A normális életet követelők táborában terjed egy írás, ami a “18 KÉRDÉS: A beoltott ismerősöknek érdemes feltenni néhányat” címet viseli.

Ha szakmailag nézem, meglehetősen laikus szemléletű a kérdéssor, biztos nem olyan ember állította össze, aki komolyabb biológiai vagy járványtani ismeretekkel rendelkezik. ráadásul egy csomó kérdést meglehetősen manipulatív módon vezet fel, több esetben torzítva a tényeket vagy érvelési hibát vétve fogalmazza meg az alapállást. Viszont így is egy remek alkalom, hogy néhány dolgot helyretegyünk, szóval ennek megfelelően próbálok röviden és érthetően válaszolni a felvetésekre, adva némi hátteret a kérdéshez.


Volt-e már olyan pusztító járvány a világon, melynek során a végveszélyben lévő embereket fenyegetéssel, zsarolással, agymosással, jutalmakkal, kedvezményekkel lehetett rábírni, hogy fogadják el a gyógyszert, hajlandók legyenek életben maradni?

Válasz: Nem, nem volt még ilyen járvány.

Nézzük kicsit részletesebben! Ha a történelmi példákat nézzük, akkor a pusztító járványok egészen a 20. századig úgy zajlottak, hogy nem volt sem érdemi prevenciós, sem terápiás lehetőség. A klasszikus, nagy pusztító járványok (pestis, himlő, kolera, tífusz, kanyaró, mumpsz, gyermekbénulás, stb.) esetében az emberek keresték a lehetséges gyógyszereket, de azok egyszerűen nem léteztek.

Igazából jó sokáig fogalma sem volt az embereknek, mi okozza a járványokat. A baktériumok első mikroszkópos felfedezése 1674-ben történt, a megbetegedésekben játszott szerepüket pedig csak a 19. század 2. felében sikerült igazolni (Pasteur, Lister, Koch). A vírusok létezésére szintén a 19. században állítottak fel feltételezéseket, megismerésük pedig már jócskán a 20. századra tolódott. A kérdés megválaszolásához mindenképpen tudatosítani kell, hogy az emberiség történelmének 99%-ban nem is volt mit visszautasítani.

Ma már sokan elfelejtik, hogy még a 20. században is velünk voltak olyan járványok, mint az influenza veszélyes törzsei néhány évente meglehetősen sok áldozatot szednek, de az 1950-es években a nagy gyermekbénulásos járványok idején sem kellett nagy biztatás az oltásokhoz. Csak a 20. században volt 3-4 nagy, pandémikus influenza járvány, ami nagyon komoly kihívást jelentett az elltátórendszernek – ezeket mintha a ma embere törölte volna a történelmi emlékezetéből.

Szükségkórház Svédországban az 1957-es influenzajárvány idején (forrás)

Ahogy elterjedtek az oltások, az oltásellenesség is megjelent, pl. Svájcban a himlő elleni kötelező oltást 1882-ben népszavazáson utasították el, de a Wakefield-féle sztorit az MMR oltások körüli szándékos botránykeltéssel nem kell nagyon bemutatni (ha igen, akkor itt olvasható). A legszomorúbb az egészben az, hogy az ezredforduló után eljutottunk oda, hogy gyakorlatilag az orvostudomány legjelentősebb fegyverévé vált oltásokkal szemben ilyen széles körben mozdulnak meg emberek. Sajnos ez igaz más terápiás és prevenciós eszközökre, egyszerűen virágkorát éli az áltudományos alternatív univerzum.

Összességében eddig az emberiség történetében nem volt példa arra, hogy a lakosság tömegesen elutasított volna gyógymódokat. Ilyen jelenségre lokális példákat tudunk mondani, pl. bizonyos oltásellenes szubkulturális csoportokat vagy olyan afrikai államokat, ahol a diktátor a maga sötét babonája miatt megakadályozta egyes betegségek felszámolására indított egészségügyi programok végrehajtását. Ez a tény önmagában nem vet jó fényt az azokra, akik a járványügyi intzékedések és oltások ellen ágálnak.

Volt-e már olyan járvány, melynek során egy százalék alatti halandóság miatt leállították az egész világot?

Válasz: a kérdés ebben a formájában nem megválaszolható, mert a kérdés nem pontos.

Ha csak a pandémiákat nézzük (értve ez alatt a több kontinensen egy időben, összefüggően megjelenő járványokat), akkor ugyanott vagyunk, mint az előző kérdésnél: az esetek jelentős részében, egészen a 20. század második feléig nem létezett globális járványügyi intézkedésre lehetőség, tehát a világ nem tudott volna leállni. Az utolsó néhány évben felmerült járványok esetén pedig elég összetett a kép. Ugyanis:

  • Egyrészt nagyon kevés pandémia van, ahol 1% alatti a kimeneti halálozás.
  • A covid-19 esetében a halálozás 1%-nál magasabb, jelenleg 2% körüli. Ehhez ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy ez nem a természetes halálozási ráta, hanem az elérhető legjobb terápiás eszköztárral elérhető halálozás.
  • A járványügyi intézkedéseket NEMCSAK A HALÁLOZÁS befolyásolja, hanem a járvány egyéb tulajdonságai, pl. a terjedési jellemzői, a megbetegedés súlyossága, stb. A SARS-CoV2 vírus okozta megbetegedés magas arányban (15%) tekinthető súlyos lefolyásúnak, és az esetek kb. 5%-ban igényel intenzív kórházi ellátást. természetes körülmények között a halálozás valahol 5-10% közötti értékkel nyugodtan számolható.

Amennyiben felmerül a gyanú, hogy a vírus nem természetes eredetű, akkor százmilliók életét érintő, emberiség elleni bűncselekmény történt, melynek kiderítésén a világ összes titkosszolgálatának, nyomozó hatóságának kellene dolgozni, s a kérdés a média egyeduralkodó témája lenne. Miért nem ezt tapasztaljuk?

Válasz: mert jelenleg nem ez a legfontosabb.

Bármennyire furcsa, jelen pillanatban a járvány leküzdése a legfontosabb feladat, nem pedig a nyilvános lincselés megszervezése. A járvány kezelése szempontjából teljesen irreleváns, hogy maga a vírus természetes vagy mesterséges eredetű-e.

Bár vannak érvek a mesterséges eredet mellett (van egy jó kis vita a furin hasítási helyről, meg hasonlók), alapvetően ez objektíven nem eldönthető kérdés, hiszen a vírusok természetes mutáció révén is kialakíthatnak olyan tulajdonságokat, amelyek a járvány létrejöttéhez szükségesek. Jelen pillanatban nem beszélhetünk arról, hogy a nem természetes eredet gyanúja fennállna. Technikailag pedig: ha létezne a titkosszolgálatok által végzett ilyen irányú nyomozás, akkor nem tudnánk róla, hiszen titkosszolgálatok általában nem tesznek közzé ilyen információkat. Szóval lehet is, hogy van ilyen… vagy nincs.

Egy egészségügyi/orvosi kérdés megoldása szakmai konzultációkat, vitákat, egyeztetéseket, vélemények, kutatási eredmények összevetését, ütköztetését igényli. Ma csak egyetlen vélemény kap teret, az oltás propagálása, minden ettől eltérő vélemény elhallgatandó, büntetendő, rémhírterjesztésnek, bűncselekménynek minősül. Miért?

Válasz: Alapvetően nyitott kapukat dönget a kérdező – rengeteg szakmai vita, egyeztetés folyik a világon.

A kérdés felvetői előtt teljesen nyitva áll a lehetőség, hogy a témában kutassanak, a kutatásaikat publikálják. Sőt, most ez könnyebb is, mert preprint (szaklektorálás előtt) módon megjelenhetnek a kutatások (ennek azért vannak hátrányai is). A gond talán ott van, hogy ezekhez a vitákhoz fel kell szakmailag mutatni valamilyen érdemi eredményt. Nem elég a facebook videó, a bitchute-ra összevágott feliratos konteóműsor, meg az ismerős szomszédjának az unokaöccsének a megkérdezése. Alapvetően a járványügyi intézkedéseket kritizálók többsége nem rendelkezik azzal a tudományos háttérrel, ami egy szaklapban megjelenő publikációhoz szükséges – és ez egy kicsit azért meghúzza azt a szakmai színvonalat, ami a kritikákat illeti. Ez persze azt is jelenti, hogy ezek az emberek kimenekülnek az online világba terjeszteni a véleményüket, ahol aztán elmondhatják, hogy őket bizony kegyetlenül elnyomják.

A rémhírterjesztés büntethetősége talán az első hullám idején még igaz volt, azért az oltásellenes hangokat annyira nem nyomják el, hogy szabadlábon van még Gődény, Pócs, Tamasi és Lenkei is, de még az olyan „futottak még” pusztaharcosok is, mint Oláh Sándor. Mi több, a járványügyi intézkedéseket kritizáló véleményt parlamenti párt is felkarolta (jó, abban van némi irónia, hogy Dúró Dóra úgy küzd az oltások ellen, hogy ő azért beoltatta magát – de ez legyen a hívők problémája):

A PubMed felületén az elmúlt 2 évből 1620 meta-analízis szintű (más tanulmányokat összevetve elemző) kutatási anyag érvető el (forrás)

Mi indokolja, hogy egy tisztán egészségügyi kérdésben évtizedekre szóló titkosítások keletkezzenek?

Válasz: Önmagában a járványügyi részek esetében nem tudok ilyen indokot elképzelni, üzleti jellegű információk esetén lehetnek titkosítást igénylő elemek.

Próbáltam utánajárni a titkosítás kérdéseinek. Az a tény, hogy itthon a kormányzat alapvető dolgokat titkosít, visszatart infókat, alapvető jellemzője a rendszernek, nem a járványkezelés sajátossága. Ezt tessék a következő választásra eltenni emlékbe… Az EU szintjén volt a szerződések titkosítása miatt botrány, ez ügyben vizsgálat is indult. Egy ilyen esetben a szerződésnek lehetnek olyan elemei, ami a teljes nyilvánosság esetén a szerződőt hátrányosan érintené vagy a versenytársakat pedig előnybe hozhatná, ezt szokás általában “üzleti titok” címszó alatt emlegetni. Ilyen esetekben lehet indokolt a titkosítás.

Miért kellett a járványkezelést militarizálni?

Válasz: a gyors és hatékony beavatkozás miatt.

A krízishelyzetek és katasztrófák esetén a demokratikus döntési folyamatok háttérbe szorulhatnak a gyors és hatékony beavatkozás érdekében. A legtöbb országban a honvédelmi erőknek erős katasztrófavédelmi szerepük is van, ez igaz a magyar honvédségre is. Hogy jelen helyzetben indokolt-e a katonai állomány bevonása a kórházakban, az lehet vita tárgya, ilyenre azért kevés nemzetközi példát tudunk mondani. A magyar kormányzat kommunikációjában megjelenő militarista narratíva egy politikai fogás, ezt nemcsak a járványkezelés tekintetében alkalmazza a NER, gyakorlatilag harcban állunk lassan az egész világgal.

Hogy lehet, hogy egy halálos kór által fenyegetett időszakban az emberek maguk választhatnak az egyre szélesebb oltási palettáról, mint étteremben az étlapról, ízlésük szerint nevezhetik meg a gyógyszert? Milyen tudás, végzettség, szakmai tapasztalat alapján teszik ezt?

Válasz: ez egy gesztus értékű lehetőség akart lenni.

Az oltási program esetén a kezdeti időszakban a kormányzat igyekezett minden elérhető forrásból oltóanyagot szerezni. A koncepció az volt, hogy a társadalmi normalizációhoz a lehető legrövidebb időn belül a legmagasabb átoltottságot kell elérni. Alapvetően a különböző oltóanyagok indikációjában nem volt jelentős eltérés, így szakmai alapon nehéz lett volna szelektálni, viszont az elhibázott politikai kommunikáció miatt a keleti oltóanyagokkal kapcsolatban erős társadalmi ellenállás alakult ki. Így a választhatóság sok tekintetben már szükséges volt az oltási hajlandóság növeléséhez.

Ha a vírus még maszkviselés mellett is fertőzőképes, cseppfertőzéssel terjed, kimutatásához miért szükséges mélyen az orrban turkálni, miért szükséges a vérbő garat karcolgatása?

Válasz: Mert a mintavétel helye egységesen olyan hely kell legyen, ahol a csíraszám elegendő a nagy pontosságú kimutatáshoz.

Ezen nincs sok magyarázni való a garatváladékban van mintavételhez megfelelő mennyiségben a vírus, így onnan érdemes mintát venni. Ha valaki volt PCR teszten, tudja, hogy előtte enni/inni sem szabad. A kilégzett levegő, a maszkban fennakadt cseppek, a szájüregi nyálkahártya felületén nincs a kimutatáshoz elégséges vírus minden esetben. A mintavétel egyébként egy egészen puha pálcikával történik, nincsen semmiféle karcolgatás és egyes neten terjedő hülyeségekkel szemben nem törik át a csontos agyalapi lemezt a tobozmirigy megpiszkálásához.

Próbáltam valami nem riasztó ábrázolást keresni (forrás)

Ha minden helyzetben, utazáshoz, intézménylátogatáshoz elengedhetetlenül szükséges a teszt, miért nem tesztelnek az oltás beadása előtt, amikor az oltandó személy egészségügyi státuszának megállapítása valóban fontos lenne?

Válasz: A felsorolt tevékenységek és az oltás között nincs olyan összefüggés, mint amit a kérdező sejtet.

A tesztelést leggyakrabban a megbetegedés megállapításához / cáfolatához alkalmazzák. Másodsorban kérik a tesztet, ha a fertőzésveszély kizárása a cél, pl. közösségi munkavégzés vagy egyéb tevékenység esetén.

Az oltás esetén az akut megbetegedés kizáró ok lehet, emiatt a koronavírus megbetegedés tüneteire rákérdeznek az oltás előtti anamnézis-lapon. Elvileg előfordulhat, hogy valaki még tünetmentes vagy nagyon enyhe lefolyású megbetegedés állapotában van, de ennek annyira alacsony a kockázata, hogy emiatt minden beteg PCR tesztelése indokolatlan, főleg, ha pl. egy felfutó megbetegedési hullámban a tesztelési kapacitás eleve lekötött.

Hogy adhatnak be oltást tesztelés nélkül, ráadásul úgy, hogy az oltóanyagot nem orvos választja ki?

Válasz: A kérdés nem pontos, nem tudni, milyen tesztre gondol a kérdező?

Tényleg nem tudni, kit akar tesztelni a kérdező, oltóanyagot, beteget? Mi köze ennek az oltóanyaghoz?

A járványügyi készültség, a lezárások, megszorító intézkedések alapjául szolgáló statisztikák percenként közölték a fertőzöttek, kórházban kezeltek, lélegeztetőgépen lévők, s az elhunytak számát. A statisztika miért nem terjed ki az oltottak adataira? Az egyébként hivatalosan kísérleti stádiumban lévő oltóanyagok megítélésénél legfontosabb szempont lenne az oltottak nyomon követése, további tesztelése, megbetegedésének, elhalálozásának számontartása. Mindez a statisztikákban nem szerepel. Miért nem?

Válasz: Ez valójában több kérdés, de a válasz erre az, hogy nem tudjuk.

Alapvetően nagyon sok államban nagyon részletes adatok érhetőek el, Magyarországon ez nem így van, ez politikai és nem szakmai döntés eredménye. A közzétett adatok valójában az oltott és oltatlan populációt egységesen kezelik, csak részleges adatok vannak az egyes kategóriákon belüli arányokra.

Az oltóanyagok „hivatalosan” nincsenek kísérleti stádiumban, a Pfizer oltóanyaga az USA területén megkapta a teljes engedélyt, az unióban alkalmazott oltások is rendelkeznek az EMA engedélyével, bár az a veszélyhelyzetre való tekintettel speciális esetnek tekinthetők. Magyarországon tagállami jogkörben a népegészségügyi hatóság a beadott kísérleti dokumentáció alapján adott ki engedélyt a Sinopharm és Sputnik V vakcinára. Mindegyik vakcina esetén ez az ún. “4-es fázis”, ami azt jelenti, hogy a használat közben fellépő jelenségeket folyamatosan vizsgálják, főként a ritka és késői hatások kimutatása érdekében. Ezt sokan összekeverik a kísérleti szakaszokkal – nem az.

Az oltás UTÁNI eseményeket több rendszer is regisztrálja, több esetben volt arra példa, hogy nagyon alapos kivizsgálás és akár az oltóanyag indikációinak módosítása is követte az oltás utáni események elemzését, pl. az Astra Zeneca vakcina utáni véralvadási zavaroknál. Szóval nem igaz az, hogy nem követik az oltottakat és a velük történt eseményeket. Mostanában gyakran hozzák a WHO Vigiaccess adatsorait a mellékhatások igazolására, de valójában pont ez az adatbázis igazolja, hogy a mellékhatások meglehetősen ritkák, ráadásul az adatbázisban szereplő jelenségek egy nagy része teljes bizonyossággal elmondhatóan nincsenek összefüggésben az oltásokkal.

Ha egy bármikor pozitív teszteredményt produkáló személy bármely okból meghal, statisztikailag a Covid áldozatának számít. Ha egy beoltott személy hal meg, akkor ő az oltás áldozata? Miért nincs hivatalos statisztikai adat az oltottak mortalitási számairól?

lasz: Lásd fentebb, az adatszolgáltatás hiányára nincs ok.

A kérdés csalafinta, mert megfogalmaz bizonyos állításokat, amik nem feltétlen valósak, de egyébként annyiban jogos a kérdés, hogy az oltások iránti bizalmatlanság egyik fő oka az adatok visszatartása. Müller Cecíliának tavaly tavasszal volt egy meglehetősen szerencsétlen mondata, amivel elszabadította a poklot, ez a hazai járványkezelés egyik nagy fiaskója… ez van.

A magyar miniszterelnök az elkövetkező éveket a járványok évtizedének nevezte. Milyen információ alapján tette ezt?

Válasz: ez a virológia egyik alapvető megállapítása, ráadásul erre a veszélyre elég régóta próbálják felhívni a figyelmet.

Némileg hangzatos és túlzónak tűnik a kijelentés, hogy a járványok évtizedében vagyunk. Egyrészt azért, mert járványok mindig voltak, alig volt olyan évtized, amikor ne lett volna valahol a bolygó egy területén valami emlékezetes járvány. Ugyanakkor az emberiség jelenlegi életmódja miatt, pl. az eddig háborítatlan természeti területekre behatolásnak egyik következménye, hogy újabb és újabb kórokozókkal találkozunk. ezekre az emberiség nincs felkészülve, nincs immunitásunk, tehát potenciálisan nagy járványok okozói lehetnek. Másrészt a klímaváltozás miatt a megbetegedések elterjedése megváltozhat, már nálunk is megjelentek olyan trópusi megbetegedéseket hordozó fajok (mint pl. a tigrisszúnyog), amik olyan betegségeket hozhatnak el nekünk, melyekkel eddig nem találkoztunk.

Ázsiai tigrisszúnyog – Magyarországon is megjelent már – hordozója kb. kéttucat vírusnak, pl. a Zika-vírusnak, ami több országban okozott már jogosan riadalmat, ugyanis jelentősen emeli a magzati fejlődési rendellenességek előfordulását (forrás)

Ha minden oltás minden vírusmutáns ellen véd, mi a különbség az oltóanyagok között?

Válasz: a hatásmechanizmus és a hatásosság.

Kicsit pontosítsunk: az különböző variánsok ellen a különböző oltások eltérő mértékben nyújtanak védelmet, pont azért van nagy jelentősége annak, hogy a magas átoltottsággal a variánsok kialakulásának esélyét csökkentsük. Másrészt a jelenleg alkalmazott oltások 3 különböző technológiával készülnek, vannak az mRNS vakcinák (Pfizer, Moderna), az adenovírus vektorvakcinák (Sputnik V, Janssen, Astra Zeneca) és az elölt vírusos vakcinák (Sinopharm) vannak jelen.

Minden gyógyszerreklám esetén fel kell hívni a figyelmet a várható mellékhatásokra is, jól ismerjük, „kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét…” Az oltási kampány során miért csak a pozitívumokat hangsúlyozzák?

Válasz: nem igaz, hogy csak a pozitívumokat hangsúlyozzák.

Nagyon jól elérhetők a népegészségügyi hatóságok honlapjain az oltóanyagok tájékoztatói, amik tartalmazzák az ellenjavallatokat (pl. itt a Moderna tájékoztatója) oltási szövődmények és mellékhatások listái (pl. itt a WHO részletes info-oldala), és még ezek előfordulási gyakoriságáról is lehet információkat szerezni. Pont ezeket szokták lobogtatni az oltásellenesek (pl. a Vigiacces adatait).

Ha az oltás valóban hatékonyan véd, milyen veszélyt jelentenek az oltatlanok az oltottak számára?

Válasz: az oltatlanok elsősorban egymásra jelentenek veszélyt, illetve alacsony átoltottságnál van esélye az addigi oltásokra rezisztens variáns kialakulásának.

Alapvetően a járvány nem egyének magánügye, hanem egy társadalmi szintű jelenség. Nem lehet anélkül kezelni, hogy elvonatkoztatnánk az egyes egyénektől, kell a közösségi szintű védekezés. A magas szintű átoltottság csökkenti az egyéni kockázatokat is, de a másik fontos hozadéka, hogy védelmet nyújt a társadalom nem oltható tagjainak, illetve csökkenti az új variánsok megjelenésének esélyét.

Az átoltottság csökkenti a mutáció kockázatát (forrás)

Második éve tűnik el nyomtalanul a közel évszázada évről évre megjelenő influenzajárvány. Hová lett?

Válasz: A koronavírus elleni intézkedések az influenza terjedésére is jelentős hatással vannak.

Mivel az influenza alapvető reprodukciós rátája 2-3 között van, a covid meg ennek akár a dupláját is képes hozni (variánstól függően), azok az intézkedések, amik a covid esetén elégségesek a reprodukciós ráta 1 alá nyomásában, gyakorlatilag teljesen lenullázzák az influenza esélyeit.

Influenza elleni oltás évtizedek óta létezik. Azóta eltűnt az influenza?

Válasz: nem tűnt el, de ez egy jóval bonyolultabb kérdés.

Influenza elleni oltás régóta létezik, de nem tüntette el az influenzát, ennek pedig 2 fő oka van. Az egyik, hogy az influenza is mutálódik, a védőoltások nem elég széles spektrumúak ahhoz, hogy az összes variáns ellen teljes hatékonysággal működjenek. Másrészt a lakosság töredéke veszi fel a védőoltást influenza ellen, nagyjából 1-2 millió közötti térítésmentes vakcinát vesz a magyar állam évente, ez a kapacitás évről évre kihasználatlan marad. gyakorlatilag bőségesen van olyan oltatlan populáció, amiben az influenza tud terjedni, mutálódni és így fennmaradni.

Ennyit mára a tudomány és technika világából…

Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.