszerekhez. A szélsőségesen egyoldalú táplálkozás esetében fehérjehiány léphet fel, a B12 vitamin hiánya pedig lassan, de biztosan megjelenik. Ha a fogyasztott zöldségek, gyümölcsök hőkezelése és megfelelő tisztítása is elmarad, akkor számítani kell az ebből fakadó emésztőrendszeri fertőzésekre.
CARNIVORE (HÚSEVŐ) DIÉTA
Újabban több alkalommal futottam össze az ellenkező pólus képviselőivel. A húsevő diéta leginkább a hús és a belsőségek köré épül, kis mértékben kerülhet bele más élelmiszer. Bár már korábban is előfordult, a húsevő étrend a paleolit irányzat oldalágaként, főként a ketogén diétához kapcsolódóan lett népszerű. Láthatóan egy rendkívül alacsony szénhidrát-bevitelű, magas fehérje és zsírtartalmú étrendről van szó.
A „Húsevő diéta” könyvhöz volt szerencsém, 2021-es kiadásban. Ez egy meglehetősen nehéz olvasmány, igen fáradtságos a térkitöltő elemek mögött megtalálni az érdemi mondanivalót. Elég sok gyanúsan ismerős érv után találtam meg az infót, hogy lényegében a Tóth Csaba féle paleoketogén irányzat a referencia, de innentől már nem sok mindenen lepődtem meg. Maximum azon, hogy Lakatos Péter is felbukkan az irányzat közül, ő pár éve még a paleolit étrend magas szénhidráttartalmú változatát, a Tökéletes Egészség Diétát propagálta. Na mindegy, változnak az idők.
Akár oldalanként végig lehetne elemezni a könyvet, de nem érdemes. Néha egészen elképesztő érveket hoz fel a könyv, pl. a több marhahúst fogyasztó népek tovább élnek – az nem zavarja, hogy mondjuk az összehasonlított Hong Kong és Kongó egészségügyi ellátórendszerében akad némi különbség, ami befolyásolja a várható élettartamot. És 2021-ben még mindig érvelési alapot képez az, hogy a növényevő vagy a húsevő állatokra hasonlítunk jobban… és akkor néhány alaptételt még kiemelnék, pl. a húsevők szerint nem kell növényi C-vitamin, van elég a húsban (pontosabban a belsőségekben). Szerintem is felesleges napi több ezer mg C-vitamint tolni az arcunkba, de ez meg a másik véglet, amit nem célszerű kipróbálni.
Mondanom sem kell, a húsevők szerint a koleszterin nem veszélyes. Ez nyilván egy árnyaltabb bemutatást igénylő téma, de az biztos, hogy ha valakinek problémája van a vérzsír-profiljával és fennállnak más kardiovaszkuláris megbetegedést fokozó kockázati tényezők, nem fog jót tenni egy telített zsírokban és koleszterinben gazdag étrend. A növényi rostokra sincs szükség, a székrekedés nem probléma – már akinek. Azért általában véve az embernek kellenek a növényi rostok az egészséges bélműködéshez. Ezt elég nehéz biztosítani, ha meg vagyunk róla győződve, hogy az ember már csak azért is csak húsevő – szóval kell valami jó duma, hogy mellőzzük a rostfogyasztás mellett szóló érveket.
Az egész könyvet áthatja az egyoldalú étrend egészségügyi kockázatainak bagatellizálása, a köszvénytől és vesekövektől sem kell félni, a gyakori és nagy mennyiségű húsfogyasztással összefüggő rákkockázat elhanyagolható. szerintük. A tudományos kutatások szempontjából az erős szelektálás érvényesül, a forráskritika gyakorlatilag annyi, hogy mindegy mi, csak alátámassza az alaptételt. Az azért kissé szúrja az ember szemét, ha valaki hirtelen ugyanolyan vehemensen kezd el érvelni a ketogén étrendek mellett, mint ahogy korábban pont azok ellen érvelt a magas szénhidrát-tartalmú étrendeket pártolva – mindkét esetben hozva azokat a kisebb-nagyobb kutatásokat, amik alátámasztották vélt igazát.
SZÉLSŐSÉGEK KOCKÁZATAI
Fontos megérteni, miért állnak a dietetikusok olyan határozottan a változatos étrend mellett és miért ellenzik az egyoldalúakat. Az emberi testnek viszonylag sokféle tápanyagra van szüksége, vannak ugyan képességeink arra, hogy egyik anyagból gyártsunk másikat, de ez korlátozott – ásványi anyagokat nem igazán tudunk előállítani és a szerves anyagok között is van jópár, amit nem a szükséges mennyiségben vagy egyáltalán nem tudunk szintetizálni. Marad beviteli forrásként a táplálkozás.
A természetben viszont úgy alakult, hogy egy-egy élelmiszercsoport tápanyagprofilja meglehetősen hasonló, egyes összetevők kifejezetten nagy mennyiségben fordulnak elő, mások meg igen kis mennyiségben vagy egyáltalán nem. Így egyetlen élelmiszercsoportból meglehetősen nehéz fedezni az emberi szervezet tápanyag-szükségletét. Erre született az a zseniális biológiai megoldás, hogy az emberi faj mindenevővé képezte át magát, ezzel több legyet is ütött egy csapásra. Egyrészt a változatos étrenddel az egyes élelmiszer-csoportok gyengeségeit, hiányait képes kompenzálni azzal, hogy más élelmiszerekből azokat a tápanyagokat is beviszi. Másrészt pedig ezzel képessé vált arra, hogy a bolygó legtöbb területén megvesse a lábát és a helyi tápanyagkínálat alapján életben maradjon, szaporodjon és sokasodjon. Szóval a mindenevés sok szempontból előnyös stratégia.
Az egyoldalú étrendek esetében igen gyakran alakul ki valamelyik tápanyag hiánya, ami rontja a szervezet általános működését, súlyos esetekben pedig típusos hiánytüneteket okoz. Szinte minden étrendnél akad egy-két olyan ember, aki akár intenzív sporttevékenységet is végez, de a legtöbbször kiderül, hogy nem tartják hosszabb ideig az étrendet vagy épp fogyasztanak valamilyen olyan kiegészítőt, amivel ezek a hiányok elfedhetők. A sportolók egyébként is furcsa egy népség a táplálkozás szempontjából, bár a sporttáplálkozás komoly tudományággá nőtte ki magát az elmúlt évtizedekben, elég sok sztársportoló inkább a maga választotta étrendet követi.
A dietetika szerint minden élelmiszercsoportból, a lehető legváltozatosabban érdemes táplálkozni, így juthatunk hozzá minden szükséges tápanyaghoz a kellő mennyiségben. Az étkezések élvezeti értéke is javul, ha változatosan összeállított étrendet követünk és nem szűkítjük le azt néhány élelmiszerre.
Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
Források
- Dr. Shawn Baker: Húsevő diéta – A carnivore módszer. Jaffa. 2021.
- Douglas N. Graham: 80/10/10. Bioenergetic. 2017.