Utoljára 2014-ben írtam az aszpartamról, illetve később néhány édesítőszeres cikkben esett róla szó, de most több körben felkapta a sajtó a hírt, hogy az aszpartam rákkeltő. Így érdemes a témával újra foglalkozni.
MI AZ ASZPARTAM?
Az aszpartam egy édesítőszerként alkalmazott mesterségesen előállított, de természetes körülmények között is megtalálható anyag: kiindulási anyagai az aszparaginsav, a fenil-alanin és a metanol. Az aszparaginsav az élő szervezeteket alkotó 20 aminosav egyike, az emberi szervezet is képes szintézisére és gond nélkül képes lebontani. Káros hatása nem ismert, gyakorlatilag nem lehet túladagolni.
A fenil-alanin szintén aminosav, de csak az elfogyasztott táplálék útján juthatunk hozzá (esszenciális aminosav). A szervezet fenil-alaninból képes tirozint előállítani (szintén aminosav), mely számos, a szervezeten belül fontos molekula (DOPA, dopamin, adrenalin, noradrenalin melanin) előanyaga. A fenil-alanin szükséglet nagy részben az étrend tirozin tartalmától függ, a napi szükséglet minimum 9 mg/ttkg/nap, tirozin-mentes étrend esetén 42 mg/ttkg/nap, vagyis egy egészséges embernek napi 0,5-3,0 grammnyi mennyiséget el kell belőle fogyasztani. Létezik a fenil-alaninnak egy genetikailag meghatározott anyagcsere-zavara, a fenil-ketonúria (PKU) ami megfelelő diéta nélkül nagyon komoly egészségkárosodást és korai halálozást eredményez.
Az aszpartam molekula harmadik alkotója a metanol (metil-alkohol), ami erősen mérgező volta miatt rémisztgetésre igen alkalmas. Elfogyasztva közvetlenül károsítja idegrendszert, a májban formaldehiddé, majd hangyasavvá alakul, ami a májsejtekre nézve is káros hatású. Az aszpartam tömegének kb. 10%-át adja a metanol, vagyis a legnagyobb engedélyezett mennyiségű édesítőszerből felszabaduló metanol messze nem elegendő a mérgezés kialakulásához, viszont a tömény alkoholok (pálinka) jelentős mennyiségben tartalmazhatnak metanolt – én inkább emiatt aggódnék.
AZ ASZPARTAM TÖRTÉNETE
A vegyületet 1965-ben a G.D. Searle & Company gyógyszeripari cég munkatársa, James M. Schlatter vegyész fedezte fel véletlenül. Az anyag engedélyezése sokáig elhúzódott, az amerikai Food and Drug Adnministration (FDA) először megtagadta az engedélyezést. 1980-ban egy független bizottság cáfolta, hogy az aszpartam agydaganatot okozna, ennek ellenére az FDA nem adta ki a szükséges engedélyeket. További vizsgálatok alapján 1981-ben kezdődött meg az engedélyezés, így 1983-tól engedélyezett szénsavas üdítő italokban, 1993 óta egyéb italokban, pékárukban és cukrászati termékekben. 1996 óta az aszpartam korlátozás nélkül használható az USA-ban. Európában 1990 óta engedélyezett adalékanyag, engedélyezése több lépcsőben és igen óvatosan történt, jelenleg minden EU tagállamban forgalmazzák, az európai hatóságok utoljára 2013-ban adtak ki részletes szabályozást az alkalmazási és fogyasztási határértékekről.
Az összeesküvés elméletek gyártói gyakran említik, hogy az édesítő rákkeltő hatása miatt nem engedélyezték forgalomba hozatalát, így aztán a mostani hírek remek táptalajt találtak maguknak.
ASZPARTAM AZ ÉLELMISZEREKBEN
A legfontosabb tulajdonsága, hogy rendkívül édes, az édesítő hatása mintegy 200 szorosa a szacharóznak (répacukor), a keltett édes íz jellegében hasonlít a cukorhoz (nincs különösebb mellékíze mint pl. az eritritnek), de intenzitásában és hatóidejében eltér attól. Felhasználását korlátozza, hogy 100 °C felett bomlásnak indul. A bomlási sebességet befolyásolja a hőmérséklet, illetve a környezet víztartalma, de alapvetően nem alkalmazható olyan élelmiszerekben, melyeket sütésnek vagy főzésnek tesznek ki.
Élelmiszeri adalékanyagként önállóan az E951 jelzést kapta, az aszpartam-aceszulfám só jelzése E962. Amennyiben e két vegyület egyike az adott élelmiszerben előfordul a „fenil-alanin forrást tartalmaz” feliratot kell elhelyezni a csomagoláson.
Az aszpartam engedélyezett beviteli határértéke az USA államokban 50 mg/ttkg, az EU tagországokban 40 mg/ttkg (általában véve az európai szabályozás mindig szigorúbbnak tekinthető, sokkal szűkebb határértékekkel dolgozik). Ezen felül szabályozott az egyes élelmiszerekben alkalmazható mennyiség is, mind önálló alkalmazásban, mind az aszpartam-aceszulfam só formában. A Magyar Élelmiszerkönyv 1-2-94/35 számú, az élelmiszerekben használható édesítőszerekről szóló rendelkezése szerint (hatályos 2010. október 12-től): „az aszpartám-aceszulfám sójának maximális felhasználási szintje alkotórészeinek, az aszpartámnak (E951) és az aceszulfám-K-nak (E950) a maximális felhasználási szintjéből vezethető le. Az aszpartám-aceszulfám sójának használata esetén sem az aszpartám (E951), sem az aceszulfám-K (E950) maximális felhasználási szintjét nem lehet túllépni sem külön-külön, sem együttesen (E950 + E951).”
Ugyanakkor azt tudni kell, hogy az erős édes íz miatt az alkalmazott mennyiségek még ettől is jelentősen elmaradnak, a napi határérték eléréséhez rengeteg aszpartam-tartalmú terméket kell fogyasztani, aminek az egészségre gyakorolt hatása már nem az aszpartam, hanem más tényezők miatt mondható aggályosnak.
RÁKKELTŐ-E VAGY?
Az aktuális ijedelmet a Reuters június végi cikke robbantotta be, miszerint a WHO rákkutató részlege, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) lehetséges rákkeltőnek nyilvánította. A sajtó a maga szokásos egyszerűsítésével ezt meg is írta azzal, hogy az aszpartam rákkeltő, ergo minden élelmiszer, amiben aszpartam van, automatikusan a #mindmeghalunk kategóriába tartozik. Klasszikus csúszós lejtő érvelés mindenfelé.
Az IARC munkáját kicsit érdemes jobban szemügyre venni, ők alapvetően három nagy kategóriába sorolják az anyagokat. A besoroláshoz az IARC kidolgozott módszertannal rendelkezik, mely alapján értékelik a megjelent kutatásokat. Ebben a módszertanban 3 pillér adott: állatkísérletek eredményei, humán kutatások és a karcinogén hatást alátámasztó biológiai mechanizmusok kutatása.
Az első kategória (Group 1) az erős evidenciákkal alátámasztott, igazoltan karcinogén anyagok köre, ide akkor kerül be egy anyag, ha kellő bizonyíték áll rendelkezésre az emberre gyakorolt rákkeltő hatásról vagy elegendő bizonyíték a rákkeltő hatásra kísérleti állatokban és egyébként minden kutatási eredmény arra utal, hogy ez a hatás az emberekben is megjelenik. Ebbe a kategóriába tartozik az azbeszt, az alkohol, a dohányzás, stb. – összesen 126 tétel.
A második kategóriában van egy kis bontás, a Group 2A csoportban a valószínűleg rákkeltő tényezők és anyagok találhatók (94 anyag van itt). Itt korlátozott bizonyítékok lehetnek emberi rákkeltő hatásra, de állatokban elégséges bizonyítékok vannak és igazolható, hogy a hatásmechanizmus emberben is megvan. Itt jó, ha van, de nem feltétlen szükséges teljes értékű humán kísérlet. A Group 2B a lehetséges karcinogén anyag (322 tétellel), ahol állati szervezeteknél elegendő a bizonyíték a rákkeltő hatásra az emberben közvetett vagy feltételezett a hatás.
Végül a 3. csoportban vannak azok, amik a karcinogén hatás szempontjából az előző csoportokba nem sorolható anyagok. A 3. csoportba tartozás nem jelent bizonyítékot arra, hogy az adott anyag nem rendelkezik karcinogén hatással, lehet, hogy egyszerűen csak hiányoznak a szükséges vizsgálatok vagy nagyon gyenge evidencia-szintű információk állnak rendelkezésre.
És végül, a legfontosabb dolog: az aszpartam a kategóriák közül a 2B – lehetséges karcinogén hatású csoportba került. Mi tartozik még ide? A bő zsírban sütés, a fodrász vagy borbély munkakör, a malária fertőzés (igen, az is rákkeltő), az éjjeli munkavégzés, a húsevés, a forró tea ivása. Ennél a szintnél valószínűbb rákkeltő hatás mutatható ki az aloe vera kivonatnál, az extrém alacsony elektromágneses mezőknél, a hormonális fogamzásgátlónál vagy a textilipari munkakör betöltésénél.
ÉS AZ EREDETI KUTATÁS?
Kicsit érdemes mögé nézni a besorolásnak. A kiindulási pont egy 102 ezer fős mintán végzett megfigyeléses kutatás volt, amit nagyjából 103 ezer fős mintán végzetek majdnem 8 éven át. A fogyasztási szokásokat 24 órás étkezési naplóval vizsgálták, ezt vetették össze a megbetegedési esetszámokkal. A nem fogyasztókhoz képest a mesterséges édesítőszert nagyobb mértékben fogyasztóknál (a fogyasztók medián expozíciója felett) nagyobb volt az általános rák kockázata, itt vizsgálták az édesítőszer-fogyasztás tényét, illetve egyes édesítőszer-típusokat: az aszpartam, az aceszulfam-K és szukralóz volt a kiemelt figyelem fókuszában. A szukralóz esetében nem találtak eltérést a kockázatokban, az aszpartam és az aceszulfam-K esetében volt növekedés.
A kutatásban volt szó arról, is, hogy a fogyasztók/nem fogyasztók között voltak jelentős különbségek: a nem fogyasztókkal összehasonlítva (kiigazítatlan leíró összehasonlítások) a magasabb fogyasztók gyakrabban voltak nők, fiatalabbak, dohányosok, kevésbé fizikailag aktívak, képzettebbek, és nagyobb valószínűséggel szenvedtek cukorbetegségben. Ezen tényezők közül több képes befolyásolni a daganatos megbetegedések kockázatát.
A fő mesterséges édesítőszer az aszpartám volt, amely a bevitel 58%-át tette ki, ezt követte az aceszulfám-K (29%) és a szukralóz (10%). Az összes résztvevő aszpartám- és aceszulfám-K-bevitele a napi ajánlott referencia érték alatt volt. A résztvevők gyakran fogyasztottak együtt többféle mesterséges édesítőszert, de alacsony volt azoknak az aránya, akik mindhárom fő mesterséges édesítőszert fogyasztották (7%). A magasabb rákkockázatot az aszpartam és az aceszulfam-K esetében mutatták ki, első sorban a mellrák és az elhízással összefüggő daganatokkal összefüggésben.
A fő kérdés, hogy a kockázat növekedése mennyiben magyarázható pl. az elhízással? A kutatás magyarázata szerint ennek a kapcsolatnak egy részét a túlsúllyal összefüggő anyagcserezavarok magyarázzák, bár nem teljes mértékben. A kiindulási BMI és a súlygyarapodás korrekciója sem magyarázza a teljes kockázatnövekedést. A kutatás ugyanakkor több limitációt említ (pl. felülreprezentáltak voltak az idősebb, magas társadalmi státuszú nők) – nyilván nincs tökéletes kutatás, de ilyen esetben ezeknek hatása lehet a vizsgálat eredményeire. Összességében a 100 ezres nagyság és a 8 éves időtartam ellenére a daganat-kockázatok nem voltak teljes körűen vizsgálhatóak.
AKKOR MOST MI VAN?
A helyzet az, hogy az IARC kategorizáció nem a legjobb megközelítés, ugyanis a valós kockázatot nem lehet ezen az alapon megbecsülni – ebben semmi meglepő nincs, maga az IARC felhívja erre a figyelmet. Még az 1-es kategória esetén is felmerül a kérdés, hogy ha egy anyag igazoltan karcinogén, akkor mekkora dózisban, milyen kitettség (expozíciós idő) mellett milyen daganatoknál mekkora mérhető kockázatnövekedést is jelent – na, pont ezekre a kérdésekre nem válaszol az IARC besorolás. Pont emiatt nehéz a listán az egyes karcinogén hatásokat egymással összehasonlítani – vajon aszpartamot fogyasztani veszélyesebb vagy éjszaka dolgozni, esetleg fodrászként dolgozni? Ennek azért van jelentősége a gyakorlatban, mert a karcinogén kockázatokból akad rendesen, nemcsak a vegyipari apokalipszis, hanem rengeteg fertőzés és környezeti behatás egyaránt kockázati tényező – nagyon nem mindegy, melyiket akarjuk minden áron eltüntetni az életünkből. Természetesen volt rá példa, hogy valami felkerült a listára és az eredmények alapján minden más hatóság is úgy gondolta, hogy a kockázatok csökkentése érdekében betiltja a használatot. De pl. a hús esetén a listára kerülés elég sok tévhitet szabadított el.
Ennél jóval szigorúbb (és megbízhatóbb) munkát végez pl. az EFSA, ami 2013-ban alaposan megvizsgálta az aszpartamot és meghatározta azokat a fogyasztási határértékeket, amiben biztonságosan fogyaszthatók. Nyilván az FDA és az EFSA is átnézi az új kutatási eredményeket. Az EFSA máris reagált néhány dologra, jelezve, hogy értékelik az utolsó vizsgálat óta megjelent adatokat és ez alapján ajánlást tesznek majd a határértékekre.
Ezt azért is kell némi óvatossággal kezelni, mert már az eredeti cikk is leírta, hogy azoknál, akik nagyobb mennyiségű mesterséges édesítőszert – köztük aszpartámot – fogyasztottak, kissé magasabb volt a rák kockázata, de azt nem tudták egyértelműen bizonyítani, hogy az aszpartám okozta ezt a megnövekedett kockázatot. A táplálkozás összetett dolog és a rengeteg tényező kapcsán sok az egymást zavaró hatás – lehet, hogy a többlet kockázatot valami más életmódi vagy táplálkozási vagy élettani hatás okozta? Ezt ki kell szűrni és azonosítani kell – nos, ez még majd eltart pár évig.
A tudományos közegben az IARC véleményére azért elég visszafogott reakciók voltak, csaknem mindenki felhívta a figyelmet arra, hogy a kapott eredményeket nem önmagukban kell értékelni, hanem a kutatási eredményeket alaposan elemezve kell majd dönteni. Az eredeti tanulmány is felhívja a figyelmet, hogy további nagy mintás kutatásokat kellenek a hatások pontos alátámasztására. Ezt majd az illetékes hatóságok kutatócsoportjai elvégzik, szóval legkevésbé a kommentszekciók szakértőire bízzuk a dolgot.
IHATOK-E DIÉTÁS KÓLÁT?
Igen. A jelenlegi adatok alapján az édesítőszerrel készült üdítők fogyasztása napi 1-2 pohár mennyiségben teljesen rendben van. Az extrém nagy dózisokkal óvatos lennék, de nem feltétlen az aszpartam miatt, azért pl. a kólában is van koffein, ami okozhat nagyobb mennyiségben panaszokat. Amit nagyon hiányolok a IARC és a francia kutatás bemutatásából, hogy rendkívül nehéz összevetni a kockázatokat – most azok az emberek kezdenek rettegni az édesítőktől, akik közben kb. 1 tucat olyan dolgot csinálnak, ami önmagában legalább ekkora kockázatnövekedést jelentenek.
A kutatási eredmény alapján a következő években arra számítok, hogy szigortani fognak az édesítőszerek egyes alkalmazási feltételein, ha nem is feltétlen a közvetlen kockázatok miatt, de a lakosság megnyugtatása érdekében.
Ha tetszett az írás oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
Források
- Rigby J, Naidu R: Exclusive: WHO’s cancer research agency to say aspartame sweetener a possible carcinogen-sources. Reuters. 2023.06.29. LINK
- Aspartame. EFSA. 2023.06.28. LINK
- Expert reaction to Reuters reporting that they understand that IARC are expected to categorise the sweetener aspartame as ‘possibly carcinogenic to humans’ in July. Science Media Center. 2023.06.29. LINK
- Agents Classified by the IARC Monographs, Volumes 1-133. IARC. LINK
- IARC Monographs on the Identification of Carcinogenic Hazards to Human. IARC. LINK
- Charlotte Debras et al: Artificial sweeteners and cancer risk: Results from the NutriNet-Santé population-based cohort study. PLOS Medicine. 2022.03.24. LINK