“A kávé lehetővé teszi, hogy felkelj az ágyból, a csoki érdemessé.”
(Ismeretlen szerző)
Ígéretem szerint jöjjön most folytatás a csokiról, a történeti áttekintés után, picit másszunk bele a beltartalomba, és boncolgassuk kicsit a kakaónövény fajtáit, jellegzetességeit is.
A KAKAÓFA
A kakaófa (theobroma cacao jelentése: az istenek eledele) a mályvafélék családjába tartozik, gyümölcse a kakaóbab.
Dél-Amerika északi felének forró égövi erdeiben őshonos, elsősorban az Amazonas, és az Orinoco folyók vízrendszerében él. Természetes élőhelyén akár 15 méter magasra is megnő, de ültetvényeken maximum az 5-6 méteres magasságot éri el. Értelemszerűen, ezeket a fajtákat könnyebb szüretelni. Virágai délután nyílnak, és nyitva is maradnak az éjszaka folyamán. Termése ellipszis alakú, 15-30 cm hosszúságú. Színváltozatai közül narancs, piros, sárga és barna variánsokkal találkozhatunk. Érdekesség, hogy termésének alakja adta az ötletet a Coca-Cola palackjának egyedi formájához.
KAKAÓBAB FAJTÁK
Ahogy a kávék esetén, így a kakaóbabnál is különböző fajták és azok keveréke adja az adott csokoládé jellegzetes ízvilágát.
- Criollo: Ez a fajta képviseli a csúcsminőséget, jellegzetes ízvilágával (karamell, vanília, dió és dohány), és vöröses színével a kakaóbabok királya, erősen ajánlott az étcsoki szerelmeseinek. Igazi ínyencségnek számít. Venezuelai kakaóültetvényeken futhatunk össze vele, amennyiben nem csak a csokoládé, de az utazás szerelmesei is vagyunk.
- Forastero: Ez a fajta a legelterjedtebb, eredetileg az Amazonas vidékén termett, de spanyol hódítóknak köszönhetően Venezuelában kezdték termeszteni, ahol ez a termés idegennek számított. Innen az elnevezés is, a forastero spanyolul idegent jelent. Napjainkban számos országban termesztik, de legfőképpen Brazíliában és Nyugat-Afrikában növöget. Alapvetően közepes minőségű, de az ecuadori fajtáit (Cacao national, Arriba Forastero ) a legjobb minőségű csokik alapanyagaként tartják számon.
- Trinitario: A Trinidad szigetéről származó fajta tulajdonképpen a criollo és a forastero hibridje, a XIX. században elterjedt világszerte, így ma már ez a legelterjedtebb kakaófajta, a legjobb minőségű (Carenero, és Rio Caribe ) változatok mellett, a közepes minőségű (Trinitario ) csokoládék készülnek belőle.
+1 Ruby a rózsaszín csokoládé
Kakukktojás a csokoládék között, az újdonságnak számító Ruby csokoládé. Jellegzetes rózsaszín színe és gyümölcsös ízvilága teszi különlegessé ezt a csokoládéfajtát. Vita tárgyát képezi, hogy ez valójában egy új kakaófajtából készül, vagy ugyanolyanból, mint a többi csokoládé, és csak a fermentálás folyamatába rondítanak bele a készítők. A kakaóbab belseje alapvetően lila színű, és csak a feldolgozás során válik barnává, így könnyedén kikeverhető a rózsaszín színvilágú késztermék.
A CSOKOLÁDÉ ÖSSZETEVŐI
Sokakat meglepetésként érhet, de a csokoládé mindössze 6 összetevőt tartalmaz, csokoládé-típusonként változó arányban:
- Kakaóvaj
- Cukor
- Kakaómassza (kivéve a fehér csokit)
- Tej szárazanyag (tejpor, savópor)
- Emulgeálószer (többnyire lecitin)
- Vanília vagy etil/metil-vanilin (ízesítőanyag)
Természetesen ez a „klasszikus” csokoládékra vonatkozik, az ízesített vagy akár töltött csokoládék esetében az ízesítés függvényében bővül a paletta.
MÉGIS, MENNYIT EHETÜNK?
A csokiból naponta 1-2 kocka a javasolt mennyiség, ami kockánként mindössze 5-10g-ot jelent. Tudom, most sokan felhúzzák a szemöldöküket a számok láttán, de mindenkit megnyugtatnék, hogy ha nem is minden nap, de hetente 4-5 alkalommal is belefér ez a mennyiség, mindenféle bűntudat ébredése nélkül (bevallom, nekem nem nagyon szokott bűntudatom lenni, ha csokievésről van szó).
MIÉRT SZERETJÜK ANNYIRA A CSOKOLÁDÉT?
100 g-ra vonatkoztatva
Forrás: USDA
Összetevői között a tiramin és a fenil-etilamin ( PEA ), található, melyek a biogén aminok csoportjába sorolhatók, amik komoly szerepet játszanak a jellegzetes ízek kialakításában, ugyanakkor, részben ezek az anyagok tehetők felelőssé a táplálékintoleranciák kialakulásáért is. Egyes kutatások szerint, a csokoládéfogyasztáskor fellépő boldogságérzetet ezeknek az anyagoknak köszönhetjük, de érdemes tudni, hogy a csoki, 0,4-6,6 mg/g PEA-t tartalmaz, ami nem mondható kiemelkedő mennyiségnek.
Más kutatási eredmények inkább azt támasztják alá, hogy ez az érzés pusztán pszichológiai alapú, a csokoládéfogyasztáshoz kapcsolt pozitív élmények (Pl. gyerekkori emlékek, édes íz) a felelősek a mámoros érzés kialakulásáért, oly módon, hogy csokievéskor egyfajta opioid peptid, a béta-endorfin szabadul fel,ami az idegrendszer egyik ingerületátvivő anyaga (neurotranszmitter) és ennek hatására alakul ki a boldogságérzet az agyban. Vagyis, a közhiedelemmel ellentétben, nem a csokoládé tartalmazza a “boldogsághormont”, hanem mi magunk állítjuk elő. Ugyanez a kémiai folyamat játszódik le még néhány másik élelmiszer fogyasztásakor is, de csokit enni mégiscsak nagyobb élmény!
A kakaóban lévő teobromin fiziológiás hatása a koffeinéhez hasonló, de korántsem élénkít annyira. Ezt akár kompenzálhatná a kakaó koffein-tartalma, de sajnos ez sem éri el a kávéban lévő “terápiás” mennyiséget. Egy szelet csokiban (kb. 45g), 10 mg koffein van, ezzel szemben egy csészényi kávé 80-90mg koffeint tartalmaz.
Mindent összevetve elmondható, hogy csokit enni jó, az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás részét képezheti, amennyiben betartjuk a napi ajánlott adagot, és nem konvertáljuk úszógumivá a hasunk körüli zsírpárnába.
Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.