Ha étrend-kiegészítőkről van szó, fontos tudatosítani, hogy mi lehet bennük és mi nem. Ez ugyanis fontos szempont lehet, ha arról akarunk dönteni, megvásároljuk-e egy adott terméket vagy inkább hanyagoljuk.
MI LEHET BENNE EGY ÉTREND-KIEGÉSZÍTŐBEN?
Röviden: nem akármi. A hazai rendelet a vitaminok és ásványi anyagok tekintetében szabályozza (1. és 2. számú mellékletében), hogy milyen anyag lehet jelen a készítményekben és azt is, hogy ez milyen vegyület formájában lehetséges. Ez egy kötött lista, ettől pozitív irányban nem lehet eltérni. Az étrend-kiegészítőkben alkalmazható anyagokat nézve alapvetően négy csoportot határozhatunk meg – ebből kettővel viszonylag kevés gond van, a harmadik és negyedik csoport azonban elég sok kérdést vet fel.
VITAMINOK, ÁSVÁNYI ANYAGOK
A termékekben előforduló anyagok első két csoportját a vitaminokként és ásványi anyagokként ismert mikrotápanyagok adják. A vitaminok csoportjában 13 vitaminnak minősített anyag fordulhat elő. Ez valójában valamivel több konkrét vegyületet jelent, mert az egyes vitaminokat (pl. E-vitamin) inkább vegyület-csoportoknak lehet ma már tekinteni annak megfelelően, hogy az előanyagok, az aktív formák változatai és ezek valamilyen más anyaghoz kapcsolt formái is megjelenhetnek a termékekben (pl. a különböző karotinok és az A-vitamin néven ismert retinol). Nem fordulhatnak elő a termékekben fiktív vitaminok, mint pl. a B17 néven ismert amigdalin.
Az ásványi anyagok körében 17 nyomelem szerves és szervetlen sói jelenhetnek meg. A zárt lista itt nagyon fontos, amennyiben olyan anyag szerepel a termékben, akár szennyezésként, akár összetevőként, ami nem egyezik listával, az már a jogszabályi előírások megsértését jelenti. A lista betartása azért is fontos, mert egyrészt nem minden nyomelemre van szükségünk, másrészt vannak közöttük kifejezetten mérgezőek, illetve az esszenciális nyomelemeknek is akadnak mérgező hatású vegyületei. Ezért is hülyeség pl. a himalája-sót azzal hirdetni, hogy 84 elemet tartalmaz – ebből minimum 40 mérgező lenne, egy részük radioaktív, szóval nem éppen az egészség záloga lenne egy ilyen termék fogyasztása (erről régebben írtam itt).
Az alkalmazható mennyiségeknél évekig a napi irányadó bevitel (RDA) volt az alap, vagyis az étrend-kiegészítővel bevitt mennyiségnek az egészséges felnőtt számára javasolt mennyisége. Ezt egyfajta közmegegyezéssel az étrend-kiegészítő hatóanyag-tartalmának felső határának tekintették – ez is egyfajta túlzás, mert alapvetően a szükségleteinket a táplálkozással fedezzük, erre még kiegészítővel bevisszük a napi szükségletet, akkor valahol a 200-300%-os bevitelnél járhatunk. Ez gyakorlatilag már fokozott felhasználás mellett is elegendő.
Aztán később, ahogy a vitaminmánia elszabadult, egyre inkább felfelé kúsztak az adagok, ma már több olyan vitamin van (a C- és D-vitamin a két legjobb példa), aminél a készítményben önmagában napi javasolt bevitel többszöröse található. Ennek ugyan szerény véleményem szerint egy-két speciális élettani állapotot tekintve nem sok értelme van (de ez már inkább a gyógyélelmezés területe), de a termékek közötti versengés egyre inkább ebben az irányban folyik. Itt két olyan jelenség van, ami kifejezetten káros:
- Elhiteti a fogyasztóval, hogy a “több az jobb”. Ezzel folyamatosan a magasabb dózisú készítmények felé tereli a fogyasztást, teljesen feleslegesen, vagy akár az egészségügyi kockázat növekedését is okozva.
- A magasabb dózishoz szinte automatikusan társít különböző prevenciós és/vagy terápiás hatásokat, a nagy dózisú vitaminokat sokan már gyógyszerként alkalmazzák. Ez szakmailag és jogilag is erősen problémás.
ÉLETTANI HATÁSSAL RENDELKEZŐ ANYAGOK
Egyszerűen nincs megfelelő gyűjtőfogalom azokra az anyagokra, melyek valamilyen élettani hatással rendelkeznek, de nem sorolhatók a vitaminok vagy az ásványi anyagok körébe. Emiatt nincs is pontos lista róluk. Ez egy elég jelentős „mozgástér” a forgalmazóknak, ami kitermel bizonyos furcsa jelenségeket. Itt valójában olyan bőség van kínálatban, amit még igazából csoportosítani se nagyon lehet észszerűen: a kollagéntől az ezernyi szerves molekuláig rengeteg dologgal találkozhatunk. Ezen anyagok többsége teljesen veszélytelen, mert a szervezetben előforduló valamilyen anyagot jelentenek (karnitin, karnozin, stb.). Itt is bőségesen találkozhatunk problémás állításokkal, az autizmustól kezdve az inzulin-rezisztenciáig szinte mindenre megvan a (nem is olyan) titkos koktél, ami gyógyít, megelőz, támogat a betegségek elleni harcban.
De ez az a terület, ahol a határok nélküliséget kihasználva be-belopózik 1-2 gyógyszer hatóanyag is a kínálatba, pl. fogyasztószerbe egy kis amfetamin-származék (hogy pörögjön az az anyagcsere), sportolóknak egy kis doppinglistás cucc. Nyilván ezek sértik a jogszabályi rendelkezéseket és szakmailag is elég veszélyes, de az étrend-kiegészítő laza szabályozása miatt ezek a folyamatok nagyon minimális lebukási kockázattal pöröghetnek a piacon.
GYÓGYNÖVÉNY-KIVONATOK
Ez talán a legérdekesebb csoport. A gyógynövények eleve egy érdekes kategória, mert a használatuk eleve valamilyen (többé-kevésbé körülírt), prevenciós vagy terápiás hatás kiváltására irányul, a szabályozásuk mégsem idomul a gyógyszerekéhez.
Jó ideig a gyógynövényes étrend-kiegészítők nagyjából különösebb korlátok nélkül voltak elérhetők, csak a kifejezetten mérgező növényeket kellett elkerülni (azért a nadragulya vagy a gyöngyvirág étrend-kiegészítőben elég durva lenne). Aztán az étrend-kiegészítőkben megjelenő gyógynövények, növényi preparátumok és egyéb élettani és táplálkozási hatással rendelkező anyagok értékelésére egy Tudományos Tanácsadó Testület állt fel, ami egy negatív listát állít össze és frissít időnként. Ez tartalmazza az étrend-kiegészítőben nem alkalmazható növényeket, és indokolja szakmailag a tiltás okát is. Ha egy növény nem található meg ezen a listán, még nem jelenti azt, hogy az automatikusan felhasználható étrend-kiegészítőben, csak annyit, hogy nincs róla (még) tudományos konszenzus. Ez különösen a távol-keleti gyógynövényeknél érdekes kérdés, mert ezekből akad bőven és az, hogy a távolban jókat gondolnak róla, egyáltalán nem jelenti, hogy megfelelnek egy európai biztonsági vizsgálaton.
A tiltólistára való kerülés oka legtöbbször, hogy
- adott gyógynövény valamilyen mérgező hatóanyagot tartalmaz, vagy
- a növényhez rendelhető indikációs terület, vagy az alkalmazás módja nem felel meg az étrend-kiegészítő definíciójának (pl. kifejezetten terápiás célú alkalmazást céloz), vagy
- orvosi felügyeletet igénylő hatóanyagot tartalmaz, esetleg
- ismertek gyógyszerekkel, más hatóanyagokkal adott egészségügyi kockázatot jelentő kölcsönhatások.
Az utolsó ilyen lista 2018 júliusában született és röpke 40 oldalon keresztül sorolja a tiltott növényi elemeket. Érdemes ezt a listát átnézni különösen akkor, ha külföldről rendelünk valami varázslatos hatású növényi terméket, bár pont a külföldi termékek esetében vannak hézagok, hiszen lehetetlen a több ezernyi növényfajt egyesével a hazai (illetve EU előírásoknak megfelelő) szabályozásnak megfelelően kivizsgálni.
Ha valaki azt gondolja, hogy a tiltólista bármit is jelent, megnyugtatom: nem. Nagyjából 5 perc kereséssel találtam olyan márkás (!) étrend-kiegészítőt, ami tiltólistás növényi hatóanyagot tartalmazott, sőt, önálló teakészítményként is meg lehetett gond nélkül szerezni hazai forrásból. Legalább ekkora probléma, hogy a készítmények semmilyen ellenőrzésen nem mennek át – vagy az van bennük, amit ráírnak, vagy nem. Az is jó kérdés, hogy az adott gyógynövényt honnan is szerzi be a gyártó: megfelelő körülmények között termesztik vagy gyomnövényestől kaszálják a csernobili reaktor mellett – franc se tudja.
ÉS A KOMBINÁCIÓK
A legnehezebb ebben az egészben az, hogy a termékek jelentős részében a fenti kategóriák vegyesen fordulnak elő, ugyanis semmi nem korlátozza a különböző komponensek keverését. A kombinációt általában valamilyen célhatás jelöli ki, pl. fogyás, szénhidrát-anyagcsere rendezése, sportolóknak teljesítménynövelés, stb. Ez már így megint erősen kérdésessé teszi, hogy mennyire felelnek meg a termékek az étrend-kiegészítők általános céljainak és mennyiben imitálnak valamilyen terápiás készítményt.
NÉHÁNY TANULSÁG
Alapvetően az étrend-kiegészítőkben nagyon sok féle anyag előfordulhat. A vitamin- és nyomelem-tartalom az, ami a legkönnyebben nyomon követhető és ellenőrizhető. A növényi alapanyagú és bioaktív kiegészítőket tartalmazó termékeknél a laikusoknak szinte semmi esélye sincs arra, hogy kellő mélységben utánajárjon, s alapvetően ez a szakembereknek is kihívás, mert egy rendkívül gyorsan változó, bővülő piaci szegmensről van szó.
Javasolni azt tudnám, hogy mindenképpen olyan helyről vásároljunk, ahol a gyártó és forgalmazó is hazai kapcsolattal megtalálható – bármilyen panasz esetén így van a legjobb esélyünk, a csendes-óceáni szigetekre bejegyzett kameruni cégek ukrajnai lerakatából rendelt termékeket meg felejtsük el akkor is, ha rendkívül csábító akciós áron hirdetik webshopban.
A legfontosabb jó tanács, hogy őrizzük meg a józan eszünket és ne higgyünk a mindenféle csodahatásokat ígérő reklám szövegeknek. Hogy mire is érdemes figyelni, arról lesz szó a következő részben, ahol megnézzük a forgalmazás egyes kérdéseit és azt, hogy miket állíthatnak a kereskedők a termékeikről.
Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
FORRÁSOK
- ÉTREND-KIEGÉSZÍTŐK I. Alimento. LINK
- Étrend-kiegészítők. OGYÉI. LINK
- Az OGYÉI Tudományos Tanácsadó Testülete által élelmiszerekben, étrend-kiegészítőkben alkalmazásra nem javasolt növények. OGYÉI. LINK
- 37/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet az étrend-kiegészítőkről. 2021. január 31-én hatályos állapot. LINK
- A 84 mikroelem legendája. Alimento.blog. LINK
- Gummin DD, Mowry JB et al: 2016 Annual Report of the American Associationof Poison Control Centers’ National Poison DataSystem (NPDS): 34th Annual Report. 2017. LINK