Nemrég volt alkalmam beszélni a táplálkozás, az életmód és az egészség kapcsolatáról, s szokás szerint megpróbálom a lényeges dolgokat cikk formájában is rögzíteni. Végső soron most egy kisebb áttekintés következik, a témának van még több olyan megközelítése, amiről a későbbiekben fogok írni.
TÁPLÁLKOZÁS
Kezdjük rögtön az alapoktól: az élő szervezetek egyik alapvető működése, hogy a környezetükből különböző anyagokat és energiát vesznek fel, és oda különböző anyagokat, valamint energiát adnak le: ez az, amit táplálkozásként, kiválasztásként, légzésként azonosítunk. Ezen rendszerben a táplálkozás elsősorban az „érkezési oldal” életjelenségeit foglalja magába: az élelmiszer szervezetbe juttatását, az azon belüli feldolgozását (emésztés, felszívódás), a tápanyagok szervezeten belüli tárolását, szállítását, sejtekhez való eljuttatását és mindezen folyamatok szabályozását. Tágabb értelemben még ide vehetjük azokat a kapcsolódó jelenségeket, melyek megalapozzák mindezt: az élelmiszerek kiválasztását, az ételek elkészítését.
AZ EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS FOGALMA
Az egyik legáltalánosabb vitatéma az egészséges táplálkozás meghatározása. Sajnos erről azt kell tudni, hogy meglehetősen nehezen definiálható tartalom, mert sok tényező befolyásolja. A táplálkozás célja evolúciós szemszögből alapvetően az, hogy a sikeres fajfenntartás megvalósuljon – az adott egyed működőképes legyen addig, amíg a fajfenntartáshoz szükséges – ez az ember esetében nagyjából alig több, mint 30-40 éves élettartamot jelent, ennyi idő kell ahhoz, hogy egy egyed képes legyen önfenntartásra képes utódokat létrehozni, felnevelni olyan számban, ami a faj fennmaradásához szükséges. Ha megnézzük a történelmi távlatokat és a természeti népeket, a születéskor várható élettartam is nagyjából ebben a tartományban mozog, bár a reprodukciós kort elérők esetében nem túl kedvezőtlen körülmények között azért ezt a populáció jelentős része túllépi.
Az emberi szervezet egyik specialitása, hogy rendkívül jól adaptálódott a bolygó összes ökoszisztémájában a rendelkezésre álló élelmiszer-kínálathoz. Így fordulhatott elő, hogy az Antarktiszt és egy-két nagyon kegyetlen környezetet leszámítva mindenhol meg tudott jelenni és tartósan meg tudott maradni. Ha az ember által belakott területeket megnézzük, egyszerűen nem találunk olyan közös pontot, amire az egészséges táplálkozást fel lehetne húzni. Az adaptációt ezen felül segítette az emberi tevékenység is, az emberi intelligencia révén képessé váltunk az élelmiszer-kínálat átalakítására (növények és állatok domesztikációja, nemesítése megadott tulajdonságok mentén) és hatalmas előny, hogy élelmiszer-feldolgozás terén is igen innovatívak voltunk és vagyunk.
Az emberi szervezet működőképessége végső soron széles tápanyagbeviteli tartományban lehetséges, emiatt az optimális bevitel meghatározása nehéz. Természetesen ma már a tudományos módszertan sok tekintetben segíti ezt a folyamatot, de a táplálkozással kapcsolatos viták mind a mai napig jelzik, hogy egy meglehetősen bonyolult problémával állunk szemben. Ebben nemcsak a biológiai tényezőknek van szerepe, hanem az életmódbeli eltéréseknek is, mert ebben megint csak eléggé egyediek tudunk lenni, különösen a modern korokban.
TÁPLÁLKOZÁS, MINT EGÉSZSÉG-TÉNYEZŐ
Az egészséget meghatározó tényezőket nagyjából 4 nagyobb csoportba tudjuk összegyűjteni.
Az első nagy csoport a genetikai-biológiai tényezők köre. Mindannyian hozunk magunkkal bizonyos genetikai meghatározottságokat, egyesek ezek közül kifejezetten erős (pl. veleszületett enzimhiányok), mások gyengébb, befolyásolhatóbb (pl. inzulinrezisztencia) betegséghajlamokat hordoznak magukkal.
A második nagy csoportot a környezeti feltételek jelentik, ami a magzati fejlődéstől indulva egészen életünk végéig meghatározó hatással van az egészségünkre. Ide sorolható a tápanyag-kínálat (sok vagy kevés és ami van, az mit tartalmaz, mennyire hozzáférhető, stb.), de számos más fizikai-kémiai és biológiai behatás is itt említhető (kémiai szennyezők, sugárzás, mikrobiológiai hatások). Személy szerint itt kiemelném még a társas (szociális) faktorokat, melyek alapvetően meghatározzák az egészség-magatartásunkat.
A harmadik csoportba tehetjük az életmód tényezőit, ezen belül beszélhetünk a táplálkozás szerepéről, de ide sorolható még a fizikai aktivitás, a káros szenvedélyek köre és úgy általában az egészségmagatartás-egészségtudatosság témája. Nagyjából ide sorolható az is, ha valaki mindenféle alternatív étrenddel és terápiával próbálkozik. Végül, de nem utolsó sorban az egészségügyi ellátórendszer kiépítettsége, fejlettsége, hozzáférhetősége következik, itt nemcsak a terápiás, hanem prevenciós tényezőket is figyelembe kell venni.
Mindegyik csoportról igen hosszan lehetne értekezni. A genetikai adottságainkat tekintve elmondható, hogy nem indulunk rosszabb kondíciókkal bármely más népnél, ugyanakkor a többi tényezőben elég sok javítani való van, s ezek együttesen eredményezik azt, hogy a magyar népesség átlagos várható élettartama és egészség-kilátásai az európai régió legrosszabbjai közé tartoznak. Ebben a jelenségben azt mindenképpen érdemes látni, hogy ez nem egy vagy két tényező (légszennyezés, húsevés, mittudomén…) játszik szerepet, hanem a teljes életünk a maga komplexitásában együttesen. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy-egy tényező megváltoztatása is hozhat javulást, de egyik sem fogja teljes körűen és radikálisan átírni a dolgokat.
A táplálkozás kérdése azért sem egyszerű, mert akár prevenciót nézem, akár a terápiás alkalmazást, egészen széles körben változik a jelentősége. Az egyes betegségek esetén a táplálkozás szerepe a prevenció és a terápia körében jelentősen eltérhet és nincsen olyan univerzális képlet, ami mentén egyidejűleg mindenre IS tudnánk tökéletes tápanyag-összetételt. Az alternatív étrendek egyik fő stratégiája, hogy próbálnak valami olyan koncepciót kitalálni, ami egyszerre megelőz és gyógyít mindenféle egészségügyi panaszt. Hát, ez a gyakorlatban nagyon nem így működik.
MIÉRT (LENNE) FONTOS EZ?
Közhely, hogy a magyar lakosság egészségügyi helyzete rossz. Nyilván a viszonyítási alap nem Angola és Zaire (mert azokhoz képest azért mégiscsak van némi előnyünk), hanem az OECD, az EU vagy legalább a V4 országok köre. Minden megközelítésben van mire nem büszkének lennünk. Bizonyos területeken voltak előrelépések, de alapvetően ezek a leszakadás mérséklésére voltak elegendők, nem pedig érdemi előrelépésre. A folyamat évtizedes távlatokban mérhető, az 50-es években még sok paraméterben nem álltunk rosszabbul, mint az akkori Európa. Az államszocialista időszak végére viszont sok tekintetben leszakadtunk, bár a keleti blokkban még mindig egyfajta középmezőnyhöz ez elég volt, Románia és Bulgária jóval mögénk került – bár lassan ők is beérnek. 3 évtizeddel a rendszerváltás után pedig a magyar egészségügy és a lakosság egészsége is gyakorlatilag romokban – az OECD adatokban alig van olyan paraméter, amiben nem a piros zónában tanyázunk. Ilyenkor azért joggal felmerül a kérdés, hogy lehetett ennyire el… rontani a dolgokat?
A megbetegedési és halálozási kockázatokban az életmódi faktoroknak kiemelt jelentősége van, még ha nem is csak ezeken múlik a dolog. És nyugodjunk meg, nem a glutén miatt hullunk ily rettenet módon, hanem egészen hétköznapi jelenségek miatt.
Elhízás – minőségi és mennyiségi táplálkozási zavarok
Tényleg kezdjünk a táplálkozással. Lassan ott járunk, hogy a magyar lakosság csaknem 70%-a túlsúlyos – és a trend növekvő. Na, erre már nem lehet azt mondani, hogy alkati típustól függ.
Ezen belül rákapcsoltak a fiatalok, a 15 éves korban mért túlsúly szinte robbant Magyarországon. Nem csak nálunk, de itt is egy nem túl jó pozícióból sikerült keményen rontanunk – most nagyjából ott járunk, hogy a tizenévesek körében 4-ből 1-nek már súlyproblémái vannak. És abban biztosak lehetünk, hogy a skála komoly problémákat jelző részben (BMI>30) is emelkedés van, hazai adatokban 5 éve alatt minden korcsoportban komoly emelkedés volt, arányait nézve a fiataloknál a legdurvább.
Ezen a válság nem fog javítani, ugyanis a fogyasztás ilyenkor az olcsóbb, de rosszabb minőségű élelmiszerek felé fordul – több hozzáadott cukor és zsiradék, több energia. Az eddigi hazai kísérletek ennek a megállítására láthatóan nem voltak sikeresek.
Dohányzás
Bár ebben voltak előrelépések az elmúlt években, az elektronikus eszközök megjelenése felborította a trendet, különösen a fiatalok körében. Bár elég nehéz rendes adatokat összekaparni, az OECD alapján még csökkenő trend látszik (bár ők 2017/2018-ig mértek), de más forrásokban meg nő a dohányzók aránya. Hosszútávon ez mindenképpen probléma lesz ebből még ha bizonyos kockázati körök átrendeződésével is jár együtt a fogyasztási szokások változása.
Alkoholfogyasztás
Újabb közhely, hogy kis hazánk az egymillió alkoholista országa, erre a válasz a pálinka hungarikumként ünneplése és hogy semmilyen formában nincs alkoholstratégiája a rendszernek. Az egy főre eső alkoholfogyasztás most olyan 11,5 liter/év körül mozog, ezzel az OECD mezőnyben az 5. helyen állunk, de ami riasztóbb, hogy a magyar fiatalok elég korán elkezdenek keményen inni.
Fizikai aktivitás hiánya
Az energiamérleg felborulása régi téma, sok újat nem lehet erről elmondani azon kívül, hogy ez továbbra is fennáll. A hozzáférhető tápanyagok mennyisége bővül – cserébe kevesebbet mozgunk: munkatevékenységek gépesítése, a digitális átállás egyre nagyobb mértékben kiváltja a fizikai munkát, amit a sporttevékenység korlátozottan pótol. A sport az iskolai kereteken túl egyfajta felső-középosztálybeli luxus. Nemcsak a pénz miatt, hanem az erre fordítható idő miatt is.
Pár éve még örvendeztem, hogy a rollerek megjelentek, mert végre egy kis mozgási lehetőség – na de ezt pillanatok alatt leváltották az elektronikus rollerek, tehát gyakorlatilag eljutottunk oda, hogy a gyaloglást is leváltottuk egy nulla energiaigényű valamire. A rollerből sem született népegészségügyi forradalom.
Szűrővizsgálatok hanyagolása
A modern egészségügyben a hangsúlynak a prevenció és a korai felismerés felé kellene tolódnia. Nem mondom, hogy nem voltak erre irányuló próbálkozások, de összességében ettől is elég messze vagyunk. A magyar lakosság szűréseken való részvétele sosem volt kiemelkedő (legalább a munkaegészségügyi tüdőszűrésre elment azért mindenki, ameddig és ahol kötelező) – a szűrővizsgálatokon való részvételen viszont a Covid tovább rontott. Több ezerrel esett vissza a diagnosztizált súlyos megbetegedések (pl. daganatok) száma – lehet sejteni, hogy nem azért, mert hirtelen mindenki oly egészségessé vált volna.
Ellátórendszer működése
Mondjam vagy mutassam?… Csak az alapszinten (ami a prevenció és a szűrés és a korai beavatkozás miatt lenne fontos) a 90-es évek vége óta romlik a helyzet, de legalább gyorsuló ütemben… Abba már ne is menjünk bele, hogy a háziorvosok jelentős része az életmód és táplálkozás vonatkozásában totál elavult, felszínes bullshitelésen túl nem képes támogatást nyújtani a betegeknek és bár a praxisközösségek modellkísérleti programjaiba kerültek dietetikusok, de ennek a hatásossága is megkérdőjelezhető.
Szociális faktorok
Mivel az egyik (vagy a másik) szakterületem a szociális kérdések, nem tudok elmenni e mellett. A magyar társadalom egyik fő problémája, hogy a sokféle egyenlőtlenség mellett az egészség is egyenlőtlenül oszlik meg a szociális különbségek mentén. Gazdag-szegény, városi-vidéki, felsőfokú-alapfokú végzettségű, magyar-roma, stb. polaritások mentén jól modellezhető, mint az egészségkárosító hatások eloszlása és az is, hogy fér hozzá valaki azokhoz a szolgáltatásokhoz, amik az egészsége megőrzéséhez, helyreállításához szükségesek. Ezek a polaritások olyan nagyok, hogy a várható élettartamban akár 5 éves különbségeket is jelenthetnek regionális szinten, egyéni tényezők figyelembe vételével akár többet is.
TANULSÁG?
Különösebb tanulság nincs – a helyzetünk nem túl jó és nem igazán látszik, hogy innen felfelé el tudnánk mozdulni. Mivel egy összetett rendszerben élünk, egyidejűleg lehetne / kellene több mindennel dolgozni. Vannak olyan dolgok, amiket egyéni vagy családi szinten el lehet kezdeni, más változásokhoz ellátórendszeri vagy össztársadalmi változások szükségesek. Egyelőre úgy tűnik, hogy egyéni változások terén talán jobbak az esélyek.
Ha tetszett az írás oszd meg másokkal is. Véleményedet, hozzászólásodat a Facebook oldalunkon várjuk! A honlapon található anyagok, információk egyike sem irányul betegség vagy betegségek diagnosztizálására, és nem helyettesítik az egészségügyi szakemberrel történő konzultációt.
Források