A napokban volt egy cikk az elhízással kapcsolatban, ami az elhízás gazdasági és társadalmi hatásain merengett. Ehhez találtam egy érdekes adatot a magyar lakosság testsúlyának változásáról, melyek a 2009-2019 közötti egy évtizedet fogják át. Ennek néhány tanulságát osztanám meg.
Az adatsort a KSH STADAT rendszerében található, WHO forrásból származnak az adatok. A mérés a BMI sztenderd kategóriáiban készült. Különböző fórumokon volt már szó a BMI kritikájáról, de maradjunk most annyiban, hogy jelen esetben a lakosság egészére nézve ez bőven informatív.
ÖSSZKÉP
Szerintem azon senki sem lepődik meg, ha az mondom, hogy az alacsony és normál testtömeg-indexűek személyek aránya csökkent a lakosságon belül. A túlsúlyosak aránya nem változott, az elhízottaké pedig jelentősen nőtt. A túlsúlyos és elhízott kategóriák együttesen 53,7%-ról 58,2%-ra emelkedtek. Láthatóan a trend az, hogy fellépő rendszerben működik a társadalom, a túlsúlyos kategória viszonylagos változatlanságát az okozza, hogy a normál tartományból belépőket a túlsúlyosból az elhízott irányba lépők kompenzálták.
FÉRFIAK ÉS NŐK
Mindkét nemre jellemző, hogy a testsúly felfelé mozdult el, az átrendeződés karakterisztikája azonban eltérő. A férfiak körében a sovány és a normál kategória csökkent és a mérleg másik oldalán egyaránt nőtt a túlsúlyos és az elhízott kategóriába esők aránya. A nők esetében viszont a túlsúlyos kategória is csökkent, a teljes emelkedés az elhízott kategóriára esik. Összességében a súlyproblémák tekintetében még mindig a nők állnak jobban: 2019-ben csak 52% volt túlsúlyos vagy elhízott, míg a férfiaknál ez 65%, a férfiaknál az „átcsoportosítás” mértéke is közel duplája a nőkének. Bár ebbe most részletesen nem megyünk bele, a megbetegedési és halálozási adatok elhízással összefüggő adatai ezt vissza is igazolják, ahogy a férfiak körében alacsonyabb várható élettartam is részben ennek a jelenségnek tudható be.
KORCSOPORTOK SZERINT
A korcsoportos adatokon az látszik, hogy a testtömeg az életkor előre haladtával emelkedik. Viszont riasztóan megugrott a fiatalok körében a testsúlyproblémákkal küzdők aránya. Ez sem újdonság, az egészségügyi szakma jópár éve sikítozik emiatt. Sajnos a legfiatalabbak körében olyan trend mutatkozik, mintha a túlsúlyos kategóriából egyből az elhízottba lépne fel sok ember: a túlsúlyos és elhízott kategória együttesen a 15-17 éves korcsoportban ugyan csak 3,5%-kal bővült (12,3%-ról 15,8%-ra), de míg összességében a túlsúlyos csoport aránya csökkent, az elhízotté 4,5-szeresére nőtt (1,6%-ról 7,2%-ra). A soványnak számító fiatalok aránya nagy tempóban olvad el, összesen 6%-ot szorult vissza ez a kategória (25%-ról 19%-ra).
A 18-34 éves korcsoport fő jellemzője, hogy alapvetően ekkor szalad meg a leginkább a mérleg. Gyakorlatilag 35 éves korra kialakul a stabilan 2/3-os többség a túlsúlyos és elhízott lakosság részéről, idős korra ez még valamelyest emelkedik, de már jóval mérsékeltebb ütemben. A 36-64 éves korcsoportban csökkent 10 év alatt a túlsúlyosak aránya, ugyanis nagyobb mértékű az átmozgás az elhízott kategória irányába, a túlsúlyos vagy elhízott személyek aránya együttesen ebben a korcsoportban stagnál.
ISKOLAI VÉGZETTSÉG
Az iskolai végzettség egy fontos szocio-ökonómiai (SES) indikátor, nem igazán a tanulmányi eredmények miatt fontos, hanem mert nagyon sok társadalmi helyzetet leíró egyéb paraméterrel (pl. jövedelmi helyzet) összefüggésben van, így jól használható az egyén szociális helyzetének bemutatására, nagyjából: minél magasabb a végzettség, annál jobb társadalmi helyzetű csoportról beszélhetünk.
A legfeljebb 8 általános végzettségűek a legrosszabb társadalmi helyzetű társadalmi csoport. Meglepő lehet, hogy ebben a körben alig nőtt az elhízottak és túlsúlyosak aránya (+0,8%), az iskolai végzettség tekintetében pedig jelenleg ez a második legkevésbé elhízott szint. 2009-ben és 2019-ben is az érettségi nélküliek köre volt a leginkább elhízott, az érettségizett (de felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők) a dobogó második helyén állnak. A felsőfokú végzettségűek voltak 2009-ben a legkevésbé elhízottak, ez a státusz még 2019-ben is fennáll, de a súlyproblémával rendelkezők aránya ebben a körben nőtt a leginkább egy évtized alatt – majdnem 8%-os bővüléssel.
TERÜLETI ELTÉRÉSEK
A kutatás tartalmaz területi adatokat is – sajnos a Közép-Magyarország adatokat 2019-re szétszedték Budapestre és Pest megyére, így az nehezen összehasonlítható, de a többi földrajzi nagyrégió maradt. 2009-ben a leginkább elhízott a két „szegény” régió, a Dél-Alföld és Észak-Magyarország volt, a legkevésbé pedig Közép-Magyarország. 2019-re Észak-Magyarország fellépett az első helyre, a növekedés üteme a második legmagasabb volt. A Közép-Dunántúl viszont egy erőteljes, 10,3%-os hajrával a második helyre tört. A Dél-Alföld régiója viszont szépen csúszik hátra, itt volt az egyik legalacsonyabb a súlyproblémás lakosság bővülése, de a legkevésbé elhízott terület jelen pillanatban Budapest. A területi eltérések itt nyilván erősen elnagyoltak, erősen összefügghetnek egyéb demográfiai, szocio-ökonómiai, gazdasági tényezőkkel.
HOGYAN JÖTT EZ ÖSSZE?
Teljesen egyértelmű, hogy az elhízásnak – bár egyénileg eltérő hajlamosító egészségügyi tényezői vannak – jóléti társadalmi jelenség és probléma. A legáltalánosabb megközelítésben az un. energia-mérleg felborulásáról szoktunk beszélni. Ez azt jelenti, hogy miközben a mindennapi energia-felhasználásunk csökken, a hozzáférhető tápanyagok nyújtott energia-bevitel emelkedik.
A felhasználás tekintetében a fizikai munkavégzés visszaszorulása, az egyéb tevékenységek (pl. közlekedés) motorizációja révén nagyon komolyan visszaesett a mindennapok energia-igénye. Ezzel szemben az élelmiszer-kínálat nagyságrendekkel bővebb, hozzáférhetőbb és a egyébként az élelmiszerek, ételek sokkal inkább “kívánatosak” érzékszervileg, a felfokozott íz- és színvilág, az erőteljes marketing-háttér nagyon erős fogyasztás ösztönző. Erre az egészre viszont nem alakult még ki az a fogyasztás kultúra, mely a vásárlás, ételkészítés és étkezés szokásait a csökkent bevitelhez igazította volna vagy képes lenne a fogyasztást ösztönző kultúrát bekorlátozni azon a szinten, ami a testsúly megtartásához szükséges lenne.
AZOK A CSÚNYA AJÁNLÁSOK
Ezt szinte naponta látom, hogy a magyar lakosság elképesztően rossz egészségügyi helyzete – és ebbe beleértendő a túlsúly kérdése is – a csapnivalóan rossz ajánlások miatt alakult ki. Hát, erre tényleg csak annyit lehet mondani, hogy rengeteg különböző kutatás született arról, hogy a magyar lakosság életmódja konkrétan nem sok mindenben emlékeztet az ajánlásokra. Ha ez így lenne, akkor kis hazánkban nem dohányozna a lakosság negyede, nem lenne 800 ezernyi alkoholista és tömve lennének a a sportpályák és egyéb létesítmények (nem a stadionok – nem mintha ott olyan hemzsegés lenne), meg az élelmiszerboltok is másképp lennének berendezve (pl. a nasi és üdítős blokk nem foglalná el a bolt felét). De majd még erről fogunk írni – mert úgy tapasztalom, hogy az ajánlások kritikusai nincsenek egészen tisztában azok tartalmával sem.
Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
FORRÁS
- KSH. STADAT. 2.4.39. A népesség megoszlása tápláltság szerint a testtömeg-index (BMI) alapján (2009–) [%]