A mai összefoglalóban inkább néhány, filozófiai jellegű kérdést boncolgatnék, csak mert ezek most önmagukban véve érdekesebbek, mint a számok.
AKI OLTATLAN, AZ MÁR ÍGY MARAD…
Az elmúlt időszak nagy újdonsága volt az online regisztráció nélküli oltási hét (amit most meg is hosszabbítanak last minute jelleggel), amire a lakosság lelkes csoportosulással (=kígyózó sorok) válaszolt az oltópontok előtt. Számomra eleve nehezen érthető, hogy valaki órákat álljon a hidegben a sorban, kockáztatva, hogy pont akkor valaki még meg is fertőzi – miközben regisztrációval egy általam választott időpontban, különösebb várakozás nélkül simán megkaphattam az oltásomat.
Egyébként a kormányzat nem titkolt célja az volt, hogy a lakosság kb. 40%-át kitevő oltatlanok most lóhalálában rohanjanak oltani. Tény, hogy a korábban stagnáló átoltottság elmozdult felfelé, 4 nap alatt 63 ezer új oltott jelent meg a rendszerben. Viszont ha a teljes adatsort nézzük, akkor látható, hogy ez csak az összes beadott oltás 12%-a, 5,5% a 2. oltásokból jön össze. Az összes ember 82,5% viszont a 3. oltásért állt sorba, egy hét alatt nagyságrendileg fél millió ember kapta meg – ez jól hangzik, de 1,5-2 hónapig kellene tartani ezt a tempót, ha olyan szintet szeretnénk elérni, mint az első körben. Nyilván egy kicsit meglendült az oltási hetet megelőző időszakhoz képest az első oltást felvevők száma is, de látható, hogy erre a kampányra döntően azok voltak fogékonyak, akik egyébként is oltásra nyitottak voltak és a 4. hullámban fel akarták gyorsítani a 3. oltáshoz a hozzáférésüket.
Ami a hozzáállás kérdését illeti: még a 4. hullám előtt készült a Policy Solutions felmérése, aminek az eredményei most napvilágot láttak. A kutatás alapján a lakosság 61%-a ellenzi a kötelező oltás bevezetését, alig több mint harmaduk (35%) támogatna egy ilyen rendelkezést. A nem oltottak 9/10-e gyakorlatilag szabadságharcossá képezte magát, önszántából nem fog oltópontra vonulni – ez alapján a mostani oltási kampány az ő körükben meglehetősen gyér eredménnyel fog zárulni. A booster oltások felvétele iránt is meglehetősen gyér az elszántság, bár lehet, hogy ez azért változik mostanában. Hogy mennyire nehéz lenne ezen változtatni, azt jelzi, hogy tavasz óta egyértelműen és jelentősen nőtt a különböző konteók, tévhitek elfogadottsága: a különböző téveszméket a válaszadók 17-37%-a (!) elfogadja. A kínai konteó már régóta velünk van, meg amúgy ártalmatlan a maga mezőnyében, de egészen elképesztő, mennyien dőltek be annak, hogy az oltás meddőséget okot… meg csip van benne. A magyar társadalom jelentős része láthatóan kezd elszakadni a valóságtól. A Titanicos mém is addig volt vicces, amíg rá nem jöttünk, hogy ez a realitás…
KOMMUNIKÁCIÓ – KRÍZISKOMMUNIKÁCIÓ
A tudománykommunikáció kérdését az elmúlt időszakban, Kemenesi Gábor is említette, de közben kicsit beleástam magam a téma irodalmába és hát jogos kritikák halmazával találja magát szemben az ember. Viszont bennem megfogalmazódott, hogy az általános tudománykommunikációs problémákon túl itt azért valami elég speciális helyzetről van szó. Ezt próbáltam néhány pontban megfogalmazni.
- A koronavírus kommunikációnak van egy centrális tere, amit a kormányzat kizárólagos joggal befoglalt a maga politikai típusú kommunikációjának. Ide tudományos kommunikátor a járvány kezdete óta nem jutott be. Ennek eredménye, hogy gyakorlatilag a járvánnyal kapcsolatban tudományos kommunikáció nem történik, hiányzik a jelenségek közérthető magyarázata és a reális előrejelzés.
- A kríziskommunikációnak vannak szabályai, komoly pszichológusok, kommunikációs szakemberek (Caplan, Lindemann, Coombs, stb.) dolgozták ki azt a modellt, ami egy hasonló helyzetben lehet használni. A helyzet az, hogy a centrális kommunikáció igen következetesen, lépésről lépésre megszegi és semmibe veszi azokat a kríziskommunikációs alapelveket, amiket a téma nagyjai lefektettek. Ennek csak egy szelete az információk visszatartása (lásd erről Ferenci Tamás írását), hirtelen nem tudnék mondani olyan szabályt, amit eddig ne gyaláztak volna sárba és ezt még tetézik számtalan szimbolikus lépéssel, amivel rombolják az egész rendszer elfogadottságát. Ezzel lényegében a járvánnyal kapcsolatban nem maradt hiteles forrása az országnak – így hát semmi csoda nincs abban, hogy néhány hónap alatt gyakorlatilag megduplázódott a téveszmék elfogadottsága a társadalomban.
- Az 1. pont miatt a tudományos kommunikáció kiszorult a másodlagos (pl. kisebb tv csatornák, rádiók) és harmadlagos (közösségi média) kommunikációs terekbe. A média hatása – leegyszerűsített, kattintásvadász környezet nem kedvez a tudományos kommunikációnak, ebbe a hibába még a korrektségre törekvő portálok is rendszeresen belegyalogolnak. Itt a valós, tudományos információ kénytelen versengeni a leegyszerűsített, de téves információkkal – lehet tippelni ennek eredményére.
- Még innen is lehetett volna egy kicsit fordítani, ha a tudomány létrehozza a maga centrális kommunikációs terét, de ez a kommunikációs tér és a TUDOMÁNYOS KOMMUNIKÁCIÓ NINCS MEGSZERVEZVE 1,5 év után sem. Gyakorlatilag random alakult ki az a kör, aki kommunikál és tartalmilag, megfogalmazásban sincs összehangolva a dolog. Így viszont a különböző üzenetek ellentmondásosak, nem kapcsolódnak össze és belevesznek a hülyeség háborgó tengerébe – sőt, bizonyos mértékig még erősítik is az áltudományos üzeneteket.
- Akik kommunikálnak, nem képzett kommunikátorok, hanem egyszerűen “úgy alakult”, hogy ők felvállalták ezt a feladatot és próbálnak a maguk elvei és tudásai szerint válaszolni a megkeresésekre (nagy tisztelet nekik ezért, de…).
- Alapvetően az üzenetek hatásossága másként működik a lakossági közegben, mint a tudomány területén. A lakossági kommunikációban a hitelesség olyan forrásai és jellemzői a meghatározók, amik a tudományos közegben nem szívesen látottak, de a lakosság meg nem igazán fogékony egy systematic review vagy meta-analízis finomságaira. Szóval ezen a téren a tudománynak kell egy kicsit engedni, de ez is csak akkor lehet hatásos, ha az előző 5 pontra valami megoldás születik.
PÁRBESZÉDET?
A másik nagy műsor a járványkezelés ügyében indított, párbeszédet követelő petíciózás. Önmagában ez még nem lenne egy rossz kezdeményezés: lehetne egy lehetőség arra, hogy a piszok rossz központi kormányzati kommunikációt kicsit stimulálja vagy létrehozzon egy olyan közeget, amiben érdemi vita folyik a járványkezelésről. Nos, megnyugtatok mindenkit, hogy ettől nem kell tartani, mert lényegében a járványügyi korlátozások és intézkedések elleni lázadozáson túl nem sok mindent találni ezen a felületen. A lázadozást amúgy nem értem, mert nagyjából Magyarország a környéken az egyetlen olyan ország, ahol érdemi korlátozások még nem léptek életbe – a zárt térben maszkhasználat az vicc ahhoz képest, ami a környező országokban van.
Pedig… azért csak a napokban több tucat olyan kérdést gyűjtöttem össze, amiről lehetne hosszasabban vitázni, sőt, még jó kis vitaindító cikkeket is lehet találni hozzájuk. Akár az intézkedések alapjogi vonatkozásai (lásd itt és itt), akár a járulékos károk kezelése, alternatív intézkedések létrehozása nagyon jó társadalmi vitatéma lehet, de láthatóan erre nincs igény. A lényeg az, hogy mindenki háborítatlanul akarja élni a járvány előtti életét és ez ügyben az sem zavarja, hogy barátai, családtagjai halnak bele a betegségbe (most ott járunk, hogy egy Baja méretű város lakossága a covid halálozásunk).
ÉS AKKOR NÉZZÜK A JÁRVÁNYT
Az ember napi szinten olvassa, hogy „élmezőnyben a magyar járványkezelés” és sikeres a magyar oltási program meg nálunk minden szép és jó – közben meg a statisztikai adatok alapján láthatóan valami nagyon durván nincs rendben, bizonyos mutatószámokban semmivel nem állunk jobban, mint a 2. és 3. hullám azonos szakaszában. Mondanom sem kell, ez az egyébként bárki által teljesen egyértelműen felismerhető ellentét megint csak megteszi a magáét a védekezés hiteltelenítésében.
Pont a nagy oltásellenes felzúdulások kapcsán azért érdemes leszögezni néhány dolgot. A jelenlegi, igen nagy (100 milliós populációkról beszélünk) mintás adatok alapján az oltások nyújtotta immunitás idővel gyengül, nagyjából fél év az, amíg erősnek mondható, után szépen lecseng. Ez egy olyan tény, amit a közhiedelemmel ellentétben senki nem tagad. Maga a természetes úton szerzett immunitás is bizonytalan ideig véd, cserében viszont olyan mennyiségű szövődményt okoz, ami az oltásnál lényegében elhanyagolható – a fertőzésen átesettek 30-40%-nál jelenik meg a long covid valamelyik tünete. Ezzel azért az oltási program elején már számoltak, bár azért szerintem mindenki egy kicsit hosszabb időtávlatot szeretett volna (mondjuk legalább 1 évet). A jelenség amúgy nem ismeretlen, a gyermekkori védőoltások nagy része arra épül, hogy meghatározott időszakonként szükség van ismétlő oltásokra, egyes esetekben még felnőttkorban is – az egy oltással élethosszig tartó immunitás inkább a kivétel, mintsem a fő szabály. Szóval aki azt mondja, hogy “lám az egész oltás totál hatástalan”, az tényleg nem sokat tud az oltásokról.
A másik dolog, hogy az oltás láthatóan a megfertőződés ellen kis mértékben véd, viszont a súlyos megbetegedés és a halálozás ellen igen hatékony. Az elmúlt időszakokban napvilágot látott adatok egyértelműek abban a tekintetben, hogy minél magasabb az átoltottság, annál kisebb a kórházba kerülők száma és annál kisebb a halálozás.
A másik fontos hatás, hogy az átoltott közegben egyértelműen csökken az új variánsok kialakulásának kockázata, ez pedig nagyon fontos. Különösen azért, az egyébként meglehetősen alacsony átoltottságú afrikai országokban sorra születnek az újabbnál újabb vírus-változatok, most pl. B.1.1.529 nevű variáns (már neve is van: ő a Nű Omikron a görög ábécé megfelelő betűje után) okoz némi riadalmat, ugyanis nagy számú szerkezeti változást tartalmaz a tüskefehérjéjén, vagyis pont azon a részén, amelyet a legtöbb vakcina arra használ, hogy beindítsa az immunrendszer védekezőképességét a fertőzéssel szemben. Ergo a kapuban áll egy olyan változat, amire teljesen új oltóanyagot kell fejleszteni, ami nem megoldhatatlan, mert az mRNS oltás gyorsan adaptálható, de azért több milliárd embert megint újraoltani nem kis meló, és nagyjából egy ilyen drasztikusan új variáns visszalövi az egész rendszert a startvonalra.
NEM TÚL BIZTATÓ TANULSÁGOK
A nagy probléma ott adódik, hogy miként is tervezzünk hosszútávon ezzel a járvánnyal? Az látszik, hogy a világszintű adatokban 3-4 hónapos intervallummal hullámzik az esetszám, szóval a szezonalitás még felejtős, illetve helyi szinten ettől jelentősen eltérő mintázatok is láthatóak. Röviden: a vírus kiszámíthatatlan módon jön-megy. Az várható volt, hogy azért a lakossági ellenállás nőni fog idővel, ez pedig az amúgy sem rózsás védekezési rendszert ki fogja kezdeni. Azzal lehet számolni, hogy hullámról hullámra csökkenni fog a védekezési normákat követők száma. Ez viszont az új (potenciálisan akár veszélyesebb) variánsok megjelenése mellett az ellátórendszer túlterhelését is eredményezi, ami miatt egyébként a másodlagos, ellátórendszeri kapacitás-hiányra visszavezethető halálozást is emelni fogja.
Gyakorlatilag az elmúlt 100 évben az emberiség nem találkozott ilyen léptékű járvánnyal, ez így nemcsak emberéletekben számolható veszély, hanem egyfajta társadalmi sokkhatás is fellépett. Én a jelenlegi helyzetet látva azzal számolok, hogy a járványügyi intézkedések nem beleivódnak a társadalmi normarendszerbe, hanem pont ellenkezőleg, a nyílt elutasítás felé tartunk. Akár sikeres lesz ez a lázadás, akár nem, a társadalom egésze ezen nagyot fog bukni, ez a kár emberéletekben, társadalmi hatásokban és gazdaságilag is mérhető lesz.
Nem olyan rég, még volt egy elképzelésem, hogy most az emberiség találkozik a járvánnyal, és az eddig megszerzett tudását józanul felhasználva kezeli a helyzetet. Francokat… bár eszközeink vannak, emberileg egy centivel sem vagyunk előrébb, mint a nagy középkori pestisjárvány idején.
Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
Források
- Worldometer Coronavirus. LINK
- Koronamonitor Átló. LINK
- Coronavirus (COVID-19) in the UK. LINK
- Népmozgalom. 2021. november 25. KSH. LINK
- Valódi párbeszédet a járványkezelésről! LINK
- Bíró-Nagy András, Szászi Áron: LÉLEKBEN A JÁRVÁNYON TÚL – A magyar társadalom a koronavírus-járvány negyedik hullámában. Friedrich-Ebert-Stiftung – Policy Solutions, Budapest. LINK
- Szalai Bálint: Minden adott volt a védekezéshez, mégis sokkal többen halnak meg, mint tavaly ilyenkor. Szabad Európa. 2021. november 25. LINK
- New COVID-19 Variant May Be “Worse Than Nearly Anything Else About” Warn Scientists. IFL Science. LINK
- Ferenci Tamás: Gondolatok a járványügyi adatok közléséről. 2021. november 21. LINK
- Hungler Sára: Sérti-e az alapvető emberi jogokat a kötelező oltás? Qubit. 2021.november 23. LINK
- Noemi Mrav, Laureen Chadwick: Mennyire demokratikus kötelezővé tenni a koronavírus védőoltást? EuroNews. 2021. november 26. LINK
- Classification of Omicron (B.1.1.529): SARS-CoV-2 Variant of Concern. WHO. 2021. november 26. LINK