Szokásos kétheti összefoglalónkban a helyzet áttekintése mellett néhány, oltásokkal és halálozással összefüggő kérdésre is kitérünk. Extraként némi saját tapasztalás a kaotikus járványügyi helyzetről…
HELYZET A VILÁGBAN
Úgy tűnik, hogy a napi új esetek számában némi változás következett be. A karácsonyi hullámvölgy után volt egy felfutás, a napi csúcs elérte a 840 ezret, a 7 napos átlag pedig a 743 ezret (január 11-én). Azóta viszonylag gyors ütemben, 10 nap alatt, 15%-ot esett az új esetek száma. Ez a csökkenés biztató, erős optimizmussal már az oltási program hatását is sejteni benne, legalábbis a két nagy tételben oltó ország (USA, Izrael) esetében úgy tűnik, fordulat van a járványban, de majd nyugtával dicsérjük a napot… Azért még a pezsgőt csak óvatosan locsolgassuk, néhány napon belül elérjük a 100 millió regisztrált fertőzöttjét a járványnak.
A halálozás fronton egyelőre nem látszik ilyen mértékű enyhülés, erre azért talán még várni kell néhány napot. Itt túl vagyunk egy napi 17 ezres csúcson, ha szerencsénk van, ennél fentebb már nem megyünk. A teljes halálozás elérte a 2,1 milliót a járvány kezdete óta. Ha az oltások beválnak (márpedig úgy tűnik), akkor azért bízhatunk abban, hogy javulás következik, csak hát elég magasról kell letornázni a számokat, ez igényel majd némi időt.
Sokat nem kell magyarázni, a halálozás eltérése a várhatótól egészen egyértelműen látszik szinte minden adatsoron. Úgy tűnik, hogy a radikális lezárások helyett bevezetett stratégia letörte a halálozási csúcsot, de jelentősen el is nyújtotta azt – majd utólag kiderül az elemzésekben, hogy melyik forgatókönyv a jobb.
HELYZET ITTHON
Úgy tűnik, sok tekintetben átlendültünk a csúcsponton. Az aktív betegek száma december 18-19-én tetőzött majdnem 200 ezerrel, ez gyakorlatilag azóta majdnem felére csökkent. A (regisztrált) új betegek száma (7 napos átlagban) ötödére esett vissza. A kórházi ápoltak és a lélegeztetőgépen lévők száma a decemberi csúcshoz képest szintén megfeleződött. Hasonló a helyzet a halálozással, decemberben egy közel 3 hetes csúcs után indult el lefelé a napi halálozások száma, itt is nagyjából feleződött a napi esetszám – de a közel 12 ezer elhunyt nagyon nem hangzik jól a „minden élet számít” mottóval egy térben – ahogy az sem, hogy az 1 millió lakosra eső halálozásban felküzdöttük magunkat a 13. helyre (1.224 fő/1M lakos), miközben a megbetegedések számát tekintve csak a 44. helyen vagyunk (37 ezer fő/1M lakos). Ez nem éppen a sikeres járványkezelés indikátora.
Némileg érezhető azonban, hogy a teljes ellátórendszer kimerült, saját példámon tapasztalom, hogy egyszerűen összeomlás határán (vagy már azon túl) mozog a rendszer. Kezdetben szorgalmasan mentek ajtóra ragasztgatni a karanténos papírokat a járványügyisek, mire tavaly novemberben az első családi koronavírus esetre sor került és családilag karanténba kerültünk, már csak az e-mailes értesítésre futotta. Az alig két hete futott 2. karanténos időszakomban már ez sem volt, telefonon nekünk kellett hívni a járványügyet. Határozatot nem küldtek, csak annyit mondtak, hogy töltsem otthon a 10 napot – rendőrségi ellenőrzésről szó sem volt. A koronavírusos családtag 1 negatív gyorsteszttel szabadult, a karanténosoknak már az sem kell (még jó, hogy a munkahelyemen legalább tudtam csináltatni tesztet, mert azért nagyon nem mindegy). Na ennyit arról, hogy mennyire is vagyunk urai a helyzetnek.
VAKCINA MIZÉRIA
Nehéz arra szavakat találni, ami az oltások kapcsán elszabadult az országban. Nagyjából 165 ezer ember oltására érkezett oltóanyag, majdnem 140 ezer személy kapott legalább egy oltást – soknak tűnik, de azért ez nem nem az. Legnagyobb részben a Pfizer, kisebb részben a Moderna verzióban érkeztek oltások. A kapukon kopogtat az orosz csoda, ami 100% (vagy még több) védelmet ad a gyártók szerint, és meglehetősen tisztázatlan körülmények között fog érkezni egyszer a kínai oltóanyagból is. Az orosz és a kínai vakcina szakmai megítélése egy dolog – tényleg meglehetősen sok kétes információ hallható, de ezek szakmai vitában tisztázhatók (lennének). Én azért preferálnám, hogy ha egyszer tagjai vagyunk egy EU nevű rendszernek, akkor legalább annak szabályait betartanánk, de ahogy megszoktuk, elég szelektív e tekintetben az ország vezetése.
A nagyobb probléma, hogy a hazai kommunikáció az eddigieknél is zavarosabb – én tudom, hogy mindenkit meg akarnak nyugtatni, de ez így nagyon nem fog menni. Sőt, személy szerint most már én is kezdem erősen elveszíteni a fonalat és teljesen megértem azokat, akikkel ez már korábban megtörtént, mert teljesen összefüggéstelen és ellentmondásos a kapott információ még az antivaxxer idióták nélkül is.
Az is nagy gond, hogy egyébként meglehetősen zavaros az oltási terv, a kőbe vésett oltási programról sokat nem lehet tudni, de mintha időnként (1-2 naponta) változna. Az egészségügy oltása még be sem fejeződött, itt is volt nagy kavarás, ki is oltható – egészségügyi intézményben (alapellátás) dolgozó, de éppen nem egészségügyi szakfeladaton foglalkoztatott dolgozóként én nem. Közben elindult a szociális intézmények lakóinak és dolgozóinak oltása, de ez is teljesen véletlenszerűen – és ahogy elkezdődött, úgy abba is maradt néhány nap után. Közben kiderült, hogy akkor nekifognak a legidősebb (85+) korosztály oltásának is, de mivel is…?
Közben kiderült, hogy akár egy millió embert is be tudnánk oltani egy hétvége alatt – de mivel, ki, hogyan? Ja, azt majd egyszer talán megtudjuk… vagy nem.
OLTÁS UTÁN VAGY OLTÁS MIATT..
A védőoltás előtérbe kerülésének egyik nagy haszna, hogy szép lassan frissülnek a hülyeségek, lassan kikopnak a járvány elejére jellemző ökörségek (na, azért nem tűnnek el – minden komment szekcióba jut még valaki, aki a vírus létezését is tagadja). Viszont megjönnek az oltással kapcsolatos téveszmék nagy tempóban. Nagy bánatomra a konteók területén semmi kreativitás nincs, szinte csak olyanokkal találkozni, amit ezer éve csomagolnak újra és újra.
Az egyik ilyen az, amikor meghal valaki oltás után, és ebből levonják a következtetést, hogy az oltás miatt hal meg. A kettő viszont nagyon nem ugyanaz. Főleg az idősek esetében kell ezzel nagyon óvatosan bánni, mert ott alapból magasabb a halálozási kockázat. Pl. Magyarországon 1 millió lakosra – (amiből 200 ezer 65 éves vagy annál idősebb) egy évben 13.200 halálozás jut, 5 halálozásból 4 a 65 év feletti csoportból kerül ki. Ha a 800 ezer fős részre jut 2.600 halálozás, míg a 200 ezres részre jut 10.600, abból azért látható, hogy elég magas a kockázata annak, hogy alapvetően véletlenszerűen, de egy beoltott idős meghaljon rövid idővel az oltás után. Ehhez jön az is, hogy az oltási programok egyelőre ebben a korosztályban pont azokra fókuszálnak, akiknek még a korosztályon belül is emelkedett a halálozási kockázata (pl. intézményi gondozottak).
Érdekes módon pont a koronavírus esetében egyértelműen látszik, hogy a több éves átlaghoz képest jelentős halálozást okoz, ez markánsan látszik a 65+ éves populációban (sőt, igazából a 45 év felettieknél is) – de ezt nem hiszik el. Azt viszont elhiszik, hogy ha egy 65 év feletti személy oltás után csakis ettől halhat meg. Ebből a norvég otthonok esete kapcsán volt nagy hír, amiről aztán kiderült, hogy semmi köze az oltáshoz, de várhatóan ez majd nálunk is meg fog jelenni.
AZ ŐRÜLET CSÚCSA
Az elmúlt hetekből a kedvenc hülyeségem a Müller Cecília beoltása körüli konteózás volt. Összesen 3 konteót sikerült ehhez legyártani, de tardisztánban arra azért nem ügyelnek, hogy ezek ne kerüljenek ellentmondásba. A 3 verzió a következő:
- Nem Müller Ceciliát oltották be, hanem kihasználva a maszk fantasztikus álcázó erejét egy dublőr került az orvosok kezében – ezt a nagyszerű következtetést a szemöldök megfigyelésére alapozta az igen komoly realizmussal felvértezett Gődény György.
- A dublőr nem az oltóanyagot kapta, hanem valami placebót – hogy ezt miből gondolták, nem tudom, mert ránézésre ilyen analitkai vizsgálatot végezni komoly szuperképességeket igényel..
- És még azt sem merték beadni, mert rajtahagyták a kupakot a fecskendőn – mondják ezt azok, akik utoljára a saját gyermekkori oltásaikon láttak fecskendőt 20-30 évvel ezelőtt.
A harmadik tételt gyakorlatilag perceken belül ordítva cáfolták az egészségügyben dolgozók, a másik kettő meg szóra sem érdemes (sok mindent elmond, hogy a dublőr ügyet Gődény dobta be a követőinek). A legjobb az, hogy a sok konteós közül senki nem mondta, hogy “hé emberek, a három elmélet simán üti egymást, mert bármelyik igaz, akkor nincs szükség a másik kettőre”. Az, hogy ilyen képzetek egyszerre kavarognak fejekben, mindent elmond a társaság színvonaláról.
Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.