Néhány bekezdésig foglalkoznánk azzal a kérdéssel, hogy is lesz egy termék étrend-kiegészítő, mi ezzel az eljárással a probléma, illetve kicsit boncolgatnánk a sok varázslatos állítással kapcsolatos bonyodalmakat.

MI FÁN TEREM AZ ÉTREND-KIEGÉSZÍTŐ?

Az Uniós irányelv alapján megalkotott hazai szabályozás alapján legkésőbb a termék első forgalomba hozatalakor a gyártó vagy az importőr köteles bejelenteni a készítményt az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézethez (OGYÉI). Ez az ún. bejelentési (notifikáció) kötelezettség, amely a gyakorlatban a termék címkéjének, kitöltött adatlapjának benyújtását jelenti az OGYÉI-hez. Az OGYÉI ez alapján kiad egy notifikációs számot, amit a terméken, illetve a kapcsolódó tájékoztatókon erősen illendő feltüntetni.

Nagyon fontos tudatosítani, hogy a notifikáció nem engedélyezés, hanem egyszerű nyilvántartásba vétel. A notifikációhoz nem kapcsolódik bevizsgálás, vagyis a hatóság nem végez analitikai vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy az és annyi van-e a dobozban, amit a forgalmazó állít. És végképp nem jelenti azt, hogy bármilyen hatóság igazolná a termék marketingjében található állításokat.

Én személy szerint nagyon örülnék, ha ez a szabályozás változna, minimum a forgalomba hozatalkor vagy a termék összetételének megváltoztatásakor egy analitikai vizsgálatot kötelezővé tennék. Ez a forgalmazónak jelentene némi többletköltséget, de ezen a dolgon mindenki nyerne:

• a forgalmazónak lenne egy hatósági papírja arról, hogy mi van a termékében,
• a hatóság nyomon tudná követni a termékek összetételét, szükség esetén már az első lépésben be tudna avatkozni a problémás termékek esetében (a piacfelügyelet az OGYÉI feladata egyébként is), s végül
• a fogyasztó egy ellenőrzött termékhez jutna hozzá, ami az ő biztonságát szolgálja.

Az ötlettel két gond van: először is több (tíz)ezer bejegyzett termékről van ma már szó, ez nem kis munka lenne, másodszor pedig a szabályozás EU szintű, vagyis a hazai jogalkotó önhatalmúlag nem szigoríthatja a feltételeket, ezt az EU bürokratizmusán kell áttolni. Finoman fogalmazva sem egyszerű feladat, ugyanis egy szigorúbb szabályozás gazdasági kihatásai miatt elég sok ellenérdekeltje van a dolognak.

Mind a (hazánkban) bejelentett termékek listája, mind a piacfelügyeleti hatóságtól kapott egyedi tájékoztatások alapján piacfelügyeleti intézkedésekkel (forgalomból történő kivonás, forgalmazás felfüggesztése) érintett termékek listája egyébként elérhető az OGYÉI honlapján. Nagy boldogság lenne (nekem mindenképp), ha mondjuk EU szinten létezne egy ilyen lista, mert a netes külföldi vásárlásokban elérhető termékek így egy kicsit megfoghatóbbak lennének – majd egyszer a távoli jövőben összejön ez is. Azért érdemes a hazai listát is megnézni, van bőséggel benne olvasnivaló.

Ha hazai helyen vásárol és nincs a termék az OGYÉI listán, az már elég ok arra, hogy ott hagyja, ahol van. Az a gyártó, aki nem képes regisztráltatni a termékét, nem érdemli meg a vásárlók bizalmát, könnyen előfordulhat, hogy a termékkel valami gond van (pl. nem engedélyezett összetevőt tartalmaz). Nyilván lehet a notifikációval is csalni, találkoztam már olyannal, hogy a gyártó „elfelejtette” feltüntetni a nem engedélyezett összetevőket – de azért a döntő többség becsületesen áll a dolgokhoz.

MIT ÁLLÍTHAT A GYÁRTÓ/FORGALMAZÓ?

Az étrend-kiegészítők marketing szempontból az elmúlt évtized sikertörténeteinek számítanak. A kiegészítők fogyasztása összekapcsolódott az egészség, az egészségtudatos életmód fogalmával, emiatt a termékekre hatalmas piac épült ki, ami nagy tempóban bővül napjainkban is. Erre a piaci szegmensre egyaránt rárepült a gonosz cionista gyíkemberek profitorientált gyógyszermaffiája és a testi-lelki egészségünkért színtiszta jószándékkal és univerzális szeretettel küzdő alternatív piaci szereplők köre. Mindkét fél igyekszik minden létező etikus és kevésbé etikus marketing eszközt megragadni, hogy a lakosság lehető legnagyobb része fogyasszon valamilyen készítményt (és ez lehetőleg az általuk forgalmazott termék legyen), s ebben a küzdelemben szép számmal jelennek meg kifogásolható állítások. Bár évek óta egyre keményebb a szabályozás, sőt, az általános reklám-szabályozáson túl önálló szabályozási területté is vált – sajnos ennek hatását alig-alig érzékelheti egy átlagos fogyasztó. A termékek jó részénél gyakorlatilag becsapják a fogyasztót, de tegyük hozzá, hogy napjaink fogyasztója ehhez erőteljesen asszisztál (Mundus vult decipi, ergo decipiatur). A vásárló ugyanis nem racionálisan dönt a termékekről, hanem vágyainak és egyéb irracionális motivációinak engedve. Többet akar, jobbat akar, különlegesebbet akar – a forgalmazó meg azt ígér, amit csak a vásárló szeretne. sajnos ez egy öngerjesztő folyamat, amit elég nehéz észszerű keretek közé szorítani.

Az állításokkal kapcsolatos szabályozás itt is kétszintű. Az EU rendelet szisztematikusan csoportosítja a termékekkel, készítményekkel kapcsolatos állításokat, a hazai szabályozás inkább a konkrétumok irányába mozdul el. Az EU rendelet 3 fontos fogalmat definiál.

• A „tápanyag-összetételre vonatkozó állítás” bármely olyan állítás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az élelmiszer bizonyos, a táplálkozásra nézve különös kedvező tulajdonságokkal rendelkezik csökkent – növelt vagy módosított energia- vagy tápanyagtartalma következtében.
• Az „egészségre vonatkozó állítás” bármely olyan állítás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az adott élelmiszer, élelmiszercsoport vagy annak valamely alkotóeleme és az egészség között összefüggés van.
• A harmadik tétel pedig a „betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos állítás” bármely olyan állítás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az élelmiszer, élelmiszercsoport vagy valamely alkotóelemének fogyasztása jelentősen csökkenti valamely emberi betegség kialakulásának valamely kockázati tényezőjét.

A három kategória a legtöbb esetben nem önállóan, hanem együtt jelenik meg a termékhez kapcsolódó kommunikációban. Az egyszerűbb esetek közé tartozik a „citrom nagyon egészséges, mert C-vitamin van benne” és a „margarin egészséges, mert nincs benne koleszterin” típusú állítás – ezek egy már egy-egy elfogadott állításra épülnek, s ezeken nem szokott fennakadni senki, pedig ha szigorúan tudományos szemszögből nézzük, ezek meglehetősen problémás kijelentések. A problémás állítások világa ott kezdődik, ahol a logikailag egymáshoz kapcsolódó állításokba csúszik némi bizonyítatlan állítás, esetleg bekerül egy-egy nagyságrendi szintű mellélövés, pl. „a citrom gyógyítja a rákot, mert C-vitamin van benne, és egyes vizsgálatok szerint a nagy dózisú C-vitamin hatással volt a rosszindulatú daganatokra”.

Az élelmiszerekhez és étrend-kiegészítőkhöz kapcsolódó kommunikáció általános alapelvei szerint a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása:

• nem lehet valótlan, félreérthető vagy megtévesztő,
• nem kelthet kétséget más élelmiszerek biztonságos voltát és/vagy táplálkozásra való alkalmasságát illetően,
• nem ösztönözheti vagy helyeselheti az élelmiszer túlzott fogyasztását,
• nem jelentheti ki, sugallhatja vagy sejtetheti azt, hogy a kiegyensúlyozott és változatos étrend általában nem biztosítja a tápanyagok megfelelő mennyiségét.
• nem utalhat sem szövegesen, sem képi, grafikus vagy szimbolikus ábrázoláson keresztül a testi funkciók olyan változásaira, amelyek a fogyasztóban félelmet kelthetnek, és nem használhatja ki a fogyasztó félelmét.

Ha végignézzük a listát, látjuk, alapjában véve nem kér sokat a szabályozás – korrekt és pontos információközlés kell, kerülve a túlzó kijelentéseket. De ha belegondolunk, az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatos reklámoknál hosszan lehetne sorolni azokat a termékeket, ahol egyik-másik pont alapján rezeg a léc, és ezek mellé csaphatjuk még a hatásvadász megjelenítéseket, az érvelési hibákra vagy gondolkozási csapdákra épülő reklámokat. Itt van a nyakunkon a koronavírus járvány, szerintem ennyi minden még az életben nem erősítette az immunrendszert mint most.

A tápanyagtartalommal kapcsolatos állítások kapcsán elvárás, hogy

• Azokat általánosan elfogadott tudományos bizonyítékok igazolják, hogy az állítás tárgyát képező tápanyag vagy egyéb anyag jelenléte, hiánya vagy csökkentett mennyisége az élelmiszerben vagy élelmiszercsoportban bizonyítottan kedvező táplálkozási vagy élettani hatással bír.
• Késztermék olyan csökkentett vagy növelt mennyiségben tartalmazza, amely az állítás szerint általánosan elfogadott tudományos bizonyítékokkal igazolt táplálkozási vagy élettani hatást eredményezi.
• Adott esetben az állításban szereplő tápanyag vagy egyéb anyag a szervezet számára hasznosítható formában van jelen. Hiába van benne, ha a szervezet számára nem vagy csak rosszul hasznosuló formában van jelen.
• A termékből ésszerűen várhatóan elfogyasztandó mennyiség az állításban szereplő tápanyagból vagy egyéb anyagból a közösségi jogszabályokban meghatározottak szerint jelentős (az RDA minimum 15%-a) mennyiséget tartalmaz, vagy olyan mennyiséget tartalmaz, amely az állítás szerint általánosan elfogadott tudományos bizonyítékokkal igazolt táplálkozási vagy élettani hatást eredményezi.

A fentiek alapján adott állítás esetén hiteles, tudományosan igazolt, elfogadott érvelés kell a hatás mögé. Nem elegendő alátámasztást jelent, hogy valamelyik bulvárlapba egy gyógyszerlobbi által elnyomott afganisztáni kazánkovács írt egy cikket, vagy 1980-ban egy “bestseller” könyvet. Szintén nem megfelelő hivatkozás Paracelsus vatikáni könyvtárban rejtegetett jegyzeteinek szamizdat kivonata, ahogy nem felel meg az a tudományos publikáció, ha nincs megerősítve a kutatási eredmény mások által, esetleg egy mikrobiológiai laborban sejtkultúrán kimutatott hatás sem sokat ér, ha nincs mögötte humán vizsgálat.

Fő szabály az, hogy akkor elfogadható egy állítás, ha a WHO, EFSA valamelyik ajánlásában hivatalosan is rögzíti a hatóanyaggal kapcsolatos jelenséget, s ezt beépíti az ajánlások rendszerébe. Szintén fontos, hogy a hatóanyag mennyiségét tekintve nem elég, hogy előfordul az adott készítményben, a mennyiségnek el kell érnie a hatás kiváltáshoz szükséges értéket – mégpedig a megszokott fogyasztási egységre (adagra) vonatkozóan. Itt szerintem nagyon sok növényi alapú étrend-kiegészítő komolyan megbukik, mert a „észszerűen” elfogyasztható mennyiség egyrészt nagyon bizonytalan dolog, másrészt jó eséllyel nem tartalmazza azt a hatóanyag-mennyiséget, ami a termékhez kapcsolódó állításban szerepel. Érdemes gyanakodni, ha egy reklámanyagban valami csodálatos hatású anyagról csak annyit mondanak, hogy a termék „tartalmazza” – jó eséllyel analitikai laborokban tényleg kimutatnák, de könnyen lehet, hogy a mennyiség messze elmarad a hatás kiváltásához szükségestől. Ez esetben pedig a készítmény a pénzkidobás kategóriába sorolható.

A szabályozás szerint az egészségre vonatkozó állítás alkalmazása csak akkor megengedett, ha az alábbi tájékoztatás a címkén vagy címkézés hiányában a megjelenítésen vagy a reklámban szerepel:

• A változatos és kiegyensúlyozott étrend és az egészséges életmód jelentőségére vonatkozó kijelentés – vagyis azt, hogy az étrend-kiegészítő fogyasztása nem helyettesíti a változatos, kiegyensúlyozott, életkornak és élettani állapotnak megfelelő étrendet (hát, ez elég sokszor elmarad).
• Az állításban megfogalmazott kedvező hatás eléréséhez szükséges élelmiszer-mennyiség és fogyasztási minta – rá kell írni, hogy milyen mennyiségben, gyakorisággal, időtartammal fogyasztva várható el, hogy a termékhez fűzött állítások megvalósuljanak.
• Szükség esetén figyelmeztetés azok számára, akiknek kerülniük kell az élelmiszer/termék fogyasztását – hát ez is elég ritkán jön össze. Nyilván itt elég sok szempontot kell figyelembe venni, de azért boldog lennék, ha a K1 vitamint tartalmazó kiegészítőkre ráfirkantanák, hogy antikoaguláns terápia (véralvadás-gátlók) mellett nem ajánlott a fogyasztásuk.
• Megfelelő figyelmeztetés olyan termékek esetében, amelyek túlzott fogyasztása valószínűsíthetően egészségügyi kockázatot hordoz – ez a vitaminok és ásványi anyagok esetében viszonylag ritka, de a biokatív anyagok egy részénél vagy gyógynövényeknél erre van esély.

Nem megengedett a következő, egészségre vonatkozó állítások alkalmazása:

• Olyan állítások, amelyek azt sugallják, hogy a termék fogyasztásának mellőzése hatással lehet az egészségre – pl. aki nem szed étrend-kiegészítőt, az majd jól megbetegedik, nem fog meggyógyulni.
• • Olyan állítások, amelyek a súlycsökkenés ütemére vagy mértékére utalnak. Ez azért is (lenne) fontos, mert nagyon sok étrend-kiegészítőt adnak el fogyással kapcsolatos vélelmezett hatásra hivatkozva (1 hét alatt 10 kg és ehhez hasonló kijelentések).
• • Olyan állítások, amelyek egyes orvosok vagy egészségügyi szakemberek, illetve nem szakmai szervezetek ajánlásaira hivatkoznak. Nekem a mai napig furcsa, hogy egyes szervezetek, szakemberek beállnak termékek mögé kampányolni. Már a „10 orvosból 9 ezt ajánlja” is egy piszok megtévesztő fogás, de amikor konkrét szervezetek ajánlanak olyan terméket, aminek sok mindenhez van köze, csak épp az egészséges táplálkozáshoz nem… utána meg jól csodálkozunk, ha a szakmai hitelesség lemegy a metrószintre.

A tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokat általánosan elfogadott tudományos bizonyítékokra kell alapozni, és azokkal kell alátámasztani, az állítást pedig az alkalmazó élelmiszeripari vállalkozónak kell igazolnia – a forgalmazó ezt a bizonyítási kényszert nem háríthatja át másra (fogyasztóra, hatóságra, stb.). A tagállamok illetékes hatóságai kérhetik, hogy az élelmiszeripari vállalkozó vagy a terméket forgalomba hozó személy mutassa be a jogszabályoknak való megfelelést igazoló valamennyi vonatkozó tényezőt és adatot. Ez utóbbira például gyakran van példa a GVH eljárásaiban, és ilyenkor bukik be a forgalmazó azzal, hogy hoz egy amerikában kinyomtatott „bestsellert”, amit egy „híres táplálkozási szakember” (értsd: civilben biztosítási alkuszból lett természetgyógyász) írt. Hát, ezeket nem szokták elfogadni “általánosan elfogadott tudományos bizonyítékként”.

HOVA FORDULHAT A FELHASZNÁLÓ?

Az étrend-kiegészítőkkel kapcsolatban általánosan fordulni lehet a járási (kerületi) kormányhivatalokhoz. A közvetlen fogyasztói panaszok intézéséhez a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hivatalt érdemes felkeresni. Általános, kereskedelmi gyakorlatot érintő panaszokkal a Gazdasági Versenyhivatal foglalkozik. Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) tájékoztatóit is érdemes időnként elolvasni, ők végzik az étrend-kiegészítők nyilvántartását. Más, élelmiszerekkel kapcsolatos problémák esetében célszerű még megjegyezni a Nemzeti Élelmiszer-lánc Biztonsági Hivatal (NÉBIH) elérhetőségeit.

A legtöbb hivatal mozgásterét korlátozza, hogy csak a jogszabályban rögzített rendelkezéseket tudják számon kérni és a szankciók alkalmazása is kötött. Maguk az eljárások néhány kivételtől eltekintve nem a irdatlan gyorsaságukról híresek, időnként van példa arra, hogy eljárás közben, ideiglenesen elrendelnek bizonyos dolgokat (pl. eltiltják a forgalmazót a reklámozástól), de ez sok esetben nem szokta meghatni az eljárás alá vont cégeket. És erre a jelenségre is visszatérünk még.

Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.

FORRÁSOK

• ÉTREND-KIEGÉSZÍTŐK I. Alimento. LINK
• ÉTREND-KIEGÉSZÍTŐK II. Alimento. LINK
• Étrend-kiegészítők. OGYÉI. LINK
• Az OGYÉI Tudományos Tanácsadó Testülete által élelmiszerekben, étrend-kiegészítőkben alkalmazásra nem javasolt növények. OGYÉI. LINK
• 37/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet az étrend-kiegészítőkről. 2021. január 31-én hatályos állapot. LINK
• Nemzeti Fogyasztóvédelmi hatóság. LINK
• Gazdasági Versenyhivatal. LINK
• Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet. LINK
• Nemzeti Élelmiszer-lánc Biztonsági Hivatal. LINK