Régen volt már összefoglaló, a 4. hullám felfutása és az intézkedések miatt most egy gyors helyzetképet érdemes csinálni, illetve néhány aktuális jelenségről is szót ejtenék.
GLOBÁLIS HELYZET
A hivatalos adatok alapján néhány napon belül elérjük a 250 milliós betegszámot. Napi szinten nagyjából 400 ezer új beteget regisztrálnak a világon – ez földrajzilag erősen heterogén módon jelenik meg, időről időre változik, hogy a bolygó mely területein, mely országaiban indul meg a járvány és mely területeken szorul vissza.
Az elhalálozások száma elérte az 5 milliót, ez most napi 6-7 ezerrel emelkedik. Ahogy az előző cikkben is írtam, a jelenlegi időszakban azért erősen csökkent a halálozások aránya – az országonként halálozási adatokban akad egy-egy kiugrás, de olyan globálisan már sokkal kedvezőbb képet látunk. Ez részben az oltás, részben pedig a fejlődő terápiás eszközöknek tudható be. Bár ez már úgy hangzik, mintha nagyon jó lenne a helyzet, azért még mindig illendő óvatosnak lenni, messze vagyunk még a járvány végétől. Összességben az eddigi 5 millió áldozatból 3 millió az idei évre esett és ha nem jön semmi közbe, még bő fél millió ehhez a számhoz hozzá fog adódni idén. Így a koronavírus járvány 2021-ben is a vezető halálokok közé fog kerülni a járvány – tippem a 4-5. hely.
HAZAI VISZONYOK
A november 1-i adatok alapján a járvány kezdete óta csaknem 875 ezer regisztrált fertőzött volt az országban. Ez a szám nagyjából a lakosság 9%-át fedi le – némi kerekítéssel 10 emberből 1 már megtapasztalta a saját bőrén a betegséget. A valós szám ennél valószínűleg nagyobb, ami részben a csapnivaló kontaktus-kutatásnak, a 3. hullám óta jellemző nemtörődöm hozzáállásnak köszönhető (már megint 13-14% a tesztpozitivitás, ami azt jelzi, hogy nem megfelelő a tesztelés). Ebben benne van az is, hogy az oltottak körében az esetleges fertőzés nagyobb eséllyel lesz olyan enyhe, hogy elkerüli a detektálást.
Az oltási kampány itthon meglehetősen érdekes dinamikát mutat, egy erős tavaszi kezdés után az első oltások felvétele május végén brutálisat fékezve megakadt, a második oltásoknál ez értelem szerűen kb. 1-1,5 hónap késéssel következett be. Az új oltottak száma az elmúlt 4 hónapban alig 8%-ot tudott bővülni, vagyis aki oltást akart, az addigra túljutott rajta, a többiek meg masszívan ellenállnak. A teljes populáció átoltottsága aktuálisan 61%, ami figyelembe véve az immunitás időbeli gyengülését, a Sinopharm erősen kétséges hatásosságát és a vírus terjedési paramétereit egyszerűen nagyon kevés. Az valószínű, hogy a 2. és 3. hullámhoz hasonló csúcs nem lesz a 4. hullámban, főként a halálozást tekintve, de azért ahhoz elég lesz, hogy a kórházi kapacitásokat nagy részben kiüsse. Márpedig ez is gond lesz, mert az ellátórendszerben okozott zavar ez egyfajta másodlagos halálozási hullámot generálhat – pl. statisztikailag „hiányzik” néhány ezer daganatos beteg az idei évben, ami azt jelenti, hogy az elkövetkező években ez számottevő többlet-halálozásként fog megjelenni az amúgy sem vidám magyar adatsorokban.
A halálozásokat tekintve a számláló 30 881 főnél jár (viszonyításként: ez Gödöllő lakosságának felel meg) és a napi halálozási adatok erős emelkedését láthatjuk. Átfogóan nézve a demográfiai adatokat az látható, hogy január-szeptember időszakban a gyermekszületések száma stabilan hozza az időszaknak megfelelőt, a halálozásban jelentős többlet látható: összesen 111 041-en haltak meg, 17%-kal, 16 287-tel többen, mint egy évvel korábban. Mivel 2020-ban a járvány igazából a szeptember utáni időszakban csapott oda, ezt tekinthetjük egy sztenderd évhez viszonyított többletnek – ami egyébként 1,5 hónapnyi halálozásnak felel meg. A 2021-es évben januárban 17%, februárban 6,5%, március–áprilisban 51%, május–júliusban 9,0% volt a többlet, augusztus–szeptemberben 2,0%-kal kevesebben hunytak el, mint az előző év azonos időszakában. Igen, jól olvasta mindenki, március áprilisban 51% volt a halálozási többlet. Na erre írják egyesek, hogy “átkönyveltek” mindenkit covidosnak… ja, persze és hogy meglegyen a kvóta, még eltették láb alól az összes közelükbe kerülő embert.
INTÉZKEDÉSEK
Nagy vihart kavartak a november 1-től hatályos intézkedések, különösen a munkáltató által elrendelhető oltási kötelezettség. Határozottan az a véleményem, hogy a kormányzati járványügyi intézkedések a politikai megúszás jegyében születtek. A kormányzat nekifutott az egészségügyben a kötelező oltásnak és bár nem tudjuk, hogy valójában hány ember mondott fel emiatt, politikailag nem volt sikeres a kampány. Emiatt egy ravasz mozdulattal rátolták a felelősséget a munkáltatókra – küzdjenek meg ők az oltásellenesekkel. A kormányzat népmesébe illően “hozott is meg nem is” intézkedéseket, így bármilyen forgatókönyv alakuljon ki, a felelősség nem az övék.
Annak ellenére, hogy ez a kivitelezés joggal vonja magára a népharagot számos okból, maga az oltási kötelezettség önmagában nem jelent semmilyen jogi problémát. A hír hallatára sokak lelkében ébredt fel a szunnyadó alkotmányjogász, de a helyzet az, hogy magát az oltási kötelezettséget nem igazán lehet támadni. A TASZ ezzel kapcsolatban remek útmutatót készített, érdemes tanulmányozni. Októberben az Alkotmánybíróság is meghozta a maga döntését, az ő álláspontjuk is az, hogy a védettségi igazolvány alapú intézkedésekkel sincs alapjogi probléma.
MÉG MINDIG JOGI ESETEK
A kötelező oltás hírére újra terjedni kezdett egy, már tavasszal megcincált vizuális hoax, szóval ezt érdemes ismételni.
Van az EURÓPA TANÁCS (Council of Europe, COE székhelye Strasbourg), ami a tagállamai közötti politikai, szociális, jogi és kulturális együttműködés megszilárdítására és az emberi értékek védelmére törekszik Európában. Bármely európai ország az Európa Tanács tagjává válhat, Magyarország 1990. november 6-a óta tagja és vannak nem EU tag országok is az ET tagságában. Az ET nem keverendő össze az EURÓPAI TANÁCS intézményével (European Council – EUCO, Brüsszel), ami az EU végrehajtó szerve, és a Bizottsággal és a Parlamenttel együtt ténylegesen tehet dolgokat kötelezővé, de ez sem ilyen egyszerű, mert az EU jogforrásai ennél árnyaltabbak (rendelet, ajánlás, irányelv, stb.).
Ez idén január 27-én az ET közgyűlése elfogadott az oltásokkal kapcsolatban egy határozatot, de ez önmagában nem sokat jelent. Egyrészt mert a Tanács döntéshozó jogkörrel felruházott szerve nem a közgyűlés, hanem a Miniszteri Bizottság, amely a tagállamok külügyminisztereiből vagy azok Strasbourgba akkreditált állandó képviselőiből áll. Ahhoz, hogy ez a határozat bármire jó legyen, a Miniszteri tanácsnak el kell fogadnia, de tagállami hatállyal még akkor sem fog rendelkezni automatikusan. Az ET hivatkozott határozata egyfajta ajánlásnak tekinthető. Másrészt az elfogadott dokumentum azon részét már kevésbé szereik idézni, ami a magas átoltottság biztosításáról és az megtévesztő információk elleni harcról is beszél. Nyilván ez már nehezen összeegyeztethető az oltásellenes hangokkal.
A fenti képen egyébként még keverik az ET alá tartozó Emberi Jogok Európai Bíróságát (EJEB, Strasbourg), az Európai Unió Bíróságával is. Az EJEB egyébként épp 2021. áprilisában mondta ki egy cseh ügy kapcsán: az OLTÁSOK KÖTELEZŐVÉ TEHETŐK és ennek kapcsán a kötelezettséget nem teljesítők SZANKCIONÁLHATÓK is. Az EJEB állásfoglalása pont a Covid-19 járvány kapcsán alapot jelenthet a kötelező oltáshoz, az indoklás szerint ezek “szükségesnek tekinthetők egy demokratikus társadalomban”. Szóval a védőoltás nem diktatúra, nem fasizmus hanem pont a demokráciához szükséges kölcsönös felelősségvállalás fontos jele és eszköze.
JÓZAN PARASZTI ÉSZ…
Még egy kedvenc képem következik az elmúlt napok gyűjteményéből.
A helyzet az, hogy tényleg sokat lendítene az emberiségen, ha valahol az iskolában eltöltött számtalan év alatt nem csak a “mire gondolt a költő?” típusú tananyagokkal foglalkoznának, hanem kicsit erősítenék a természettudományos oktatást is. Mert ez utóbbi területen láthatóan teljes a csőd. De akkor alapozzunk egy kicsit.
Az ember szervezete az élete során meglehetősen intenzív biológiai támadásnak van kitéve: vírusok, baktériumok, gombák, egyéb élőlények próbálnak meg a saját életükhöz erőforrásokat szerezni, és ez olykor a gazdaszervezet pusztulásával jár. A modern orvostudomány megszületése előtt ez az “olykor” meglehetősen gyakori volt, így lassan el lehetne engedni ezt a “természetesen erős immunrendszer” baromságot. A fertőzésekkel szemben győzedelmeskedő szervezet igyekezett az ezzel kapcsolatos információkat eltárolni, az immunrendszerünk tanult a küzdelemből, aminek az eredménye az immunitás, vagyis a védettség. Ezt a védettséget a megbetegedésen túl védőoltásokkal (aktív immunizálás) tudjuk manapság előidézni, ez utóbbi minden híresztelés ellenére sokkal kiszámíthatóbb és biztonságosabb módszer. Ha nem így lenne, nem alkalmaznánk.
A védettség azonban nem azt jelenti, hogy valami láthatatlan erőpajzs miatt lepattan rólunk a kórokozó, csak azt, hogy a szervezet a találkozás után sokkal korábban (akár a szervezetbe bejutás helyszínén) és hatékonyabban képes reagálni a kórokozóra. Az immunitás révén tünetmentesen vagy az új fertőzésnél enyhébb tünetekkel, kevesebb szövődménnyel, kisebb halálozási kockázattal képes felvenni a harcot a szervezet az adott betegség ellen – hogy melyik forgatókönyv válik valósággá, arra a kórokozó és a szervezet biológiai tulajdonságai együttesen adnak választ. Ez a jelenség magyarázza azt a sokak által nem értett jelenséget, hogy egy oltott személy mégis hogy lehet ismét fertőzött. Hát így.
A legtöbb kórokozó a betegség egyes szakaszaiban távozik is a szervezetből, általában valamilyen testfolyadékot (nyál, orrváladék, vér, széklet, stb.) használva transzferként – ez megint függ a kórokozó jellemzőitől. Mivel a szervezet védekezése hatékonyabb, így ez az ürülés kisebb mértékű (akár 0 is lehet), így mások megfertőzésének képessége igen alacsony, de nem mindig nulla. Ez magyarázza azt a tényt, hogy egy oltott személy képes másokat megfertőzni. Tény, hogy ennek kockázata sokkal-sokkal kisebb, mint egy természetes fertőzés esetén, ahol igen bőséges lehet a fertőző elemek távozása. Arról se feledkezzünk meg, hogy vannak emberek, akik minden különösebb tünet mutatása nélkül képesek hosszabb időn át üríteni a kórokozót (tünetmentes hordozók) – szomorú példája ennek pl. Tífusz Mary története, aki az 1900-as évek eleji New Yorkban kisebb hastífusz-járványt generált tudta nélkül. Ő maga teljesen jól érezte magát, de a vele kapcsolatba kerülők nem igazán. A koronavírus esetén is léteznek emberek, akik oltatlanul vagy akár oltottan, de képesek teríteni a vírust – nem túl gyakori, de előfordul.
Összességében védőoltás nem feltétlen akadályozza meg, hogy a kórokozó bejusson a szervezetbe, azt sem, hogy ott szaporodjon, de a hatékonyabb védekezés miatt kisebb a súlyos vagy halálos lefolyású megbetegedés kockázata és sokkal kisebb annak esélye, hogy az illető továbbfertőzzön másokat. Fontos tudni, hogy itt valószínűségekről beszélünk, azokban viszont nagy különbségek vannak – az oltás jelentősen csökkenti a koronavírus esetén a komolyabb megbetegedés, a fertőzés továbbadásának kockázatát, de ez a teljes populációt tekintve nem nulla.
A harmadik fontos dolog, hogy bizonyos betegségek ellen azok átvészelése után nagyon erős immunitás alakul ki – soha többé nem betegszünk meg bennük vagy ha igen, akkor is nagyon gyenge tünetekkel. Más betegségeknél az immunitás kevésbé tartós, akár rövid időn belül is lehetséges az újbóli megbetegedés (bár az ismételt fertőzés általában nem lesz ugyanolyan súlyos). Ugyanez érvényes a védőoltásokra is: egyes oltások gyakorlatilag élethosszig tartó védelmet adnak, mások esetében néhány év alatt vagy akár rövidebb időtartamon belül is erősen csökkenhet a védettség. Bizonyos oltásoknál eleve az immunizáció sorozatos ismétlő oltásokra épül, pl. a magyar kötelező oltási rend jelentős részben alapoltásokból és meghatározott idő után adott emlékeztető oltásokból áll. Szóval abban semmi meglepő nincs, hogy ugyanarra a betegségre kétszer vagy többször kap oltást az ember (pl. a haemophilus influenzae ellen 4-szer kapunk oltást (HiB); a diftéria, szamárköhögés, tetanusz, gyermekbénulás elleni DPTa-IPV oltóanyaggal 5 alkalommal).
A koronavírus esetében úgy tűnik, hogy sem a kiállt fertőzés, sem a védőoltás nem ad tartós és teljes védelmet, idős személyek esetében ez fokozottan érvényes lehet. Ráadásul az egyes oltóanyagok között is jelentős különbség van – az mRNS (pl. Pfizer) és adenovírus-vektorált (pl. Sputnik, Astra Zeneca) oltóanyagok erősebb és tartósabb, az elölt egész vírusos vakcinák (Sinopharm) gyengébb immunitást adnak. Ezért van az, hogy a legtöbb oltóanyag esetében egyből 2, meghatározott idő elteltével beadott adag adja az alap immunitást, amit időnként ismétlő oltásokkal érdemes megerősíteni. Szóval aki ezen ki van akadva, az gyakorlatilag tényleg nem tud semmit a védőoltásokról – de ha ez így van, akkor ne az észt ossza, hanem üljön le és olvasson, tanuljon a témában.
Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
Források
- Worldometer Coronavirus. LINK
- Koronamonitor Átló. LINK
- Népmozgalom. 2021. október 29. KSH. LINK
- Munkahelyi kötelező védőoltás – tájékoztató munkavállalóknak és munkáltatóknak. TASZ. LINK
- AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról. Ügyszám: IV/1093/2021. LINK
- Covid-19 vaccines: ethical, legal and practical considerations. Parliamentary Assembly. COE. 2021. január 27. LINK
- Záborszky Ede: Az Európa Tanács fogadott el állásfoglalást az oltás-diszkrimináció ellen, nem az EU, és ennek nincs jogi kötelező ereje. AFP. LINK
- Döntött az Emberi Jogok Európai Bírósága: kötelezővé lehet tenni az oltásokat. Szabad Európa. 2021. április 8. LINK
- Tífusz Mary tragikus története. National Geography. 2020. március 22. LINK
- Kötelező oltások. LINK