ÉTREND-KIEGÉSZÍTŐK IV.

Az előző három cikkben megfogalmazott tanulságokról próbálok néhány gyakorlati példát bemutatni. Az elmúlt években találkoztam nem kevés piszkos trükkel, igen kreatívak az emberek, ha a szabályok kijátszásáról van szó, arról nem is beszélve, hogy a hatósági „üldözési” funkció is elég gyér.
A sorozat írása előtt sokat tallóztam a különböző termékeket és az egyik állatorvosi ló e tekintetben a nemesfém-kolloidokat tartalmazó termékek köre.

A FÉM KOLLOIDOKRÓL

A legismertebb ilyen termék az ezüst-kolloid, de ezen kívül arany-, platina- és rézkolloidokkal is találkozhatunk. A kolloidok esetében valamilyen folyadékban (víz, alkohol) apró, jellemzően 10-500 nm közötti fémszemcsék találhatóak – viszonyításként 1 nm kb. egy szőlőcukor-molekula mérete. Nagyjából úgy kell ezeket elképzelni, hogy maximum néhány tucatnyi fém-atomból álló részecskék lebegnek a folyadékban. A hazai forgalomban kapható fém-kolloidok között a 20-50 ppm-es koncentráció az elterjedt, de külföldről beszerezhető ennél töményebb készítmény is – de egy csomó termék van, ahol ezt fel sem tüntetik a leírásban. A legtöbb kolloid nagyon alacsony mennyiségű hatóanyagot tartalmaz: a legtöbbször megadott 20 ppm-nél egy liter (kb. 1 millió mg) oldatban 20 mg fém található. Ez kb. annyi, mintha egy kockacukrot 150 liter vízben oldanánk fel. Szóval elmondhatjuk, hogy a legtöbb esetben a kedves vevő megveszi a nagy büdös semmit egy vagyonért, de…

A probléma az, hogy pontosan melyik termék mit és mennyit tartalmaz, nem lehet tudni. A helyzet ugyanis az, hogy a gyártó gyakorlatilag azt tesz az üvegbe, amit csak akar – legálisan nem forgalmazható termék révén senki sem ellenőrzi. Előfordulhat, hogy valóban tiszta fémkolloid van az oldatban, de sajnos több helyen láttam olyan anyagokat, amik arra utalnak, hogy inkább valamilyen szerves vagy szervetlen fémvegyület (pl. ezüst esetében ezüst-acetát, réz esetén réz-szulfát, aranynál arany-klorid) kerül az üvegekbe. Újabban elterjedtek az akár házi készítésű, elektrolízissel varázsolt oldatok, ezeknek a hatóanyag-tartalma is csak tippelhető.

A fémkolloidok koncentrációtól és expozíciós időtől függő citotoxikus (sejtkárosító) hatással rendelkeznek, legtöbb marketing-anyagban erre alapozzák a baktérium-, gomba- és vírusölő állításokat. A hatás egyébként a fémtől függ, pl. az ezüst kifejezetten jól gyilkolja a mikororganizmusokat, a probléma az, hogy élő szervezeten kívül – élő szervezeten belül erre nem nagyon akadnak kutatások, ráadásul számolni kell az emberi szervezetre gyakorolt mérgező hatással! Az arany- a platina és az ezüst nehézfémnek számít, ezek pedig a magasabb rendű élőlények szerveit, anyagcsere-funkcióit is károsíthatják – az arany e téren trükkös, mert tiszta állapotban nem nagyon lép be az anyagcserébe, de ha bizonyos vegyületei (arany-klorid) kerülnek be, akkor már erősen mérgező (már pedig az egyik ilyen készítményben pont arany-kloridot találtak).

A fémkolloidok közül a réz az egyetlen, aminek van biológiai szerepe – emberben a rézhiány rendkívül ritka, a táplálékkal (különösen az olajos magvakkal) a teljes szükséglet (1-2 mg/nap) gond nélkül biztosítható és viszonylag alacsonyan van a tolerálható mennyiség felső határa (5-10 mg/nap). És több terméket megnézve, a legendás kolloid nem kolloid volt, hanem sima réz-szulfát oldat.

HATÓSÁGI ÉRDEKLŐDÉS

Írtam is egy megkeresést a területen mozgó országos illetékességű hatóságoknak, illetve megnéztem az elérhető publikus adatbázisokban, hogy mi is történt pl. ezüst-kolloid terén az elmúlt 10 évben. Nos, a tanulságok:

  • A fogyasztóvédelem (és a jogelőd piacfelügyelet) oldalán ezüst-kolloid terméket nem tartalmaz a veszélyes termékek listája. Több keresési próbálkozásra sem kaptam releváns találatot. Ez arra enged következtetni, hogy nem volt érdemi eljárás a téren.
  • Az Európai fogyasztóvédelmi listákon (RAPEX) azért a kolloid ezüstről akadnak anyagok, pl. a Covid-19 ellen is próbálták ajánlani. Viszont ezt a listát szerintem itthon néhány szakemberen kívül senki sem olvassa (bevallom én sem ezen alszom el esténként).
  • A NÉBIH 1 eljárást, a GVH 1 jogerős döntéssel végződő eljárást folytatott le, az OGYÉI egyet sem. Az OGYÉI esetében notifikációs eljárást egyetlen vállalkozás sem kezdeményezett. Az tudom, hogy magam jeleztem ezüst kolloidot tartalmazó, de összetevőként fel nem tüntetett terméket az akkor még OÉTI néven futó hatóságnak, akik természetesen törölték a notifikációs számot. Tehát, ha tudnak róla, akkor intézkednek, bár szerintem a termék a mai napig beszerezhető.
  • Általában véve a hazai szabályozás elég suta, mert valahogy egyik hatóság sem érzi magát valamiért teljes körűen illetékesnek a témában, mindenki előszeretettel hívja fel a figyelmet arra, hogy a másik hatóság dolga lenne.

A fenti megközelítés csak azért is érdekes, mert eközben a google barátunk szerint itthon elég változatos kínálat érhető el ezüst-kolloid témában, s a forgalmazók cseppet sem szerények, ha a termékük csodálatos hatásait illetően kell megfogalmazniuk néhány erős mondatot.

Egy teljesen alap keresés eredménye…

FURCSASÁGOK

Akkor nézzünk pár példát, mit lehet fellelni a jelenlegi kínálatban (termékeket most nem nevezek meg, de a felfedezéseimet természetesen közlöm az illetékes hatóságokkal):

Kívül-belül

Az egyik legjobb megoldás, ha az adott termékeknek van engedélye és van mögöttük valami kutatási eredmény – külső használatra. Viszont a termékhez kapcsolódó „nem hivatalos” ajánlások már belső fogyasztást sugallnak, ami nagyon nem ugyanaz. Az 1223/2009/EK rendelet jelenleg nem tiltja az arany- és ezüstkolloid kozmetikumokban való felhasználását, de azért ez mégsem belső fogyasztás. Nyilván, ha hatósági eljárás indul, akkor a gyártó / forgalmazó hivatkozhat arra, hogy ő nem javasolta ezt az alkalmazási formát, arról meg már nem tehet, hogy a vásárlók mire biztatják egymást a különböző csoportokban. Amúgy ez a jelenség egy sor más kamuterméknél is előjön.

A néha valós, néha fiktív kommentelők megteszik azt a szívességet a forgalmazónak, hogy leírják azt, amit ő maga nem akar (de konkrétan ezen az oldalon aztán a forgalmazó is javasolta a belsődleges fogyasztást, holott ilyenre nincs engedélye a terméknek).

Határon kívül

Minden kontárkodás működését megkönnyíti, ha az országhatáron kívülre viszi a tevékenységét. A GVH által korábban megbüntetett cég is felszámolta a hazai tevékenységét és jelen pillanatban Szlovéniából ontja a mindent is gyógyító termékeit. Ez a jelenség szintén elég általános, elég sok eset van arra, hogy a hatósági üldöztetés után átpattan a határon az érintett – postázni így is lehet a szemetet, az internet is határtalan. Bár elvileg a hatósági intézkedések EU országok között működhetnek, a gyakorlatban viszonylag kevés esetben érik utol a kóklereket, ha meg EU-n kívülre megy (pl. Ukrajna), gyakorlatilag tényleg esélytelen az ügy.

Pár éve fogyasztószereknél nyomozgattam cégek után, elképesztő módon tudják vándoroltatni a dolgaikat a nagyvilágban. Az USA-ban bejegyzett cég valamiért egy csendes-óceáni szigeten működik, a honlapja Panamában van bejegyezve, a logisztikai központja meg Ukrajnából vagy Romániából szállít. A termék meg természetesen Kínából érkezik. Ember legyen a talpán, aki meg tudja fogni a céget bármilyen jogsértés vagy panasz esetén.

Hivatkozzunk fiktív hatósági jóváhagyásokra

A szemtelenség egy újabb szintje a fiktív hatósági jóváhagyások bemutatása. Mint azt korábban írtuk, az OGYÉI notifikációja nem jár semmilyen bevizsgálással és szakvélemény adásával – különösen egy forgalomba nem hozható termék esetén. Ráadásul ha ez így lenne, akkor sem igazolná az adalékanyag-mentességet. A forgatókönyv már csak azért is valószínűtlen, mert a forgalmazó cég Szlovákiában lakik (ami nem a “megfoghatatlan”, hanem csak a “szinte megfoghatatlan” kategória), onnan küldi a termékeit.

Lopjunk notifikációs számot

Talán a legpofátlanabb az, amikor feltüntetik a termék notifikációs számát, de amikor az ember lekéri az OGYÉI-listát, kiderül, hogy teljesen más terméké. Ugyebár a vásárlók többsége nem néz utána, szóval a lebukás esélye elég alacsony.

Mindenre (is) jó

Mi sem természetesebb, hogy bármelyik ilyen készítmény pozitív hatásait nem győzik felsorolni – ez egyrészt ugyebár nem szabályos, másrészt, ha igaz lenne, akkor csak gyógyszerként lenne forgalmazható az adott termék. Egyébként forrást sosem adnak meg, a legtöbb esetben kiderül, hogy kis módosítással, de egymástól lopkodják a gyógyhatásokról szóló szövegpaneleket.

Paul Karason azzal vált híressé, hogy hosszú évekig fogyasztott sok-sok házi készítésű ezüst-kolloidot, így az ezüst-mérgezés egyik legjobb szemléltető eszköze lett (2013-ban elhunyt).

Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.

FORRÁSOK

  • Ezüst-kolloid. Alimento.blog. 2014.08.01. LINK
  • Kolloid biznisz. Alimento.blog. 2015.07.13. LINK
  • Az ezüstkolloid oldatok veszélyeire figyelmeztet az OGYÉI. Webbeteg. 2016.02.17. LINK
  • Hamis ígéretek a kolloid oldatokról – A platina-, az arany-, az ezüst- és a rézkolloidok súlyos mellékhatásai. GVH. 2015.12.04. LINK
  • Vj-8/2015/39. számú ügyirat. GVH. LINK
  • Réz, ezüst, arany – mint a népmesében. Rákgyógyítók. 2015.11.30. LINK
  • Safety Gate: the EU rapid alert system for dangerous non-food products. LINK
  • Fogyasztóvédelem. Veszélyes termékek. LINK