Az év utolsó koronavírusos posztja következik, a következő két hetes forduló már újévre esik, akkor majd egy kicsit vissza- és előretekintő formában készül összefoglaló.
HELYZET A VILÁGBAN
Két hete ábrándoztam egy kicsit arról, hogy valami tetőzésként értékelhető dolog felé tartunk, de ez nem igazán következett be – úgy tűnik, a novemberi stagnálás csak átmeneti jelenség volt. Az látszik, hogy a bővülés üteme lassul, de még azért több hétre lehetünk a tényleges tetőzéstől. Az aktív fertőzöttek száma csaknem 21 millió fő, ez továbbra is napi 640 ezer körüli értékkel bővül, de akadnak bőven 700 ezer feletti új esettel belépő napok is.
A halálozási adatok is emelkednek továbbra is, nagyjából 11 ezer körül van a napi átlag, de kiugrásokban volt 13,6 ezres csúcs is. Annyi biztató van, hogy a lezárt eseteken belül a halálozási ráta tovább csökken, most valamivel 3% felett van. 19-én reggel 1.681.255 főnél jár az elhunyt személyek száma, ez most a világ haláloki ranglistáján a 7-8. hely környékére elegendő. Visszanéztem a korábbi becsléseimet, még a szeptemberi saccoláshoz képest is rosszabb számok jöttek ki, pedig már ott sem voltam optimista. Továbbra sem igazán értem, miért veszi ezt a problémát félvállról a világ.
HELYZET ITTHON
A hazai adatok megbízhatóságát már méltattam múlt alkalommal, azóta jelentős pozitív fejleményekről nem tudok beszámolni, láthatóan a legtöbb adatközlés erősen katyvaszos és a hivatalos kommunikáció meg sem próbálja rendezni a kérdést – hát továbbra is abból főzünk, ami van. Az aktív fertőzöttek állománya aktuálisan nagyjából 200 ezer fő (az eddig regisztrált összes fertőzés pedig 300 ezer fő). A regisztrált új megbetegedések száma december 4-e óta csökken, de nagyon erős szórás van az adatokban, ez egyébként a tesztelési adatokból is következik, amik egészen elképesztő ingadozásokat mutatnak. Minden esetre a tesztpozitivitási adatok a december 4-ei 41% (!) értékről december közepére 17%-ra csökkentek (7 napos csúszóátlagot nézve), ebben jó eséllyel az ágazati szintű gyorsteszteléseknek nagy szerepe van.
Ezekről azért lehetne mesélni, egyrészt a beígért heti tesztelésekről kiderült, hogy sok helyen egyszeri alkalmat jelentenek. A másik probléma, hogy bár mindenki követelte a rendszeres és ismétlődő tesztelési lehetőséget, gyakorlatilag a felhasznált tesztek száma messze elmarad attól, ami az előzetes igények alapján várható volt. Saját tapasztalatként éltem meg, hogy a veszélyeztetett körbe (egészségügy, szociális terület) tartozó munkavállalók sem voltak hajlandók teszteltetni magukat – gyakorlatilag ezzel saját munkatársaikat és a hozzájuk forduló, betegeket, gondozottakat is veszélybe sodorva. Pedig amúgy nem nagy ügy, én túl vagyok 2 PCR és 2 gyorsteszt mintavételen, semmi bajom (jól működnek együtt a beültett chipek…)
A kórházban ápoltak száma 7-8 ezer között ingadozott az elmúlt hónapban, a lélegeztetést kapó betegek száma is eddig december 7-én volt a legmagasabb (674 fő), azóta csökken. A halálozási adatok esetében december 7-én egy 193-as értékkel érte el eddig csúcsát a járvány, azóta erősen ingadozik, de a 7 napos átlagokat nézve itt is csökkenő trend irányában mozdultak el az adatok. Azért a közel 8 ezer elhunyt nem kevés, és a hazai haláloki kimutatásokat nézve nálunk is előkelő helyen fog végezni az idei ranglistán. Az biztos, hogy a koronavírus járványhoz köthető halálozások már markánsan meglátszanak, 5 évtizedes halálozási adatokat összevetve is erősen „kilóg” az őszi szezon – nem csak az átlagot, hanem egyébként a tényleges éves adatokat nézve is.
Ami érdekesség, hogy a mért többlethalálozást csak részben fedi le a hivatalos koronavírus okozta halálozás, vagyis van valami olyan tényező, ami még megtolta ezt az értéket felfelé, ennek a többlethalálozásnak a jelentős része az idősebb korosztályokat érinti. Elméleteim vannak a jelenséggel kapcsolatban, de megfelelő adatok hiányában nem találgatnék – azért az, hogy a teljes, normál körülmények között is erősen kihívásokkal küzdő egészségügyi ellátórendszert leköti a covid helyzet kezelése, biztos nem tesz jó más betegségek kezelésének.
SZÓLÁSSZABADSÁG
Kedvenc eseményem volt a héten, hogy a magyar nyomozó hatóságok meginvitálták Gődény Györgyöt egy baráti beszélgetésre és ezen túl eddig meg nem nevezett személyeket is meglátogattak. Utólag kiderült, hogy „a rémhírterjesztés és a hatósági rendelkezés elleni uszítás bűntett” gyanújával.
Nagy baja nem esett, kihallgatás után el is engedték, másnap már egy bevásárlóközpontban szerette volna dedikálni könyvét. Az esemény megmozgatta a közösségi médiát, nyilván a hívek helyben mártírként kezdték tisztelni hősüket, akit az aljas és nemtelen támadások után még a hatóságok is macerálni merészeltek. Az ellenoldalon pedig két fő csapás alakult ki: az egyik szerint megérdemelte, mások szerint bár nem szeretjük az álláspontját, a szabad véleménynyilvánítás joga többet ér.
Őszintén szólva azt gondolom, hogy a hazai jogalkotás és az erre épülő hatósági munka e téren kifejezetten a bénázás irányában mozdult el, e nélkül pedig a Gődény-eset sem értékelhető. Egyrészt sikerült meghozni egy olyan jogszabályi rendelkezést, aminek megszületése is eléggé „érdekes” volt, másrészt a gyakorlati alkalmazása is nagyon sok jogi kérdést felvetett. Magát a rémhírterjesztést nem igazán sikerült olyan módon leírni, hogy az a jogalkalmazók számára egyértelmű legyen, itt nem csak arról van szó, hogy mezei állampolgárként nem tudom megítélni, mikor követem el az adott büntetendő cselekedetet, de maga a büntető hatóság, a bíróság is eléggé homályban van e téren. Ennek mondjuk volt olyan következménye, hogy néhány kósza nethuszárt sikerült meghurcolni, miközben az igazán ordas ökörségeket terjesztők háborítatlanul folytathatták tevékenységüket, pl. minden különösebb ellenállás nélkül szervezhettek tömegrendezvényt szeptemberben. Ezek után a Gődény (és társai) elleni akciót minimum megkésettnek lehet mondani, arról nem is beszélve, hogy konkrétan még nem tudjuk, fog-e tényleges eljárás indulni, vagy megszüntetik az eljárást.
A másik vonatkozása ennek a történetnek a „szólásszabadság” kérdése. Ezt most három részre szedném:
Az Emberi Jogok Egyetemes nyilatkozata szerint minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, és hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket. Ez így nagyon szépen hangzik, csak a sok önjelölt jogász nem nagyon szokta tovább olvasni a leírásokat, jogi kommentárokat. Ugyanis tudomásul kell venni, hogy itt (ahogy azért a jogok jelentős részénél szokott lenni) vannak korlátok. Több ilyen korlátozó esetet ismer a jog, ezek közül itt a bűncselekményre való felhívás tilalmát érdemes kiemelni, vagyis a vélemény kinyilvánítása nem irányulhat bűncselekményre való felbujtásra. Jelen esetben pl. a hatósági rendelkezés elleni uszítás jön szóba. A Btk. 336-337. § szerint
aki nagy nyilvánosság előtt, a köznyugalom megzavarására alkalmas módon hatóság rendelkezése ellen általános engedetlenségre uszít, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő,
2012. évi C. tv. (Btk.) 336. §
illetve
Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt a közveszéllyel összefüggésben olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
2012. évi C. tv. (Btk.) 337. §
Nyilván most majd a bíróság feladata lesz, hogy eldöntse, megvalósult-e az adott bűntett, de a lényeg az, hogy jogi értelemben sem lehet korlátlanul mindenféle hülyeséget terjeszteni.
Egy másik irányból, kicsit filozofikusabban megközelítve a dolgot: alapvetően az ideális eset az, amikor mindenki nyugodtan elmondhatja a véleményét és kialakulhatnak viták erről a társadalomban. De… elég veszélyes dolog tud lenni, amikor ténykérdésekből véleménykéréseket csináljunk. Például hogy épp benne vagyunk-e egy potenciálisan sok emberéletet követelő járványban, az egy ténykérdés – nagyjából tudjuk mérni a fertőzöttek, kórházban kezeltek és elhunytak számát, látjuk a járványügyi adatokat és ezeket tudományos alapossággal, megfelelő matematikai modellekkel fel lehet dolgozni. Ha erről bármilyen vita is indul, akkor azonos szinten érvényes tények mentén kell indulnia, nem pedig bulvárhírek vagy önjelölt szakértők youtube videói alapján.
Ebbe a kategóriába egyébként beleértendő az is, hogy a laikusok által összehordott (általuk igen meggyőzőnek tartott) érvek sem feltétlen relevánsak egy komplett tudományág (virológia – járványtan) állításaival szemben. Gődény és elvtársai esetében ez azért is fontos, mert bár többnyire valamilyen egészségügyi szakképzettséggel bírnak, összességben állításaik nagy része minimális tényanyag birtokában cáfolhattó és ezek a cáfolatok régen megtörténtek (hívőket ez kevésbé érdekli), de a komplexebb ismereteket igénylő tételeiket is szétszedték már a hozzá értő szakemberek.
Kicsit gyakorlatiasabb megközelítésben: azt most már egyértelműen lehet látni, hogy a közösségi véleményformálás meghatározó a járványügyi intézkedések sikerében, ebből következik, hogy a közösségi kommunikáció színtereibe nem lehet minden véleményt és álláspontot kontroll nélkül beömleszteni. Ennek a kérdésnek rengeteg etikai és egyéb kérdést felvető vonatkozása is van, de cenzúra ide vagy oda, én tudok annak örülni, hogy az oltásellenes és a többi markáns konteós tartalmakat (pl. Qanon) elkezdte ritkítani a közösségi média több platformja is. Szükség van arra, hogy ezt valamilyen a társadalom is működtesse a saját intézményein keresztül, mert nincs olyan „láthatatlan kéz”, ami segít szétválasztani az igazit a konteós ökörségektől és az ember (tetszik vagy nem tetszik) alapvetően sérülékeny a véleményalkotásában a dezinformációkkal szemben. kell egyfajta kommunikációs immunrendszer, ami véd, mert a dezinformáció bizonytalanságot eredményez és a bizonytalanság a sötét oldalra téveszmék terjedéséhez vezet. És ahogy a kuruzslók és más, hiszékenységen nyerészkedők, téveszméket terjesztők esetéből egyértelműen látszik, kellő erő felmutatása nélkül nem fognak leállni.
Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.