Régi és egyben mindig új téma a különböző étrendek felbukkanása, eltűnése és hogy milyen hatással vannak az egészségre. Így hát következzenek az alternatív étrendek… csak röviden.
MIÉRT ALTERNATÍV?
Jogosan merül fel a kérdés, hogy milyen jogon is nevezzük a különböző diéta-irányzatokat alternatív étrendeknek? Az ok igen egyszerű. Az egészséges táplálkozás vonatkozásában léteznek nemzetközi konszenzusok, a WHO, nemzetközi és nemzeti népegészségügyi szervezetek (pl. az EU-ban az EFSA) elkészítik a maguk táplálkozási ajánlásait. Ezek között pedig meglehetősen nagy az összhang – még ha vannak olykor vitás kérdések, illetve bizonyos kérdésekben viszonylag tág mozgástér mutatkozik. Ezeknek az ajánlásoknak az alapját rengeteg tudományos kutatás, illetve széles körű prevenciós és terápiás gyakorlat adja és a módosításukra is ilyen alapon kerül sor. Nagyjából ugyanez a helyzet a különböző megbetegedések terápiás étrendjeivel is, bár ott a betegek egyedi jellemzői ezeket jelentősen befolyásolhatják.
A dolog innentől kezdve nagyon egyszerű: minden, ami ettől a konszenzusos étrendi ajánlás-rendszertől eltér, az egy alternatív ajánlatot jelent. És akkor ezen a pontos még nem beszélünk arról, hogy ez az alternatív ajánlat jobb-e vagy nem, hozza-e azokat az egészségügyi hatásokat, amiket a felhasználók várnak tőlük.
ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK
Honnan lehet felismerni a divatos alternatív étrendeket? Nos, teljesen egységes kritériumok nincsenek, de van néhány olyan dolog, amire felfigyelhetünk és segíti a beazonosításukat.
Leginkább szakembereknek segít, ha megnézik az adott étrend ajánlásait. Az alternatív irányzatok ugyanis meglehetősen ritkán határozzák meg az étrend pontos ajánlásait, nem egy esetben ezekre csak következtetni lehet. A ködösítés egyrészt a szerzők ismereteinek a hiányából fakad, másrészt csökkentik a támadási felületet – kevesebb konkrétum, kevesebb támadási pont (kedvenc mondatom e témában: “a paleolit étrend mindenkinek mást jelent”). Ebből fakad az, hogy a legtöbb étrendet nagyon nehéz meghatározni, a növényi alapú étrend is végtelen széles tartományt fed le a flexitarianizmustól a nyers vegán vagy épp a fruitista irányzatig, de igaz ez a paleóra is: a ketogéntől a magas szénhidrát-bevitelű Kitava-étrendig találunk magunknak tetsző változatot.
Ami már szembetűnőbb lehet, hogy a legtöbb étrend komoly fogalmi káosszal küzd. Kezdődik ez ott, hogy bizonyos kifejezéseket csak rosszul használnak (vagy rosszul fordítanak) – kedvencem, hogy az angolban a protein kifejezést nemcsak a fehérjére, hanem leginkább a húsfélékre használják, de ezeket az értelmezési eltolódásokat elfelejtik a fordítók javítani. de sokszor előfordul, hogy önkényesen megváltoztatják egyes szavak jelentését. A fogalmi kavarásnak fontos oka, hogy az alternatív étrendeknek a piaci érvényesüléshez elemi érdekük, hogy másoktól megkülönböztethetőek legyenek (és így elkerülhetők egyes jogdíj-viták is), így aztán kényszeresen átneveznek sok dolgot. És nem utolsó sorban mindig figyelni kell arra, hogy az aktuálisan divatos halandzsát be kell építeni a diéták fogalmi rendszerébe (pl. aktuálisan ilyen a mikrobiom vagy más természetgyógyászati módszereknél a kvantum).
Laikus szemmel is észlelhető, igen erős figyelmeztető jel az univerzalizmus – amikor egy étrend egyidejűleg megelőz és gyógyít mindent IS. Szomorú, de tény: a Tökéletes Étrend – ami mellett teljesen egészségesek maradunk és mindenből meggyógyulunk – nem létezik. Már csak azért sem, mert maga az étrend csak egy az egészséget meghatározó tényezőkből: ott a genetikai örökségünk, a környezeti behatások, az életvitel egyéb tényezői, az egészségügyi ellátás hozzáférhetősége és színvonala. A legtöbb alternatív étrend mellőzi az összetett gondolatokat és nagyon egyszerű elvekre épít (pl. szénhidrát = betegség, halál), cserébe viszont mindent ígér. Ez egy pszichés csapdahelyzet – túl erős a csábítás, hogy ha van egy megoldhatatlan probléma, akkor a könnyű és egyszerű megoldásokat ne fogadjuk el.
És ha már könnyű és egyszerű megoldások: számos étrend nem vesződik azzal, hogy összetett szabályrendszereket alkosson, ehelyett kategorikusan tilt. Az alternatív étrendek jelentős részében az eliminációs elv érvényesül: nem bolygatjuk a mértékletesség, a mennyiségek és arányok kérdését, egyszerűen megtiltjuk bizonyos élelmiszerek fogyasztását. Ez a kép akkor válik abszurddá, amikor megnézzük a kínálatot és azt látjuk, hogy nincs olyan élelmiszer, amit valamelyik étrend (ami természetesen birtokában van az örök egészség abszolút igazságának) ne tiltana meg és egy másik meg ne ajánlana úgy, mint az örök élet forrása.
És hogy fokozzuk a káoszt, ezeket az étrendeket időnként nemcsak átnevezik, hogy trendi új hangzással csábítsák a diétázókat, hanem kombinálják is őket. Így aztán végképp nehezen követhető a kínálat. Arról ne is beszéljük, hogy maguk a diétázó betegek is hajlamosak különböző improvizatív megoldásokra, mozaikszerűen felépítve a maguk saját étrendjét innen-onnan kölcsönzött elemekből.
DE MIÉRT?
A helyzet az, hogy a Covid-19 járvánnyal a hátunk mögött (?) alapjaitól kell újragondolnunk azt, amit az alternatív jelenségekről, illetve magáról az emberi társadalom működéséről gondolunk. Nem reménytelen az ügy, mert képesek vagyunk megérteni azokat a folyamatokat, melyek ide vezettek, csak épp hatásos ellenszert nem tudunk még ellene.
Az elmúlt évtizedben sokat változott a tudáshoz, illetve a tudást képviselőkhöz fűződő társadalmi viszony. A tudománynak mindenhol sokáig nagy presztízse volt, mert a tudás korlátozottan volt hozzáférhető, megszerzése és alkalmazása évtizedes kemény munkát igényelt. A digitális technológia fejlődése viszont kinyitotta a világot, az információ már nem csak egyszerűen elérhető, hanem mindenhol ott van – és ezzel el is értéktelenedett. Minek éveket tanulni, képződni, kutatni, ha ott a mindentudásfája.com, ugye? A másik, hogy a korábbi rendszerben a tudás megszerzése szorosan összekapcsolódott a tudás továbbadásának kontrolljával: a rendszer erősen megszűrte a publikációkat és egyéb megnyilvánulásokat. Ma már bárki bármiről bármit elmondhat, mert nincs szűrés – ugyanazok az emberek, akik a Csernobil sorozat megtekintése után az atomenergia szakértői voltak, néhány hónappal később járványügyben osztották az észt, aktuálisan pedig kül- és biztonságpolitikai szakértőként működnek. A felszínes tájékozódásra épülő magabiztosság keményen hozza a Dunning-Kruger-hatást a táplálkozás területén is, néhány órányi olvasgatás után elég sokan úgy érzik, hogy eleget tudnak ahhoz, hogy másoknak tanácsokat osszanak. Így aztán van bőven kínálat, ha az ember kedvére való étrendet és szakértőt keres.
Az alternatív étrendek működésében fontos szerepe van a mimikrinek. Mimikri alatt azt értem, hogy az alternatív gyógyászat felveszi a rendes orvoslás külsőségeit, ezzel hitelt kölcsönözve magának (némileg megkönnyíti a dolgukat, hogy olykor valódi egészségügyi szakemberek is beállnak a terjesztők közé). A külsőségek utánzása pedig eladhatóbbá teszi a dolgokat. Az élelmiszer-iparban ez egy ideje már komoly iparág, van növényi alapú “tej”, vegán “sonka”, stb, ami arra épül, hogy bizonyos élelmiszereket reprodukáljunk olyannak, amilyennek szeretnénk – csak épp nem abból az alapanyagból. A mimikribe tartozik, hogy ma már sok irányzat megpróbál tudományos “magyarázatot” fűzni az ajánlásaihoz, miközben a tudományosság alapelveit nem tartják. Sajnos szomorú, de tény: attól, hogy találsz a tanulmányt a Google Scholarral, ami alátámasztja az elgondolásodat, még nem lesz feltétlen igazad és nem dől össze kártyavárként a táplálkozástudomány. Ennél kicsit bonyolultabba a dolog.
Nem győzöm eleget szidni az egészségügyi termékek és szolgáltatások szabályozását: az egész rendszer elavult, ellentmondásos és minimális erőfeszítéssel kijátszható. Ha ez nem lenne elég, a hazai hatósági működés sincs a helyzet magaslatán – egyszerűen kapacitás nincs arra, hogy érdemben megszoríthatók legyenek a kóklerek. Totálisan kockázat-nélküli átvágni az embereket, ha valakit meg is büntetnek, a büntetési tétel kisebb kellemetlenséget jelent csak, az elmúlt éveket figyelve még a százmilliós büntetés is csak csepp a milliárdos bevételek (nyereségek) tengerében.
Ezzel szemben áll a lakossági „fogyasztói élmény”, ami a mai magyar egészségügyben nyilván meglehetősen alacsony szintű, és a járvány alatt még tovább romlott. És ez nemcsak szubjektív érzet, hanem jól mérhető rendszerhiba (lásd a várólistákat). Az alternatív irányzatok olykor ösztönösen, olykor tudatosan, de nagyon is jól menedzselik a fogyasztói élményt, amihez komoly kontrasztot biztosít az egészségügyi ellátórendszer vergődése. Az elégedettség érzete, a remény nyújtása (ez a „give me hope” hatás) megalapozza a placebo-hatást is, s ez bőven elég ahhoz, hogy adott beteg kellő ideig adott rendszer vonzásában maradjon és így sikeresen megfosztható legyen néhány tíz- vagy százezer forinttól. Amikor végképp rosszra fordulnak a dolgok, a probléma úgyis visszaszáll az egészségügyi ellátórendszerre, ami kezdjen vele azt, amit tud.
És nem utolsó sorban ott van az anekdotikus gondolkodás hatalma, egy átlagos beteget nem érdekel a randomizált kontrollcsoportos vizsgálatok meta-analízise – viszont nagyon fogékony(ak vagyunk általában) a személyes élményekre, a szociális terünkben érzékelt referencia-személyek befolyására (influenszerek mindenhol…).
DE MÉGIS MŰKÖDIK!?
Jogosan merül fel, hogy nemcsak placebo van a világon, nem lehet minden gyógyulást és állapot-javulást erre fogni. És ez így is van. Léteznek olyan valós hatások, melyek összefüggést mutatnak a hatásosság érzetével:
- Energiabevitel csökkenése – az átlagos életvitelhez képest csaknem minden étrend csökkentett energia-bevitelt hoz, ami a testsúlycsökkenés beindításával rengeteg pozitív hatást vált ki.
- Junk food kiiktatása – a legtöbb étrend kiiktatja azokat a magas hozzáadott cukor- és zsírtartalmú élelmiszereket, amiket az átlag népesség fogyaszt, ezzel jelentős felesleges tápanyagbevitelt megelőz. Ugyan kitermelik a maguk finomságait, de ezek akkor is kedvezőbb összetételűek és nem mellesleg olyan drágák, hogy nagyobb mennyiséget nem fogyasztanak belőle.
- Diagnosztizálatlan allergének eliminációja – meglehetősen sok ember él olyan panaszokkal, amik mögött valamilyen diagnosztizálatlan allergia vagy intolerancia áll. A széleskörű tiltásokat alkalmazó étrendek értelemszerűen eltüntetik ezeket – és már kész is van a gyógyító étrend. A gond itt az, hogy eközben eltűnik az étrendből egy csomó minden más is, aminek nem kellene.
- Étrend-kiegészítők – ma már alig van olyan étrend, amihez nincsenek kiegészítők (kell a pénz, na…). Előfordulhat, hogy ezek a kiegészítők is hozzájárulhatnak az egészségi állapotban tapasztalt változásokhoz.
MIT LEHET TENNI EZ ELLEN?
Őszintén szólva ez talán az évszázad kérdése. Amíg az irracionalitás egy marginális jelenségnek tűnt, addig a tudományos világ hanyagolta ezt a területet – véleményszabadság van, néhány százaléknyi másként gondolkodó meg belefér. Viszont az elmúlt években látványosan felerősödtek a jelenségek (“fake news”, “post truth” és a többi) nemcsak a politikai-társadalmi kérdésekben, hanem a tudományos területeken is. Ma ott járunk, hogy oltásellenes pártok vannak a törvényhozásban és a mindennapi életben minden fronton megreccsent a tudás alapon szerveződő társadalom. Hogy a táplálkozás és egészség vonalon milyen stratégia lenne követendő, hosszabb eszmefuttatást igényelne, most ebből csak egy kis szeletet vennék elő, 4 pontba sűrítve:
Tudjuk meg pontosan mit csinál a beteg!
Mivel maguk az alternatív étrendek rendkívül változatosak és maguk a betegek is hajlamosak módosítani rajtuk, a legfontosabb, hogy derítsük ki, pontosan milyen étrendet követ a beteg. Az se gond, ha ez nemcsak szóban történik meg, hanem étkezési naplót ír az érintett. Ebből meg lehet magyarázni a pozitív tapasztalatait és a negatívumokra is könnyebb felhívni a figyelmet.
Meg kell érteni, mi motiválja a beteget a választásban.
Nehéz dolog, de fel kell deríteni a beteg motivációját is. Nagy valószínűséggel előjönnek információs problémák („végre valaki érthetően elmagyarázta a cukorbetegséget” – igaz, hogy rosszul, de elmagyarázta…).
Minőségi idő a beteggel
Hát ez erősen kritikus pont, de csak erre alapozva lehet megváltoztatni a hozzáállást, csak így lehet hiteles tájékoztatást, beteg-edukációt végezni! Hogy ez miként és hogyan lenne megvalósítható, az egy teljes rendszerszintű reformot igényelne, aminek sem külső, sem belső feltételi nem adottak – innentől kezdve ez a science-fiction írók kompetenciája.
Asszertív, mellérendelő kommunikáció
Alapvetően megváltozott a társadalmi kommunikáció az elmúlt évtizedekben, ez viszont az egészségügyet elkerülte. Az alá-fölérendelt státusz és az ehhez kapcsolódó kommunikáció régen növelte a szakemberek tekintélyét és segítette a gyógyítást – de ma már pont az ellenkezőjét éri el. Viszont ma már léteznek olyan kommunikációs technikák, amikkel lehet ezt a helyzetet kezelni, ezeket meg lehet tanulni és lehet alkalmazni. Csodákra képes egy jól kommunikáló szakember és ha őszinték akarunk lenni, akkor az a jövőben alapkövetelménnyé fog válni. Nem elégséges nagy tudású, eredményes orvosnak vagy dietetikusnak lenne, kell az, hogy megtaláljuk a közös hangot a hozzánk fordulókkal.
És majd egyszer innen folytatjuk…
Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
Források
- A cikk a 2022. május 18-án tartott “Alternatív étrendek” előadás rövidített átirata.