HELYZET A VILÁGBAN
A járvány terjedése közelít egyfajta tetőponthoz, legalábbis a jelenlegi hullámot nézve – de nem tudom azokat az optimista elképzeléseket osztani, hogy már tetőznénk. Az új fertőzöttek száma november közepétől stagnált egy kicsit – egészen december elejéig. Nagyjából a kb. 580-590 ezer fős zónában mozogtak a számok, december 4-én viszont egy hirtelen ugrással már áttörte a 600 ezres határt is – ki tudja, mi lesz ebből? Voltak 688 ezres napi csúcsok is, ami azért elég komoly szám.
A halálozásnál hasonló ellaposodás látható november 25-26-tól, a halálozási görbék időbeli csúszása miatt a mérséklődés nem látványos, és itt is látható egy december eleji kiugrás 10 700-as átlaggal és 12 800-as csúcsértékkel. Viszonyításként ha a globális összes halálozást egy napi átlagát nézzük, az nagyjából 160 ezer főre jön ki – és mivel rengeteg halálok létezik, ezek az adatok azt jelzik, hogy a koronavírussal összefüggő halálozást nagyon komolyan kell venni.
Sajnos nem lehet tudni, hogy ez most valamiféle tetőzés előjele vagy csak pillanatnyi ingadozás, de összességében szó sincs arról, hogy ennek a járványhullámnak a közeljövőben gyors lecsengése várható lenne. Aktuálisan a globálisan 1,5 millió feletti halálozást év végéig még jó 300 ezerrel meg lehet toldani, és ez csak az év vége lesz, nem pedig a járványé.
Továbbra is az USA az egyik legrosszabbul álló ország, az aktív betegek csaknem fele itt található, a halálozásban, a napi új esetek tekintetében nagyjából 1/3-át, a halálozások tekintetében kb. 1/5-ét adja a globális adatoknak.
HELYZET ITTHON
A hazai helyzetre egyre inkább a kaotikus jelző illik. Gyakorlatilag a közzétett adatok megbízhatósága eddig sem volt éppen alaptörvény szilárdságú (se), de talán most már tényleg eljutottunk oda, hogy rendkívül nehéz bármi konkrétumot mondani. Talán a 7 napos átlagok szintjén kezelhetők az adatok, ez ugyanis nagyjából kiegyenlíti az adatszolgáltatási rendszer anomáliáit, illetve van egy-két olyan „kemény” adat (halálozás, kórházi ápoltak száma), amire építeni lehet.
Az aktív fertőzöttek állománya nagyjából harmadával nőtt 2 hét alatt, de pont ez az adat tűnik a legbizonytalanabbnak. Ennek oka részben a random gyógyulási adatok, másrészt az „input” oldalról a tesztelések káosza. A közszolgáltatások teszteléséről érdemes egy kicsit részletesebben beszélni, mert ez volt az elmúlt hetek egyik legfontosabb (amúgy durván megkésett és erősen hézagos) újítása. Ennek eredménye az volt, hogy a tesztelt 181,5 ezer dolgozó 2,44 százaléka lett pozitív. Az operatív törzs szerint ez nem sok, szerintem meg nagyjából az országos adatok alapján várható volt, esetleg annál egy kicsit magasabb. Amit itt kiemelnék, hogy a szociális intézményekben (amiben csak a szakosított ellátások vannak benne, a területi munkát végző alapszolgáltatások nem!) a pozitivitási arány 3,7%-volt, másfélszerese az átlagnak, jóval magasabb az egészségügyi dolgozók körében kapott értéknél is. Ezen a területen a bentlakásos intézmények adatait sem teszik újabban közzé, tavasszal ez még egy csaknem állandó eleme volt a beszámolóknak, most már az összesített adatok sem érhetők el – nyilván meg kellene magyarázni bizonyos dolgokat.
Vissza a számokhoz: némi csökkenés után az aktív betegállomány aránya ismét emelkedett, ezek alapján a tavaszi „csúcs” már tényleg észlelhetetlen pukli a statisztikában. A tesztpozitivitási ráta még mindig rettenet magas, de a tesztelés anomáliái miatt a közel 70%-os kiugrásokat egyszerűen nem lehet komolyan venni, tavasszal az egyik idősotthonban tomboló járványnál nem sikerült 10% feletti értéket produkálni, most meg 7 napos átlagban 40% feletti a tesztpozitivitás.
A megközelítőleg használható adatok közé tartozik a kórházban ápoltak száma, ez november második felétől egy enyhébb ütemű emelkedést produkál, nagyjából 7 500 – 7 800 körüli tartományban mozgolódik legalább két hete. A lélegeztetett betegek száma a 600-650 közötti számokat mutatja ingadozva. A halálozási adatok viszont még mindig komoly felfutásban vannak, november közepén itt is volt néhány reménykeltő nap, de aztán újra meglódult a görbe, szerintem, a hét napos csúszóátlag 100-ról 160 fölé kúszott, 189-es napi csúcsértékkel. És mint a KSH bruttó halálozási adatok szerelmeseinek múltkor mutattam: most már a covid halálozás masszívan ellökte a hazai adatokat a várható értékektől.
A beharangozott védőoltással annyi baj van, hogy legjobb esetben is hónapok kérdése, míg megkezdődhet az oltás, annak további hetek kellenek, hogy a járványügyi adatokban meglátszódjon a hatása. Szóval a védekezés „hagyományos” formáitól nem fogunk tudni megszabadulni és sajnos napról napra erősebbek az oltásellenes hangok a kommunikációs terekben.
A NAGY IVERMECTIN HÁBORÚ
Az elmúlt napok legizgalmasabb története az ivermectin hatóanyagú készítmény körül kialakult erős hangvételű vita volt. nem is biztos, hogy erről most kellene írni, mert annyi minden történik folyamatosan, hogy bármit ír az ember, az pillanatokon belül elavult lehet, de próbálom összefoglalni.
A történet onnan indult, hogy az indexen megjelent egy írás az ivermectin koronavírus-ellenes hatékonyságáról, illetve elindultak bizonyos szóbeszédek arról, hogy az állatorvosi készítményekben szereplő hatóanyagot egyesek humán prevenciós céllal fogyasztják. Erre válaszul Sarkadi Balázs írt választ az MTA felületén, aki ebben a témában végez kutatásokat, mire dr. Tóth Sándor válaszolt. Az egészből akár lehetett volna egy jó kis szakmai vita, de nagyon szét- és elcsúsztak a dolgok.
Ami eddig kihámozható a dologból, az annyi, hogy az ivermectint első sorban parazita-ellenes készítményként alkalmazzák, de bizonyos vírusok ellen is hatásos. Koronavírus elleni terápiás alkalmazására kísérletezgetés folyik, nagy, szisztematikus kísérleti programok nem történtek – így a hatás első sorban feltételezésekre, közvetett evidenciákra épül. A történet fő vonalán a zárókövet az jelenti, hogy a Szegedi és a Pécsi Tudományegyetem részvételével a gyógyszer engedélyezését megelőző metaanalízis készül, vagyis nagyjából most kezdenek el azzal foglalkozni, hogy egyáltalán használható-e a hatóanyag a covid-19 gyógyszeres terápiájában.
Mellékszála a történetnek egyfajta kommunikációs háború, mely Molnár Dávid újságíró tevékenysége kapcsán alakult ki, s aminek eredménye az volt, hogy ő maga távozni kényszerült a laptól és a témában írt cikkeit az index visszavonta (azért itt nem a The Lancet vagy a Nature tudományos cikkeiről volt szó, szóval ez elég erős). Sokan ezt egyfajta politikai cenzúraként értékelték, én viszont az elmúlt hónapok alapján azt gondolom, hogy a szakmaisága az egészségügyi témákban eleve erősen kifogásolható volt. Egy cikkéről magam is írtam (Rákgyilkos étrend), de a deutérium-szegényített vízről szóló írás (Deutérium-csökkentett víz) kiváltója is épp az ő cikke volt (nem mellesleg a DDW részt ott is törölte az index, nem mintha a megmaradt rész szakmailag jobb lett volna). Én azt gondolom, hogy az ivermectin cikkek már csak az utolsó lökést jelentették a szakadék szélén.
Ami viszont tanulságként mindenképpen megfogalmazható, hogy a koronavírus járvány kapcsán láthatóan a tudományos közeg az idő szorításában vergődik. Nagyon gyorsan kellene egy új fenyegetésre választ lelni, ennek kapcsán nagy a nyomás a területen. A prevenciós és terápiás eljárások tekintetében nagyon sok esetben közvetett bizonyítékok alapján indulnak meg folyamatok, ezt a téma forrósága kapcsán viszont pro és kontra felkapja a média, s ennek eredménye az, hogy masszív indulatokat keltő, nem szakmai jellegű viták alakulnak ki. Alkalom adták ezek a viták beszippantják az alapvetően tudományos jellegű kommunikátorokat is (én sem vagyok kivétel, félreértés ne essék).
Az ivermectin vita tanulsága talán az, hogy az ilyen vitákban tényleg elsikkadnak a szakmai érvek, illetve a hírgenerálás messze megelőzi a tényeket, ebből meg káosz lehet, ez pedig összességében a védekezés hatékonyságát rontja. Annyiban a most történtek nem mondhatók meglepőnek, hiszen az oltásokkal kapcsolatban is ugyanez a jelenség zajlik: még nincs is engedélyezett tömegoltás, de már mindenkinek van véleménye arról, hogy melyik oltással mi a baja, melyik jobb vagy rosszabb (vagy eleve rossz mindegyik). Ebben a rendszerben a média rámegy azokra hírértékű jelenségekre, melyek olvasottságot generálnak (pl. a “kinek hány % a hatásossága” című versenyfutás), de összességében ez nem a tájékozottságot, hanem a félretájékozottságot növelik, hiszen nem kellően megalapozott adatokból mennek el távoli következtetésekig az emberek, ráadásul az esetleges korrekciós folyamatokat egyszerű hibajelenségként értékelik (pedig épp a tudomány megfelelő működését jelzik).
FORRÁSOK
- Worldometer Coronavirus. LINK
- Koronamonitor Átló. LINK
- Komolyan vizsgálják az ivermectint. SZTE Info. 2020. november 30. LINK
- Tudomány, gyógyítás és újságírás – Sarkadi Balázs akadémikus írása. MTA.hu. 2020. december 2. LINK
- Ellenszélben. dr. Tóth Sándor. LINK
- Heidary, F., Gharebaghi, R. Ivermectin: a systematic review from antiviral effects to COVID-19 complementary regimen. J Antibiot 73, 593–602 (2020). LINK