Értem én, hogy a 21. században mindenkinek lehet és van is véleménye, de talán nem kellene szatírként mindenkit ezzel riogatni. Ginter Tamásnak az Azonnali.hu oldalán megjelent írására reflektálnék néhány gondolattal…
A társadalmat az oltással zsarolni több, mint etikátlan: veszélyes
Én azt gondolom, hogy egy létező veszély elleni védőintézkedéseket kötelezővé tenni nem etikátlan, sőt, az állam részéről az egyetlen etikus cselekedet abban az esetben, ha a védekezés költség/haszon egyenlege kedvezőbb a veszélyeztető tényezőnél. Márpedig a koronavírus vs. oltás kérdésben ez már a mostani adatok alapján is több, mint egyértelmű, nagyjából akár számszerűsíthető is (1 millió mért covid fertőzésre 25-30 ezer halálozás esik, amíg ugyanennyi oltásra kevesebb, mint 0,1-0,5 vagy még kevesebb). Ugyanakkor szeretném jelezni, hogy a szerző kissé kettős mércével mér, mert vannak olyan kérdések (egyéni szabadság vs. mások halála), ahol korántsem olyan érzékeny az etikai dilemmákra.
Az ahhoz való jogunk, hogy döntsünk arról, belénk fecskendeznek-e egy hét hónapja létező anyagot, nem lehet zsarolás tárgya.
Kezdjük ott, hogy a 7 hónapja létező anyag önmagában hülyeség. Az oltás technológiáját (3. generációs mRNS oltóanyag) évek óta fejlesztik, erre a vírusra nyilván 2020-ban indultak rá, de korántsem előzmény nélkül.
Kérdés, hogy igazából van-e jelentősége annak, hogy mikor készül egy oltóanyag, ha nem használják – persze, hogy most mindenki arra vár, hogy máson kipróbálják, majd ő utána eldönti, akarja-e, de ez azért nem így működik. Egyébként aktuálisan már minimum 4 millió oltóanyagot felhasználtak, igen kis arányú mellékhatással (és 1-2 olyan halálozás, ami esetleg (!) összefüggésben lehet az oltással), szóval lehetne a hőzöngés helyett tények alapján is dönteni.
Sem az állam, sem (a járvány egy-egy szegmenséhez egyébként kifejezetten jól értő) szakember nem tehet ilyen állítást egy – elvileg – demokratikus országban.
A demokrácia tudomásom szerint nem azt jelenti, hogy mindenki azt csinál, amit akar és tojik a következményekre, meg minden más emberre, csak mert ő úgy gondolja. Nem tudom, ezt a hülyeséget ki találta ki, de mostanában minden önjelölt alkotmányjogász a neten ezzel jön, pedig ez nagyon nem így van. Az államnak igenis vannak kötelezettségei, ilyen pl. az állampolgárok életének védelme (élethez való jog, mint alapjog), ennek keretében működtet egészségügyi ellátórendszert (úgy, ahogy… ebbe most ne menjünk bele), meg bizonyos hatalmi eszközöket bevet olyan kockázatok elhárítására, melyek egyéni szinten nem kezelhetők. A szerző ne csináljon már úgy, mintha a népegészségügyet tegnap találták volna fel és még nem volt ideje utánaolvasni, mit is csinál…
Egyébként van egy csomó kötelező oltás az országban, a gyerekeknél sem csináljuk azt, hogy majd ha felnő eldönti, akar-e kanyaró ellen oltást, meg ott vannak foglalkozáshoz kötött kötelező oltások is (senki sem dolgozhat az egészségügyben, aki nincs beoltva Hepatitis B ellen), ott sem bízzák az egyénre, hogy akar-e oltást vagy nem. Bizonyos országokba beutazáshoz is kérnek oltási igazolásokat, akár demokratikus az adott ország, akár nem – szóval ne tessék meglepődni, ha 2021-től a koronavírus elleni oltás is felkerül erre a listára.
Félreértés ne essék, nem vagyok oltásellenes
10-ből 9 oltásellenes ezzel a mondattal indít…
A Covid-oltások azonban kizárólag a rendkívüli helyzet miatt kaptak engedélyt, a gyártók pedig a hosszútávú lehetséges mellékhatásokért nem vállalnak teljes felelősséget.
Először is képzeljük el azt a helyzetet, amikor kiáll a gyógyszergyár képviselője és mondjuk az európai gyógyszer-engedélyezésért felelős hatóság vezetője a kormányfők körében és elmondja, hogy „Igen, van egy oltásunk a koronavírus ellen, de csak majd 15 év múlva fogjuk piacra engedni, amikor már teljesen kizártunk minden káros mellékhatást, még azt is, hogy valaki az oltópontra utazva véletlenül lábát töri”.
Nyilván ha most van egészségügyi veszélyhelyzet, akkor most van szükség oltásra és ezt az adott időszakban elérhető maximális biztonsági szinten kell megvalósítani. Sokra megyünk a járvány után egy olyan vakcinával, ami biztonságos, de már felesleges és egyébként bevetés hiányában több millió embert nem tudott megmenteni.
Egyébként most már kíváncsi vagyok, a felelősségvállalást hangoztatók mire gondolnak konkrétan? Mert folyamatosan ezzel jönnek, de amúgy soha az életben nem mondanak semmi konkrétumot, hogy mit szeretnének elérni? Életjáradékot, ha gyíkká változnak vagy lőjék le a Pfizer igazgatóságát ha valaki belázasodik? Kellene már valami konkrétum a sok üresen puffogtatott közhely után…
miért ne lehetne az egyénre bízni annak mérlegelését, hogy rá nézve a Covid vagy a vakcina tűnik-e veszélyesebbnek?
Mert az egyén nem ért hozzá. Már elnézést, a kocsiban az olajcserét sem bízzák az egyénre – megcsinálhatja vagy dönthet úgy, hogy nem csinálja meg, de az automatikusan garanciavesztés. Az autószerelés sem egy demokratikus műfaj, ez van. Más területen meg nem is dönthet, mert nincs az a gázszolgáltató, aki az előírásoktól eltérő beszerelés esetén engedné az üzembe helyezést. A különbség itt az, hogy az oltásról szóló egyéni döntésem nem csak a saját életemre van hatással, hanem sokak életére, akiket megfertőzhetek, potenciálisan akár a halálukat is okozhatom.
Miért ne lehetne megfelelő tájékoztató kampányok után rábízni az állampolgárra, hogy ezzel az új anyaggal beoltatná-e magát?
Alapvetően a tájékoztatás korlátozott lehet csak. Mindenképpen szükséges, de egy nem egészségügyi végzettségű személy nem lesz képes teljes körűen értékelni a kapott adatokat (még az egészségügyi végzettségűek sem feltétlen). Változatosság kedvéért egy másik példa: valamennyit mindenki tanul az atomokról és a radioaktivitásról az iskolában – ha még utána meghallgat néhány előadást Aszódi Attilától és megnézi a Csernobil sorozatot, még nem fog érteni az atomerőművekhez. Ez van.
Nem kérdés: ha lenne alapbetegségem, vagy hatvan fölött lennék, már rég feliratkoztam volna az oltásra. Ugyanakkor azután, hogy nem veszélyeztetettként gyakorlatilag tünetmentesen estem át a koronavíruson, miért is nem lehet bennem olyan aggály, hogy a vakcina az én esetemben akár többet árthat, mint amennyit használna? Ha pedig a veszélyeztettek úgy – és jegyzem meg, szerintem helyesen – döntenek, hogy beoltatják magukat, az én oltatlanságom milyen veszélyt jelent rájuk?
Vaskos, alibiző kamuduma, felelősség eltolására. Akkor ezek szerint az alapbetegséggel bírók, idősek mégse választhassanak, mert nekik kell az oltás. Ők ne mérlegeljenek csak a fiatalok? Ugyanaz az fiatal szervezet, ami probléma nélkül túléli a koronavírus, valami furcsa ok folytán károsodik az oltás miatt? Nofene! Pont az ilyen mondatok hiteltelenítik el az írás, itt derül ki, hogy csak kamuzás megy erősen.
Biztos, hogy oltás kell a normális élethez?
Gődény György magyar hangja: Ginter Tamás.
Az érvelés a következő: ha nem vagyunk beoltva, az utazásunkkal, illetve a közösségi evésünkkel-ivásunkkal a teljes társadalom egészségét, az idősek életét, az egészségügy működőképességét veszélyeztetjük. De akkor mégis mi történt 2020 nyarán? Emlékeim szerint sokadmagammal jártam kocsmában, hangversenyen, este nyolc után értem haza (amiért ma súlyos pénzbütetés járna) – és mégsem történt semmi, napi néhány tucat esetet jelentettek. Mi több, augusztusban jártam egy hetet Franciaországban és Németországban, és ezzel nem voltam egyedül: mégsem omlott össze ettől szeptember elején sem a francia, sem a német egészségügy, pedig legjobb tudomásom szerint akkor senki nem volt Európában beoltva.
Nos, nézzük csak: 2020 nyarán az történt, hogy a tavaszi lockdown után jöttek a feloldások (nagyjából június végére szinte mindenhol) és a népek elindultak nyaralni. A megmaradt kis számú fertőzött találkozott a nem fertőzöttekkel és a vírus újra terjedésnek indult. Na most ez az a pont, ahol a biológia mellé beszáll a matematika is a dologba, egy kicsit kellene érteni az exponenciális fogalmához (nem vészes, gimnáziumi tananyag). A kis számú betegből eleinte exponenciális sokszorozódás esetén sem lesz látványos esetszám, addig meg mindenki nyugodtan utazgatott és szórta a vírust. A koronavírus esetén nagyjából 2 hetes intervallumban történnek az érzékelhető változások, vagyis a nyár eleji-közepi lazulás 2-3 többszöröződés után nagyjából augusztus közepén-végén mutatta jeleit a következő hullámnak. De akkor a kis esetszám miatt még senki nem akart szigorítani (jaj, mi lesz a gazdasággal!) – de az a baj ezekkel a fránya exponenciális sokszorozódásokkal, hogy eleinte nem tűnik vészesnek a helyzet, de amikor meg már meredeken tolódik az égbe az esetszám, akkor cseszhetjük.
Szóval szerzőnk nagyon büszke lehet magára, hogy nyáron összebóklászta Európát, az akkor nyilván nem volt ez gond, de hogy szeptembertől izzadtak a kórházba a sok beteg miatt, nagyrészt ennek köszönhető – mert a vírushordozók is csak hazamentek nyaralásból. Hogy jövő nyáron ne ugyanez legyen, azért kell az oltás. Összességében meg ebből is látszik, hogy miért nem szabad ezt a kérdést az egyének döntésére bízni: mert egyszerűen képtelenek térben és időben megítélni saját cselekedeteik kihatását: “nehogy már az én nyaralásomra fogjuk az őszi vészhelyzetet, amikor 2 hónap és 2000 km van a kettő között…” – hát, de. Üdv a járványtan világában.
Mert úgy tűnik, ez egy szezonális vírus. Télen rendkívül gyorsan terjed, nyáron lényegében inaktív.
Ha van valami, ami egyértelműen látszik az adatokból, hogy ez nem szezonális vírus. Az influenza az szezonális. Ez nem. A nyári kis nyugi a tavaszi lezárások miatt következett be, nem a szezonzáró miatt – eleve a tavaszi csúcs már a szezonális influenza után durrant be, nem azért, mert ekkor érezte jól magát a kis rohadék, hanem mert ekkor érkezett Európába.
nyáron lényegében teljesen mindegy, hogy ki van beoltva a Covid ellen,
Pont nem. Ha nem is lesz nyáron megbetegedési hullám, az oltottság kell ahhoz, hogy nyár végén ne induljon újra a széthurcolt fertőzésekből egy újabb hullám.
A koronavírussal együtt kell tudni élni
Javaslok két hét önkéntes szolgálatot egy covid osztályon a szerzőnek és után meglátjuk, így gondolja-e még. Én már nagyon unom az együttélést, mert ugyan nem járom össze Európát nyáron (közalkalmazotti fizetésből ez nagyon nem fenyeget), de a második 10 napos karanténemet tolom, itthoni tanulással, távmunkával és a bezártság minden fizikai és mentális terhelésével. Tökre megértem, hogy mindenkinek tele van a hócipője ezzel, csak azt nem értem, hogy ha van mód arra, hogy ebből kikerüljünk, akkor miért nem arra tart mindenki. Abban igaza van mindenkinek, hogy nem igazán frankó dolog megbénítani egy ország életét korlátozásokkal hónapokra, de vagy ez van, vagy oltunk vagy meghalnak nagyon nagyon sokan.
Miért nem lehet akár csak felvetni azt a kérdést, hogy a koronavírussal (akár van oltás, akár nincs) együtt kell tudni élni? Igen, ez halálesetekkel jár, amelyeket valójában csak egy totális zárással tudnánk megelőzni.
Szeretem azokat az embereket, akik mások halálával együtt tudnak élni. A cikke elején etikailag oly érzékeny szerző arra is reflektálhatna, hogy mások halálát mennyire etikus a saját igényei szerint háttérbe tolni.
Csakhogy a koronavírus miatti halálozás csak egy a halálozási módok közül: a lockdownok és karanténok például hozzájárulhatnak az öngyilkosságok számának emelkedéséhez is. Attól még, hogy nem szerepelnek a hivatalosan koronavírus miatt elhunytak között, ezek az emberek ugyanúgy a koronavírus áldozatai, és az ő haláluk megelőzése sokkal több minőségi életévet jelentett volna, mint az, ha egy kilencvenéves többáttétes daganatos beteg nem Covid-pozitívként hal meg.
Ez az üres puffogás kategória, mert a szerző még arra is lusta volt, hogy utánanézzen a halálozások összetételének, pedig nem egy nagy erőfeszítést igénylő dolog, hazai és nemzetközi adatok is jól hozzáférhetők.
Kérdésem: ha bármely eredetű halálozás csak egy a „halálozási módok” (helyesen: halálokok) közül, akkor innentől tetszőlegesen kiválogatjuk majd, mely halálokokat tartjuk elfogadhatónak, másokkal meg nem foglalkozunk, mert akadályoz a nyaralásban? Ki fogja ezt eldönteni? Demokratikus módon szavazást írunk ki rá vagy majd mindenki maga eldönti, kinek és milyen halálozása a számára elfogadható? Aki meg ebbe beleesik, az így járt?
Továbbá: a karantén sok mindenhez hozzájárulhat, pl. az tudjuk, hogy nőtt a családon belüli erőszakos esetek száma, de pl. csökkent a közterületi bűncselekmények és a közlekedési balesetek száma. Akkor mégis inkább fenn kellene tartani a lockdown rendszerét, mert csökkenti az egyéb halálozást, nem? De nézzük az öngyilkosságot: évente kb. 1500 befejezett öngyilkosság történik itthon (2019), ezt akár meg is duplázhatja a karantén, még mindig meg sem közelítjük a koronavírus okozta halálozást (itthon most 1 éven belül 11 ezer). Tekintve azt, hogy duplázódás biztos nem történt, az öngyilkosság pont egy nagyon rossz példa volt, kár volt felhozni.
Az elhunytak között tényleg voltak többszörös krónikus betegek, de azért a „kilencvenéves többáttétes daganatos beteg” nem az elhunytak archetípusa, ez egy erős csúsztatás. Főként a második hullám halálozására nem igaz, itt és most bizony olyan emberek haltak meg nagy számban, akiknek még alapbetegségeikkel együtt is évtizedei lettek volna hátra – ráadásul itt megint felmerül az az etikai dilemma, hogy milyen jogon is áldozunk be mondjuk genetikai eredetű, de kezelhető és karban tartható megbetegedéssel élőket (pl. 1-es típusú cukorbetegeket)?
Azzal, ha fenntartunk minden korlátozást a teljes átoltottságig, nagyságrendekkel több – egyébként fiatal és egészséges – ember akár halálát, de legalábbis drasztikus életminőségromlását idézzük elő.
Őszintén szólva, ennél a mondatnál már csapkodtam a fejemet a párnába. Hogy a viharba halnának nagyságrendekkel többen bele a fiatal és egészséges emberek a lezárásba? Függetlenül attól, hogy ez elméletileg is teljes ökörség, meg lehet nézni a korspecifikus halálozásokat az adatbázisokban, egy pillantással megállapítható, hogy szó sincs ilyenről! A teljes átoltottság jó szervezéssel mondjuk március végéig, de legkésőbb áprilisig megvalósítható, addig meg már csak nem lesz mindenki öngyi, mert nem mehet síelni.
Szeretnék végezetül reagálni a szerző azon megjegyzésére, hogy természettudományos végzettség nélkül bárki véleménye az oltásról legalábbis megkérdőjelezhető. Ez egy rettentő veszélyes állítás egy elvileg demokratikus országban.
Ez meg egy rettenet buta kijelentés, de az Azonnali szerkesztősége úgy döntött, hogy sportot csinál a tudományellenességből. Nos, természettudományos végzettség nélkül az oltásról alkotott vélemények MINIMUM megkérdőjelezhetők, és erre maga a szerző a legjobb példa, mert hibás és hiányos ismeretek alapján von le totálisan téves következtetéseket, majd ezt szépen becsomagolja a véleményszabadságba és tesz rá egy masnit a demokratikus jogokról alkotott totálisan fals elképzeléseiből (ez most költői volt, elnézést).
Bizarr orvosdiktatúrát alakítunk ki, ha az egész társadalmat érintő koronavírusügyi kérdésekben csak az orvosok dönthetnek.
Ez már önmaga paródiája. Kinek kellene végül is dönteni a járványok idején, ha nem orvosoknak, virulógusoknak, biológusoknak és járványügyi szakembereknek? A pékeknek, autószerelőknek és nyelvtanároknak? Meg ha nem hallgatunk azokra, akik értenek hozzá, akkor minek is képezzük ezeket az embereket drága pénzért? Komolyan, ez már lassan olyan, mint az őskommunizmusban, amikor agyonverték az értelmiségieket, mert ők csak ne akarják magukat jobbnak gondolni a munkás-paraszt osztály kollektív bölcsességénél…
Mondok jobbat: le az építészdiktatúrával az építőiparban! Vesszenek a kőművesek, ácsok és burkolók! Majd én eldöntőm, jó dolog-e alapozás nélkül főfalat építeni, nekem a gázszerelő (nem Lőrinc, hanem egy rendes) ne ugasson bele, hogy kell nyomáscsökkentőt beszerelni (egyébként is minek az, ezt biztos a gázlobbi találta ki, kell a francnak!). Sőt, úgy döntöttem, az autómat sem hordom szervizbe, nehogy már a szakszervizes azt gondolja, hogy több évnyi tanulás vagy szervizes tapasztalat különbbé teszi őt nálam! Demokratikus államban nekem csak ne jöjjön azzal, hogy ő jobban tudja, majd én egyénként eldöntöm! A futóműből jövő kerregő hang ellen meg majd hangosítok a rádión – problem solved.
Ma már úgy is az a divat, hogy egészségéről mindenki összevissza informálódik és minden önjelölt gyógysarlatánra hamarabb hallgatnak az emberek, mint a szakorvosra – teszem hozzá, ennek azért meg is vannak a maga következményei, de ekkor már jól jön a orvos, aki egyrészt tegye rendbe a korábban elcseszett dolgokat, másrészt, ha nem jön össze, akkor kiváló lesz bűnbaknak.
KONKLÚZIÓ
Először is: szerintem borzalmasan veszélyes dolog ténykérdésekből véleménykérdést csinálni. A tények objektívek, vizsgálhatók, ellenőrizhetők és azokra további gondolatok építhetők – a koronavírus járvánnyal kapcsolatban márpedig vannak tények, ezekre pedig építenünk kell, ha túl akarjuk élni – akár egyénileg, akár társadalmilag. És ebben az építkezésben kellenek a szakemberek, ők értenek az adatok elemzéséhez és ők tudják megmondani, milyen intézkedéssel lehetnek esélyeink a járvány legyőzéséhez.
A napokban több olyan vitába is belefutottam, amikor a tényekre és érvekre épülő vita helyett a “hagy legyen meg a saját véleményem” szinten megakadt a dolog. Persze, legyen meg mindenkinek a véleménye, csak legyen vele tisztában, hogy mondjuk az elmúlt 1 év teljes természettudományos kutatómunkájának eredményével áll szemben, szóval piszok módon nem releváns. és legalább annyi önérzete legyen mindenkinek, hogy a véleményét nem képzeli a tényeknél erősebbnek.
Másodszor: le kell venni egy alapjogi tankönyvet a polcról (szép vastag kötetek léteznek) és meg kell nézni az alapjogok működéséről, egymáshoz való viszonyáról szóló részeket. Szép dolog a szólás- és véleményszabadság, de ez bizony nem korlátok nélkül érvényesíthető jog. Egy rendszer nem demokratikus, ha mindenki azt csinál, amit akart, a többiek meg ne ugassanak bele… ezt káosznak hívják, nem demokrácának. A demokratikus rendszereknek van egy jól kiépített, kiegyensúlyozott struktúrája, amiben az egyes jogok a maguk helyén vannak és nem érvényesülnek korlátlanul minden más jog rovására. A szakértői tudás nélkül a modern demokratikus társadalmak nem működnek – abban lehet vita, hogy járványügyi helyzetben az orvosi szakértői tudás mellett szükség van egyéb tudásokra is (pl. közgazdasági, pszichológiai, kommunikáció és pedagógiai ismeretekre), de enélkül nagyjából az várható, mint a középkorban a fekete halál idején.
Harmadszor: ebben a rendszerben ugyanakkor nem csak jogok vannak, hanem kötelezettségek is, nem csak etikai, hanem jogi szinten is. A cselekedeteinknek (vagy mulasztásainknak) nem csak önmagunkra van hatása, hanem a társadalom többi tagjára is, ezeket pedig az egyén, egy demokratikus jogrendben köteles mérlegelni a döntése során. Egy demokratikus rendszerben a többségi érdek igenis felülírhatja az egyéni érdeket és akár korlátozhatja a szabadságjogokat is (nem pisilünk az úszómedencébe, ugyebár), jelen esetben a magyar társadalom 20%-a koránál fogva veszélyeztetett, további 15-20%-a pedig egészségi állapotánál vagy egyéb tényezők (pl. foglalkozás) révén. Az egyénnek ehhez akkor is igazodni kell, ha maga egyénként akkor és ott éppen nem érintett a fokozott kockázatban (de kíváncsi vagyok ugyanezek az emberek akkor is ilyen lelkes szabadságharcosok lennének-e ha a vírus halálozási kockázata mondjuk a 20-40 éves korosztályokban tetőzne…). ha az egyén nem hajlandó ehhez alkalmazkodni, hogyan várja azt el, hogy a társadalom az őt érintő kockázatokban szolidáris legyen?
Na, mára ennyi, mert így is TLDR…
Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.