Lassacskán túl vagyunk a koronavírus szezonon, ideje visszatérni a megszokott téveszmék kergetéséhez. Kezdetnek hoztam Szendi Gábor egy írását, amiben az orvoslás “belső ellentmondásait” boncolgatja. Legalábbis szerinte. Meglehetősen hosszú írásról van szó, ezért csak a legfontosabb gondolatokat emelném ki és vitatnám meg.
Az egyes embernek az orvoslással való találkozásaiból leszűrt keserű személyes tapasztalatai sokszor emberi tévedésekből, az orvos személyiségének torzulásaiból, adott orvos pénzéhségéből vagy műhibákból táplálkoznak, de ez valójában elfedi az orvoslás alapproblémáit.
Szuper jó kis hangulat-megalapozó kezdés, a személyes negatív tapasztalatok mindent lebíró erejére bármikor lehet alapozni. Szóval maga az orvoslás egy velejéig rothadt, pénzéhes rendszer, eltorzult személyiségekkel és szakmaiatlansággal megszórva – de majd jön mindjárt a Mester és megmondja a tutit. Ez az indítás egyébként is piszkálja a csőrömet, hiszen azért pont az egészségügyi ellátórendszer dolgozói voltak agyonhajtva az elmúlt évben, pont nem most kellene ellenük hangolni a jónépet.
EVOLÚCIÓ
Az orvostudomány technikai és technológiai fejlettsége totális ellentmondásban áll azzal, hogy az elmúlt 150 év alatt a halálozás fő okává vált ráknak, kardiovaszkuláris betegségeknek, diabétesznek, autoimmun és neurodegeneratív betegségeknek nincs gyógymódja, csak kezelése.
Egyből egy elég fontos felvetéssel állunk szemben, hiszen van egy látszólagos szakadék az orvostudomány tényleg fantasztikus léptékben fejlődik – 100 éve még rendes védőoltások nem voltak ma meg egyetlen vírusra fél év alatt 3 különböző módszerrel kifejlesztett oltás áll rendelkezésre. A rohamos fejlődés ellenére viszont még mindig azt látjuk, hogy mindenki belehal valami csúnya betegségbe, a francos rendelő előtt is órákat kell ülni meg még mindig nem fejlesztették ki a Mindent Is Meggyógyító tablettát. Ebből sokan azt gondolhatják, hogy valami nagyon mellément, pedig nem.
Az orvostudomány utolsó 100 évét nézve miatt egy csomó, korábban jelentős halálozási ok gyakorlatilag annyira visszaszorult, hogy egy fejlett társadalomban alig találkozunk vele. Viszont emiatt megnőtt a várható élettartam olyannyira, hogy a lakosság nagy arányban eléri a 60-70 éves kort, amikor a korból, mint kockázati tényezőből fakadóan megjelenik egy csomó betegség, amik évszázadokkal korábban nem voltak jellemzők. Ehhez adjuk hozzá azokat az életmódi tényezőket is, amik az emberek rossz döntéseiből és hülye szokásaiból fakadnak – dohányzás, tespedés, alkohol, elhízás, szűrővizsgálatok elhanyagolása – ezekért viszont totálisan indokolatlan az orvostudományt hibáztatni. tetszik, nem tetszik, az ember felelős a maga életéért és abban nincs semmi meglepő, ha több évtizednyi dohányzás után 60 évesen COPD-t kap valaki, infarktust kap vagy esetleg tüdődaganata lesz. Az orvostudomány ebben a szakaszban még mindig tud segíteni, de több évtizednyi károkozást idős korban nem igazán lehet lenullázni.
Az evolúciós szemléletben az élőlények szervezete sokmillió éves szelekció eredményeként alkalmazkodtak a környezetükhöz, az elérhető táplálékhoz, a szociális viszonyaikhoz: a cél az életben maradás és a sikeres szaporodás. A ma elterjedt és a halálozás fő okaiként számon tartott betegségek az ősi környezethez alkalmazkodott szervezet szükségleteinek a modern környezettel való “össze nem illése” eredményezi.
Szendi Gábor mindig ezen az evolúciós szemléleten lovagol, de szerintem nem egészen érti, miről is szól ez az egész. Az evolúciónak nem „célja” a hosszú életű és egészséges emberiség. Egy faj evolúciós értelemben véve akkor sikeres, ha képes fennmaradni és sikeresen szaporodni. Erre az embernek elegendő egy 40-50 éves élettartam és az, hogy a halálozás révén tartósan ne essen be a reprodukciós ráta 1 alá. A többi már csak ráadás. Ez piszok illúzióromboló tud lenni, de az élet már csak ilyen.
Egyébként a világháló tele evolúciós megközelítésű orvosi cikkekkel. A PubMeden 20 ezernél is több találat van az „evolutionary medicine” kifejezésre, az elmúlt 20 évben robbanásszerűen fejlődött ez a téma az életmódtól a baktériumok antibiotikum-rezisztenciáján át a bélflóráig rengeteg olvasnivalót lehet találni (már ha keres az ember). Viszont ezekből a cikkekből látható, hogy azért ez a téma nem olyan faék egyszerűségű összefüggésekre épülő dolog, mint azt Szendi gondolja.
Először is a mai napig semmi nem igazolja, hogy az emberiség bármikor is tökéletesen alkalmazkodott volna a környezeti feltételekhez. Az emberi történelemben a környezeti feltételek folyamatosan változtak, voltunk mi azért a kihalás szélén is ennek során, arról nem is beszélve, hogy az utolsó néhány százezer évben az ember összebóklászta a bolygó minden szegletét letelepedési szándékkal, vagyis folyamatosan újabb és újabb környezeti kihívásokkal állította szembe magát. Annyi biztos, hogy a fennmaradáshoz elégséges szinten képesek voltunk alkalmazkodni, de hogy ez épp valami ideális állapotot elért volna, semmi nem igazolja.
Nem lehet elégszer elmondani, hogy az ember nem csak biológiai evolúcióban érintett, a mi esetünkben az alkalmazkodásnak vannak technikai oldalai is. Pl. a hideg ellen már nem szőrbundát növesztünk, hanem ruhát készítünk és fűtött helységeket. Sőt, egy ideje nem mi alkalmazkodunk a környezeti élelmiszer-forrásokhoz, hanem a táplálékainkat módosítjuk a mi igényeink szerint – növényeket és állatokat nemesítünk, hozunk-viszünk különböző fajtákat a bolygó egyik szegletéből a másikba (időnként ezzel kisebb-nagyobb ökológiai katasztrófákat okozva) és kifejlesztettünk egy elég változatos konyhatechnológiát az ételek készítésére.
A történelemben sosem fordul elő, hogy az emberiség döntő része 60 éven túli élettartamokat éljen, az pedig az utolsó 50 év hozadéka, hogy nagy tápanyag-bőségben él az emberiség, miközben egyre kevesebb erőfeszítést kell tenni a szükségletek kielégítése érdekében. Ezt a feltételt evolúciós értelemben nehéz kezelni, mert ez már egy új szintje az emberi faj létezésének.
CUKORBETEGSÉG – ÉS AMI MÖGÖTTE VAN (VAGY NINCS)
Mondjuk az 1-es típusú cukorbetegség közvetlen oka az inzulinhiány, a távoli ok pedig a modern táplálkozás, amely olyan anyagokat (glutén, tejfehérjék) tartalmaz, amelyek egyesekben autoimmunfolyamatot indít el, melynek következtében a hasnyálmirigy béta sejtjei elpusztulnak.
Szendi több betegséget elemez a maga szemszögéből, én most az 1-es típusú cukorbetegségnél maradnék. Kezdjük az alapoktól: az 1-es típusú cukorbetegségnek nem oka az inzulinhiány, hanem következménye, maga a kórfolyamat a béta-sejtek pusztulása, aminek a következménye a szervezet inzulintermelésének jelentős csökkenése majd megszűnése és ennek további következménye egy olyan anyagcsere-zavar, ami külső inzulinpótlás nélkül halálhoz vezet. Szívesen.
Magáról az autoimmun, sejtpusztulást eredményező folyamat “távoli” okairól valójában nem sokat tudunk. Szendi Gábor meglehetősen magabiztosan nyilatkozik, meg végletesen egyszerűsít ebben a kérdésben (is), azért a téma kutatói jóval óvatosabbak. Sok a megválaszolatlan kérdés és a válaszokban is vannak bizonytalanságok-ellentmondások. Az 1-es típusú cukorbetegségnél felmerült, hogy bizonyos vírusfertőzések váltják ki az autoimmun folyamatot, de genetikai és környezeti faktoroknak is lehet benne szerepe – illetve ezek együtt mindenféle kombinációban. Konkrétan pont a glutén és a tejfehérjék esetében mondhatók totálisan ellentmondásosak az eredmények, nagy kutatások is folytak a témában és több verzióban sikerült pl. a glutén szerepét megkérdőjelezni. Szakmai szempontból korrekt módon annyit lehet elmondani, hogy nem valószínű, de talán van szerepe a kazeinnek vagy a gluténnak, de sok más tényezővel együtt.
Ez a betegség a természeti népeknél ismeretlen, a 20-21. század során viszont a gyakorisága folyamatosan nő.
A természeti népeknél egy csomó betegség ismeretlen. Részben azért, mert nem tudják azokat diagnosztizálni – egy autoimmun pajzsmirigy-gyulladásnak nincs olyan tipikus tünete, ami alapján az afrikai dzsungelben élő ungabunga törzs varázslója egzakt módon ezt azonosítani tudná. A másik dolog, hogy a súlyos betegségek esetében az illető meghal, ilyen pl. az 1-es típusú cukorbetegség, a törzs tagjai meg eltemetik és élik tovább az életüket, sajnos ennek részeként az országos betegregiszterbe is elfelejtik feltölteni a boncolás eredményét.
A modern társadalmakban tényleg emelkedik bizonyos megbetegedések gyakorisága, ennek okai viszont szintén meglehetősen összetettek. vannak olyan megbetegedések, ahol az okok jól ismertek (pl. a nők körében a dohányzás terjedése és a légzőszervi daganatok előfordulása közötti összefüggés egészen jól azonosítható), más esetekben elmondhatjuk, hogy fogalmunk sincs (pl. pont az 1-es típusú cukorbetegség ilyen). Megint más esetekben még az is kérdés, hogy tényleg nőtt-e az esetek száma vagy csak javult a diagnosztikai felderítési rendszerünk – na, ilyen pl. az autoimmun megbetegedések egy része.
UGRÁS A FERTŐZŐ BETEGSÉGEKRE…
A fertőző betegségek visszaszorulása, még mielőtt a védőoltások és az antibiotikumok megjelentek volna, elég nyilvánvalóan igazolja a növekvő higiénia és a népesség jobb tápláltságának a védőhatását.
A hatás valóban létezik, mi több, ezt senki sem tagadja az orvostudomány berkein belül. A jobb tápláltsági állapot és a közhigiénés állapotok valóban hozzájárultak egyes fertőző megbetegedések visszaszorulásához – más esetekben viszont nem így volt. Például a közkutak tisztán tartása jó a vízzel terjedő kolera ellen, a kézmosás és az élelmiszerek tisztítása és megfelelő tárolása jó az enterális fertőzések (pl. Salmonella) jelentős részénél. Viszont a kanyarót ez piszok módon nem érdekli, ahogy a TBC-t vagy a járványos gyermekbénulást sem. Ha megnézzük a ma itthon adott oltásokat, mindegyik olyan betegségre lett kifejlesztve, melyek önmagában a tápláltsági állapottal vagy az általános higiéniával nehezen befolyásolhatóak, mert mondjuk cseppfertőzéssel terjed.
GLUTÉN
A glutén és a vele rokon molekulaszerkezetet mutató kazein autoimmunitást elindító és fenntartó hatásai még mindig nem jutottak el az orvostudomány fellegvárában üldögélő vélemény- és paradigmaformálók tudatáig.
Kezdjük ott, hogy a glutén (α-gliadin) és a kazein (αS1–kazein) nem rokonok. Maximum annyira, mint a gólya meg a pingvin – létezik az a közös halmaz, amiben összehozhatók, de azért több a különbség. Az autoimmun folyamatokkal kapcsolatos dolgok pedig eljutnak az orvosok fellegváraiba, csak ezek a fránya orvosok kicsit komplexebben kezelik a kérdést, mint a paleo-guruk.
ÉS A GYÓGYSZERLOBBI IS ELŐKERÜL
Az orvostudomány integritását és függetlenségét komolyan veszélyezteti a gyógyszer- és vakcinaiparral, valamint az orvosi eszközöket gyártó iparral való szoros összefonódás
És meg is jöttünk a cikk konteózós részéhez… Mert ezek a gonosz gyíkemberek csak a pénzt akarják, amiatt pedig leigázzák a világot és üldözik mindazokat, akik nem vesznek részt a globális színjátékban. Kezdetnek nézzük meg Szendi Gábor honlapját: csak ennél a cikknél 35 reklámot számoltam, egészen véletlenül mind a témába vágó étrend-kiegészítő és egyéb kapcsolódó termék promóciója. Reklámot elhelyezni nem szoktak ingyen. Tudom, sokak jelzik majd, hogy ma már a fránya honlapok teletolják reklámmal a felületeket, de… ezek nem a ma megszokott tartalom-elemző algoritmusok által beillesztett reklámok, hanem az oldalba integrált fix bannerek.
Ha kritikusak vagyunk a gyógyszerlobbi irányába – és legyünk azok, mert van is rá okunk, meg úgy egyébként is -, akkor legyünk ugyanilyen kritikusak az alternatív termékek piaca iránt is, vegyük szemügyre azt is, hogy ott melyik személyhez milyen termékcsoportok köthetők és ebből milyen anyagi érdekeltsége és haszna származik. Szendi ugyan közvetlenül nem forgalmaz terméket, de ne legyünk vakok: elég szépe köré települt az a vállalkozói réteg, ami az ő gondolatköréhez konform vásárlói csoportokat célozza. Biztos vagyok benne, hogy anyagilag minden oldal elégedett ezzel a jelenséggel.
Pont ugyanannyira lóg ki a ló lába, mint pl. Lenkei vagy Gődény esetében, akik oly rettenet aggódnak a gyógyszerlobbi kártékony tevékenysége miatt, miközben maguk elég vastagon érdekeltek az étrend-kiegészítők piacán. Friss hír, hogy 60 százalékkal nőtt a Lenkei-érdekeltségek forgalma, összesen közel 3,5 milliárd forint árbevételt értek el. Szoktam hivatkozni a Boiron cégre, akik a homeopátiás cucccaikkal 2019-ben 557 millió eurót szedtek ki a vevők zsebéből. A c-peptides Varga Gábor cégének a GVH adatai alapján a nettó (!) árbevétele 1,2 milliárd forint volt 2019-ben. A legális forgalmazásban a különböző étrend-kiegészítőkre fordított összegek is csillagászatiak, 2018-ban 40-50 milliárdos tétel volt és ez a szám elég dinamikusan emelkedik. Azt nagyon becsülni sem tudjuk, mekkora összegek mennek a szürke vagy fekete zónában lapuló termékekre (pl a nemzetközi netes vásárlásra) és azt sem tudjuk, hogy egyébként mennyi pénz megy ki olyan nem igazolt „gyógyító” eljárásokat kínáló szolgáltatásokra. De azért az látszik, hogy nem kevés pénzről van szó, meglehetősen profitábilis vállalkozások működnek ebben a szektorban.
Egy gyógyszer kifejlesztése és tesztelése sok százmillió dollárba kerül, ezért a gyógyszeripar mindent elkövet, hogy a gyógyszert minél több kórképre törzskönyveztesse és a szabadalmi idő lejártáig minél többet adjon el belőle.
Igen, ez így van – pont ezért nem igaz, hogy olyan borzalmasan profitábilis lenne a történet. Több évnyi fejlesztés és tesztelés után simán megeshet, hogy a célegyenes előtt esik hasra a készítmény, ennek az egész történetnek a költsége a céget (illetve a részvényeseket) terheli. A forgalomban lévő gyógyszerek bevétele jelentős részben pont ezeknek a fejlesztéseknek a finanszírozására szolgál.
EZ MÁR A VÉG: WAKEFIELD, A MÁRTÍR
Andrew Wakefieldet megfosztották orvosi diplomájától és elüldözték Angliából, mert felvetette a MMR oltás és az autizmus lehetséges kapcsolatát
Ha valakinek még lenne szemernyi bizodalma Szendi Gábor felé, ajánlom számára ezt a részt. Wakefield esete az egyik legjobban dokumentált esete a kutatási csalásoknak, egy olyan állatorvosi ló, amit elég sok helyen bemutattak. És még jó hosszú ideig az ideáltipikus esete lesz annak, amit nem szeretnénk tudományos berkekben látni. Wakefield esetében a fenti állítottakkal szemben nem az volt a gond, hogy felvetette az MMR oltásokkal kapcsolatos problémákat – ezt a cikkét ugyanis leközölte a The Lancet, meglehetősen népszerű írás is volt. Amit kapott, azt azért kapta, mert kiderült, hogy megsértett egy tucatnyi orvosi-kutatói etikai szabályt és lényegében tudatosan meghamisította a kutatási eredményeket. Ezért vették el a diplomáját és üldözték el Angliából, meg természetesen törölték a publikációját. Azóta persze rájött, hogy remekül meg lehet élni az oltásellenességből és ebből épített karriert magának az USA-ban.
MÉG EGY KICSIT RUGDOSSUK AZ ORVOSTUDOMÁNYT
A “megfelelő életmód” kutatása és ajánlása túlmutat az orvostudomány keretein. Ha ezzel foglalkozna, alapvetően meg kéne kérdőjelezze a nyugati életmódot. Erre azonban nincs feljogosítva, ahogy egy autószerelőnek sem dolga vezetési tanácsokat adni.
Nem tudom, honnan szedi ezeket Szendi. A nyugati életmód kritikájának tényleg könyvtárnyi irodalma van – itthon talán erre kevésbé fogékonyak az olvasók, de pl. tőlünk nyugatra nagyon komoly erőfeszítéseket tesznek az egészségnevelés fejlesztésére. Nyilván a döntés ott is a fogyasztó kezében van, de azért a népegészségügyi adatokban jelentős eredmények mutatkoztak az elmúlt években – hiába vagyunk hajlamosak azt gondolni, hogy ha nálunk rossz a helyzet, akkor mindenhol az. Ami nálunk folyik, annak nem sok köze van a “nyugati” életmódhoz, már ha létezik egyáltalán ilyen.
Az autószerelős hasonlat meg azért is bukta, mert bármely tetszőleges online autós magazin csordultig van olyan vezetései tanácsokkal, amik a jármű műszaki állapotának megőrzését szolgálja – én például pont most olvastam arról egy cikket, hogy kell a váltót kezelni, hogy kíméljem a kettőstömegű lendkereket. Akármi is legyen az…
Vissza az egészségügyhöz: egy modellkísérleti program után pont most indul(na) itthon a praxisközösségi modell, aminek pl. fontos eleme, hogy az alapellátási szinten a közvetlen orvosi ellátás mellé társulnak kiegészítő szakemberek: gyógytornász, dietetikus és hasonlók. Nagy illúzióim nincsenek a hazai egészségügyi reformokkal kapcsolatban, de amit Szendi követel, az koncepció szinten igenis benne van már az ellátórendszerben. A prevenció azért nem tud hangsúlyosabbá válni, mert a rendszer akut működtetése leköti a kapacitásokat – a koronavírus járvány meg olyan szinten reccsentette meg a rendszert, ami szerintem évekkel visszaveti majd ezt a folyamatot. A szakemberhiány miatt pedig olyan kevés idő jut egy betegre, hogy ott nem sok esélye van a prevenciónak.
Egyébként az egészségtelen életmód információhiányra épülő hipotézisével kapcsolatban erős kétségeim vannak. Tényleg 3 perc guglizással meg lehet minden érdemi információt találni arról, hogy kellene egészségesen élni, a csapból is folynak a szűrvizsgálati kampányok, egy csomó szakember ír vagy beszél a média különböző felületein. Aztán mégis ott járunk, ahol.
Az orvostudomány például mindig is idegenkedett a táplálkozás és a betegségek kapcsolatának vizsgálatától
Ez nettó hülyeség kategóriája. A táplálkozás és életmódi terápiák mindig ott voltak a készletben – gondoljunk arra, hogy az első, szakmailag korrekt orvostudományi kutatást pl. a skorbut megelőzése kapcsán végezték (1747-ben), hogy mely élelmiszerek tudják megakadályozni. Az orvostudomány első virágkorát pl. a vitaminok és ásványi anyagok szerepének felfedezése hozta el, a 19. század vége és a 20. század eleje a típusos táplálkozási hiányállapotoknak a megismeréséről és megelőzéséről szólt (pl. az ajánlások történetéről magam is írtam – mint kiderült, ennek jóval bővebb irodalma van, mint gondoltam volna). Nyilván vannak trendek az orvostudományban, más-más beavatkozások váltak hangsúlyossá az egyes időszakokban, de azt állítani, hogy „mindig is idegenkedett”, az tényleg nem igaz.
Elég csak a diabetológia szénhidrátok szükségességéről alkotott felfogására utalni: miközben a cukorbetegséget a finomított szénhidrátok túlzott fogyasztás okozza, az orvos nem ezt iktatja ki a táplálkozásból, hanem inzulint ír elő, hogy a beteg továbbra is ehesse a kenyeret és tésztát.
Szerintem, ha ezt a mondatot a záróvizsgámon bemondom Fövényi professzor arcába, simán újra kellett volna éleszteni… meg nekem se lenne ma diplomám. Ez olyan típusú téves leegyszerűsítése mind a cukorbetegség okainak, mind a kezeléséről alkotott képnek, amit ma már laikusoktól se nagyon fogadunk el.
SZENDI, A RÁKKUTATÓ
Az onkológiai sem akar tudomást venni arról, hogy a táplálkozásnak döntő szerepe van a rák kialakulásában és progressziójában, holott Otto Warburg már a harmincas években megállapította, hogy a rák nagy cukorfogyasztó.
Halmazati bűneset. Először is – ha már onkológia – nincs olyan, hogy „a rák”. Ez egy köznyelvi gyűjtőnév, ami sok száz féle betegséget foglal össze. A táplálkozás és a daganatos megbetegedések között valóban van összefüggés, de ez statisztikai jellegű – nem szabad túlzottan általánosítani és ami nagyon fontos, hogy nagyon óvatosnak kell lenni a fordított általánosításokkal, vagyis, hogy bizonyos étrendek gyógyítják vagy megelőzik a daganatos megbetegedéseket. Szóval a “döntő szerep” kapcsán jó lenne árnyalni a képet. A másik: Otto Warburg felfedezéséről annyi bőrt lehúztak már, tényleg jó lenne megjegyezni, hogy miről is van szó. Warburg azt írta le, hogy a ráksejtek anyagcseréje megváltozik és leginkább anaerob módon, a glükóz lebontását csak részben elvégezve képesek energiát előállítani. Mivel ez egy alacsony hatékonyságú folyamat, a sejtek nagy mennyiségben veszik fel a vérből a glükózt. Innen ered az a hülyeség, hogy a szénhidrátmentes diétával a „rák kiéheztethető”. Úgy tűnik, lassítani lehet egyes esetekben a daganatok fejlődését, de a megoldást nem ez jelenti – a szükséges vércukorszintet a szervezet mindig biztosítani fogja, a daganatos sejt így nem fog éhen halni, ráadásul egy rosszul összeállított étrenddel simán lehet rontani a beteg általános tápláltsági állapotán is.
MEGINT AZ EVOLÚCIÓ
Az evolúciós szemlélet hihetetlen mértékben megtermékenyíthetné és megújíthatná az orvostudományt. Elég volna csak az embert a maga természetes állapotában szemügyre venni, hogy az orvostudomány ráeszméljen: a minket pusztító betegségek a természeti embernél egyszerűen nem léteznek.
Az evolúciós szemlélet hasznos, sok eredménye van – az egyik eredménye pont az, hogy nincs olyan, hogy „természetes állapot”, de ha van is, nem biztos, hogy nagyon jó lenne nekünk. Természetes körülmények között a megszületett emberek fele maghalt 15 éves kora előtt. A természeti népek korfája mindenhol a klasszikus piramis formát követi, ami magas szaporulatot és magas elhalálozást jelent, kis számú hosszú életű egyeddel. Ez van. Utána kis szünet, majd 40-45 éves kortól megint növekszik a halálozás – mégpedig a modern társadalmakat megszégyenítő mértékben. Vannak az orvoslásnak evolúciós alapon nyugvó tanulságai, de ez nem egy egyszerű terület, hiszen maga az emberi szervezet rettenet bonyolult működésű rendszer, a faék egyszerűségű tanulságok száma meglehetősen limitált. A jelen kor betegségei is meglehetősen bonyolult jelenségek, pl. a rákos megbetegedések esetében ugyanannak a daganat-típusnak lehet betegenként is változó háttere, aminek a felderítése a modern biológiai alapú terápiák egyik kulcseleme. A cukorbetegség is egy meglehetősen komplex anyagcsere-elváltozás, aminek 1 eleme a szénhidrát-anyagcsere – jobb is lenne valami más nevet találni ennek, mert totál félrevezető.
ÖSSZEFOGLALÓ
Szendi írt egy jó hosszú cikket, amiben szénné püfölte az összes szalmabábot, amit fel tudott lelni a környezetében. Konkrétan a maga szemszögéből kivetít egy csomó elképzelést az orvostudományra, majd jól leszámol velük – csak közben egy szó se esett az orvostudomány valódi ellentmondásairól és problémáiról. Tényleg hosszú listát lehetne írni azokból a témákból, amik nagyon hálásak lennének egy bővebb kifejtésért – kutatási problémák, az egészségnevelés és a prevenció helye, modern digitális orvoslás szerepe, erőforrás-rendszerek kezelése, stb. -, de megmaradtunk azon a szinten, hogy a ’60-as évek diabetolgóiai szemléletét püföli. Attól meg már lassan sírógörcsöt kapok, hogy úgy hivatkoznak Warburg kutatására, hogy még a wikipédiát sem olvassák el előtte, ahol azért több nyelven érthetően össze van foglalva, miről is szól a történet.
Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
Források
- Echeverri AF, Tobón GJ. Autoimmune diabetes mellitus (Type 1A) In: Anaya JM, Shoenfeld Y, Rojas-Villarraga A, et al., editors. Autoimmunity: From Bench to Bedside [Internet]. Bogota (Colombia): El Rosario University Press; 2013 Jul 18. Chapter 29. LINK
- Kawasaki E. (2014). Type 1 diabetes and autoimmunity. Clinical pediatric endocrinology : case reports and clinical investigations : official journal of the Japanese Society for Pediatric Endocrinology, 23(4), 99–105. LINK
- Lund-Blix, N. A., Tapia, G., Mårild, K., Brantsaeter, A. L., Njølstad, P. R., Joner, G., Skrivarhaug, T., Størdal, K., & Stene, L. C. (2020). Maternal and child gluten intake and association with type 1 diabetes: The Norwegian Mother and Child Cohort Study. PLoS medicine, 17(3), e1003032. LINK
- Lund-Blix, N. A., Dong, F., Mårild, K., Seifert, J., Barón, A. E., Waugh, K. C., Joner, G., Størdal, K., Tapia, G., Stene, L. C., Johnson, R. K., Rewers, M. J., & Norris, J. M. (2019). Gluten Intake and Risk of Islet Autoimmunity and Progression to Type 1 Diabetes in Children at Increased Risk of the Disease: The Diabetes Autoimmunity Study in the Young (DAISY). Diabetes care, 42(5), 789–796. LINK
- 387 millió forintos profitot hozott össze a járványszkeptikus Lenkei Gábor cégbirodalma a járvány évében. G7. 2021.03.02. LINK
- Global group revenue of Boiron laboratories from 2012 to 2019. LINK
- Számolatlanul költjük a pénzt étrendkiegészítőkre, vitaminokra. 24.hu 2018.06.22. LINK
- Warburg effect. Wikipédia. LINK