Igyekszem majd visszatérni a blog alapvető témáihoz, de azt hiszem, az előző évhez hasonlóan egy évzáró/évindító jellegű összefoglaló írás még belefér covid témában. Nézzük meg, honnan jutottunk el hova, és mi minden történt 2021-ben.
HELYZET A VILÁGBAN
Réges-régen, egy távoli galaxisban… illetve pontosabban: Wuhanban, 2019 végén észlelték az első SARS-CoV2 fertőzéses eseteket. 2020. február végéig a COVID-19 halálozások 95%-a a tartományra korlátozódott. Aztán a vírus elindult világhódító útjára, a járvány márciustól egyre nagyobb hullámokban futott végig újra és újra világon, a wuhani variáns után jött a brit, majd a delta, és most az omikron… Valamiért úgy tűnik, hogy a mai napig azt hiszi az emberiség, hogy egy globális járvány gyorsan véget ér, a dolog azonban akkor sem lenne így, ha minden erőfeszítés tökéletesen jól sült volna el. Márpedig ezt azért nem mondhatjuk.
2020. végére a világban 84 millió regisztrált fertőzött volt, ez 2021. végére 287 millióra emelkedett, január elején az omikron variáns olyat csinált, amit előtte még egyik sem: napi 1 milliós új esetszámot produkált (január 5-én már 2,5 milliót!). Ahol megjelent, ott pillanatok alatt kitolta az eddig domináns delta variánst (ami bizonyos szempontból jó hír, tekintettel az omikron okozta megbetegedés enyhe jellegére).
A halálos áldozatokat tekintve 2020. végén 1,9 millióig jutottunk, 2021-re viszont már 5,5 millióig vagyis 2021. inkább volt a járvány éve, mint 2020. És ezt az 5,5 milliót úgy kell nézni, hogy a variánsok “gyengülése”, az egyre hatékonyabb terápiás eszköztár és a védőoltások hatása mellett.
Az látszik, hogy a vírus nagyon szépen megtalálja azokat a réseket a védekezésen, amik vannak és teszi a dolgát: fejlődik, változik. Az irány egyelőre jó, mert a magasabb fertőzőképesség és alacsonyabb halálozás felé tartunk, de azért nagy felelőtlenség lenne azt kijelenteni, hogy az omikron variáns elhozza a nyugalmat. Ahogy Yoda mondta: ” a jövőt megjósolni lehetetlen”. A tippelgetés meg sokszor károsabb, mint a csendes hallgatás vagy a nemtudás beismerése.
HELYZET ITTHON
Nos, nézzük a a dolgokat kis hazánkban! 2021. végéig 1,25 millió ember esett át igazoltan a fertőzésen. ez egyrészt azért sok, mert a 2020-as év végén még csak 325 ezernél jártunk, másrészt ez már a lakosság 13%-a. Szóval egyre inkább látszik, hogy a „szerencsével megúszom” hozzáállás nem fog működni, különösen, ha az omikron verzió is nekilendül. A 3. hullám után a kormányzat beszüntette a hétvégi adatközléseket, azóta meglehetősen cikk-cakkos a hétvége körüli adatsor, de a trendek azért látszanak. A 4. hullám lecsengőben van, felkészül az omikron…
Amúgy nálunk is látszik, hogy az oltásoknak igenis van hatásuk, bár a kormányzat mindent elkövet, hogy találgatásokra kényszerüljön az ember, így pontos információink nincsenek az oltások általános és célcsoport-specifikus hatásáról, sőt, alapvetően mindent elkövetnek, hogy a meglévő adatok is értelmezhetetlenek legyenek. Továbbra is ott járunk, hogy használható kimenet csak a kormányzati rendszertől független forrásokból nyerhető (kiemelném az Átlátszó Koronamonitor oldalát, ami ebben a legjobb szerintem). A hazai halálozási adatokat nézve némileg zavaró, hogy a hétvégi adatközlésekkel felhagytak, így ránézésre minden korábbi hullámnál magasabb halálozás látszik – a több napos átlagokat nézve viszont kiderül, hogy a 4. hullámot a 2. hullámnak megfelelő halálozási dinamika jellemezte, miközben a betegszámok tekintetében azért annál erősebb volt a 4. etap.
A 2021-es végleges halálozási adatokról a KSH majd csak később tud adatokat adni (január 28-án jön ki a népmozgalommal kapcsolatos gyorstájékoztató). 2020-ban az első hullám a határozott és kemény fellépés miatt nem okozott halálozási többletet, egészen az őszi időszakig az éves halálozás nem volt kiugró – sőt, az év eleji influenza is kiesett a globális védekezés miatt, így volt némi mínusz a rendszerben. Aztán ezt megfordította a 2. hullám és az év végére kb. 10 ezres többlettel érkeztünk. Innen már 2021. elején ment közben ugrottunk a delta variáns okozta 3. hullámra rá. Lényegében 2020. szeptemberétől 2021. júniusáig folyamatosan egy durva járványhelyzet határozta meg a mindennapokat.
A KSH adatsorban a halálozási adatok még csak 2021. november végéig (49. hét) érhetők el, de azokon is látszik, hogy komoly baj volt. A 2015-2019. évek halálozása éves szinten átlagosan 130,3 ezer fő volt. 2020-ban az éves összesítés szerint ez 141 ezer fő volt, ami 8,5%-os többlet. 2021-ben a 46. héten (november 20. környékén) megvolt a 130 ezer, a 49. héten leköröztük a 2020-as évet 143 ezerrel. Ha a heti halálozási adatokat összevetem a koronavírus heti adatokkal, akkor látszik, hogy a 3. hullám csúcsán gyakorlatilag megduplázta a halálozást, de a 4. hullámban is jó 60%-os pluszt generált. Némely felületeken ma is megy a bizonygatása, hogy bizony a koronavírus nem rosszabb, mint a nagyobb influenza járványok – hát de: ilyen csúcsokat, ráadásul évente 2 felfutással egyetlen influenza sem produkált még a spanyolnátha járvány óta.
Az ezer lakosra jutó éves halálozásról korábban volt már szó, ez nagyjából 13,2 körül szokott lenni, ami más országokhoz képes piszok rossz, de az alapot ez jelenti. 2020-ban ez a covid miatt 14,1, az utolsó, novemberi adatközlés szerint a 2021-es érték 15,5 volt, de tekintettel arra, hogy ez még a 4. hullám tetőzése előtti időszakra vonatkozott, lehet, hogy eljutunk 16-ig. A másik fontos adat a 1 millió lakosra eső elhunytak száma, ebben továbbra is a világ élmezőnyében (aktuálisan a 4. helyen) állunk a 4 115 fővel.
A kórházi adatokat nézve látható, hogy a 4. hullám nagyjából a 2. hullámnak megfelelő terhelést jelentett. Volt azért egy kis trükközés a rendszerben: mert a lélegeztetőgépen lévők számításának módját egyszer csak megváltoztatták, és ezzel sikerült egy nagyjából 20%-ot kiütni – na, így is lehet kedvezőbb statisztikát csinálni. A helyzet az, hogy egy korrekt statisztikai rendszerben vagy nem piszkálják menet közben az adatokat vagy visszamenőleg korrigálják és koherenssé teszik, hogy összevethető legyen. Itt ennek semmi jele nincs, nettó kozmetikai beavatkozás, csak hogy jobban tűnjön a helyzet, mint amilyen.
AZ OLTÁSOKRÓL
És akkor még beszéljünk az oltásokról. 2021. lett volna az az év, amikor komoly eszköz állt rendelkezésre a járvány kezelésére, viszont valahogy erősen félrementek a dolgok. Először is a lakosság nagyjából harmada masszívan ellenállt és ellenáll most is az oltásnak. Az indoklás meglehetősen rugalmasan idomul az aktuális helyzethez, ugyanazon oltásellenes körök a legnagyobb természetességgel ugrálnak az éppen aktuálisan eladható narratívák között. Ezt erősíti a központi kommunikáció mérhetetlen silánysága – tényleg ezt várjuk, hogy az óriásplakátról lemosolygó Merkely meg a népdalköltemény-szerű szlogenek majd bárkit meggyőznek az oltásokról, miközben esszenciális adatokat tartanak vissza? Közben meg kiderült azért, hogy a keleti vakcinák bevezetése erősen politikai döntés volt – s amikor egyesek felszólaltak a már akkor is nyilvánvaló dolog ellen, akkor megvádolták őket oltásellenességgel.
Az első hazai oltások beadására már 2020. legvégén került sor, nagyjából február közepéig elég szűkösek voltak az oltóanyag-készletek, ami beérkezett az országba, azt szinte azonnal fel is használták, leginkább az egészségügyi dolgozók oltására. Aztán február közepétől május végéig egy intenzív oltási kampány zajlott, ennek végén valamivel több, mint 5 millió ember kapott oltást – itt azért némi lépéselőnyt adtak az erőből engedélyeztetett keleti vakcinák. Itt viszont egy erős fékezés jött: május 23-én léptük át az 5 millió beoltottat, a 6 milliós határt viszont már csak november 16-án értük el. Gyanítható, hogy ebben a növekedésben is már nagyobb részben a 12-15 éves korosztálynak megnyitott oltási lehetőség (ami június 10-től élt) volt jelen. Az oltóanyag-profilban is történtek változások, a 3. körös oltások már szinte kizárólag mRNS vakcinákkal történtek, az ország nem győzi nagy tételben elajándékozni a raktáron álló oltóanyagokat (mondjuk legalább így valami hasznosulás várható, nem úgy, mint az 5 milliárd értékben tönkrement PCR teszteknél).
Az általános, állóháborúvá alakult punnyadást az oltási kampányok némileg megtörték. Az oltási akcióhetekkel indult meg egy kis fellendülés, de ezekkel együtt év végéig is csak nagyjából 240-250 ezerrel sikerült az oltottak számát megemelni (és ebben benne van már a munkáltatói kötelezés hatása is). Bár minden előrelépésnek örülni kell, de azért összességében nem volt komoly hatása az alapvető átoltottságra ezeknek a kampányoknak. Ezzel szemben az akciózás a booster oltások felvételét keményen megdobta, két hét alatt egymilliónál is több ember ment a 3. oltásért, pillanatok alatt feltornázva 30% fölé az ismétlők arányát. Aktuálisan úgy néz ki, hogy a lakosság kb. harmada kapott emlékeztető oltást, így erős védelmet élvez. Egy másik harmada részlegesen védett, mert 1 vagy 2 oltást kapott valamikor – itt tudjuk, hogy nagyjából fél év az az időtartam, ami után fő szabály szerint erősen csökken a védelem. Azt nem tudjuk, hogy a közel 1,3 millió fertőzésen átesett személy esetében mi a helyzet, mekkora az átfedés az oltottsággal és hogy a betegségen átesetteknél ez a fél éves időtartam hogy is alakult – hiszen mint minden fontos dologról, erről sincs publikus adat rendelkezésre.
Az látszik, hogy az oltások önmagukban magát a járványt nem képesek teljesen kiütni, de az kétségtelen, hogy a súlyos megbetegedés, a megbetegedéshez társuló szövődmények és természetesen a halálozás kockázatát nagyon erősen csökkentik, miközben az oltási szövődmények kockázata a covid fertőzés negatívumaival szemben minimálisak. tudom, hogy konkrétan vannak FB csoportok, ahol már több országra való ember meghalt az oltástól, de a valóság mégsem ez, a rendelkezésre álló nemzetközi (és a korlátozottan rendelkezésre álló hazai) adatok alapján minél súlyosabb következményről beszélünk, annál erősebb az oltások védőhatása. Tehát az egyszerű, enyhe tünetekkel lefutó fertőzésnél az oltás előnyei kevésbé tudnak érvényesülni, de ha az intenzív kórházi ellátást vagy a halálozást nézem, ott már nagyon markáns különbségek vannak. És alapvetően ez egy vállalható dolog, ahogy a járvány idején időszakonként beadott ismétlő oltások is (gyermek-oltások között van olyan, aminek 4-5 ismétlő oltása van és a tetanuszt felnőtt korban is simán ismétlik, ha fennáll a fertőzés gyanúja).
OLTÁSRA KÖTELEZNI JÓ LESZ NEM KELL FÉLNETEK…
A kötelező oltásokkal kapcsolatos intézkedések klasszikus példái a reginam occidere típusú kétértelmű, felelősség-áthárító politikai döntéseknek, de kezdjük itt is az elején.
Az oltások megjelenése előtt hazai és nemzetközi szinten is erős fogadkozás volt, hogy nem lesz kötelező oltás. Ennek egyik oka az volt, hogy minden politikai vezetés meg volt róla győződve, hogy a közhangulat állása szerint mindenki rohan majd oltásért, másrészt meg senki nem akarta egy kötelező oltás okozta politikai konfrontációt felvállalni, annak ellenére, hogy maga a döntés teljesen logikusan következett volna az első hullámok tapasztalataiból. Nemzetközi szinten azért ez a stratégia nagyjából be is jött, a teljes lakossági átoltottságban a keleti vakcinákkal kiharcolt előnyünk gyorsan elolvadt és most az átoltottsági ráta szerinti rangsorokban valahol a 80. hely környékén vagyunk, az európai államok nyugati csoportjai bőven 70%, de több állam 90% feletti átoltottsággal bír.
De ha nem megy önkéntesen, akkor jöhet(ne) a kötelezés, erre több megoldási stratégia is szóba jöhet, de nálunk a rendszer sikeresen manőverezte magát egy minden irányból vállalhatatlan zsákutcába. Ennek egyik oka, először is az, hogy még mindig hiányzik a megfelelő felvilágosítás, nincsenek adatok, magyarázatok, elemzések, gyakorlatilag a teljes magyar lakosságot totál idiótának nézik a “oltás működik, Magyarország működik” típusú kommunikációval.
A másik probléma a kötelezés célcsoportjainak meghatározása. Egy kötelező oltás lehet a teljes lakosságra kiterjedő, vagy bizonyos következmények és/vagy terjesztés szempontjából fokozott kockázatú csoportokra fókuszáló. A magyar rendszer ez utóbbit választotta. Az egészségügyi dolgozók totális kötelezése szakmailag teljesen indokolt – meg úgy egyébként is mi keresnivalója van a gyógyítás területén annak, aki az alkalmazott gyógyító eljárásokat nem fogadja el… De az egész történetet lábon lőtték azzal, hogy a kormányzat megbontotta a kockázati csoportokat állami / nem állami szektorra és a kötelezést a munkaadókra tolták. Ez ugyebár a kettős mérce állatorvosi lova megfejelve egy látványos felelősség-áthárítással. Ez utóbbinak az az üzenete, hogy maga a kormányzat a kötelezésért nem vállal felelősséget -és ez a felelősség kérdés az oltásellenességben eleve egy neuralgikus pont jó ideje. Ráadásul ezt fokozták olyan szimbolikus üzenetek, miszerint az országgyűlési képviselők nem kötelezhetők oltásra. Egy oltásról szóló vitában ezek olyan dolgok, amikre nehéz olyan választ adni.
A harmadik dolog, amit kiemelnék, hogy a kötelezés szabályozása nem veszi figyelembe a betegség utáni védettséget, ez szakmailag egyszerűen érthetetlen. Elég sokan járnak már különböző ellenanyagszint-mérésekre, van egy csomó ember, akinél az oltás erőltetése felesleges, mert valóban magas ellenanyagszinttel rendelkezik hónapokkal a betegség után is – aki meg nem, azt egy ilyen teszteléssel ki lehetne szűrni és lehetne tenni a védettsége érdekében. Viszont a hazai rendszer annyira erőltetetten oltásközpontú lett (minden más védekezési formát minimalizálva), hogy szakmailag is megkérdőjelezhető döntéseket hoz. Ez megint csak rontja az egész rendszer hatékonyságát.
Összességében egy olyan helyzet alakult ki, amit szerintem már erőből sem lehet nyerésre kihozni. Tanulság?
A SÖTÉTSÉG KAPUI KIFELÉ NYÍLNAK
Kóbor János halála után időszerű az Omega együttes “A föld árnyékos oldalán” című dalát idézni, mert azok a bizonyos kapuk erősen kinyíltak és mindenféle sötét dolog ömlik kifelé. Egyszerűen lehetetlen felsorolni, milyen őrületek merültek fel az év során a járvánnyal kapcsolatban. Az egyszerű tárgyi tévedésektől és a hibásan értelmezett adatoktól indulva a mazsolázgatással alátámasztott teóriákon át a teljesen agyament konteókig minden van. Áttekintő jelleggel próbáltam feltérképezni ezeket (meg néhányról írtam is az eddigi posztokban), nyilván a lista tovább bővíthető és mélyíthető:
A jelenség természetével sokan foglalkoztak az elmúlt év során, érdemes ezeket elolvasni, meghallgatni, sok-sok jó gondolat megfogalmazódott. Érdemben tenni viszont nem sokat tudunk, erősen megkövesedtek a frontvonalak és itt már azon a szinten vagyunk, hogy a nyomás fokozása csak nagyobb ellenállást szül. Nem tudok rövid távon sikeres stratégiát elképzelni, tudomásul kell venni, hogy sajnos a magyar társadalomban az elmúlt évtized(ek) komoly mentális károkat okoztak és ezt csak hosszabb távon lehet talán javítani.
Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.